Kötet, fezejet

 1     I,  I    |     volt a sorsa. De mit vétett nekik a vőm? A jámbor, igaz, becsületes
 2     I,  II   |  ütközet előtt uniformist adunk nekik.~– Szavunknak állunk azonnal.
 3     I,  II   |     tűzve.~– Megkegyelmezzünk-e nekik? – kérdé Ocskaytól Borbély
 4     I,  III  |    igazi vert had volt.~– Fizet nekik a Jehova Isten! Azt szeretném,
 5     I,  XIV  |    László maga lóhátról tartott nekik egy szép, lelkesítő orációt,
 6     I,  XVII |       hajítják le a pénzt, amit nekik szántak, papírhüvelybe téve;
 7     I,  XXIII|    becsületérzésnek. Ott is fáj nekik, ahol senki sem bántotta.
 8     I,  XXIV |         a neje számára. Mondtam nekik, hogy azokban tokaji bor
 9     I,  XXIV |      vadászparipa. Utol kellett nekik érniök a császárt. – És
10     I,  XXV  |        meg van róluk írva, hogy nekik össze kell találkozniok,
11     I,  XXVI |         mondta rá: „Úgy kellett nekik: maguk keresték, árulók
12     I,  XXVI |            Hát ne sokat beszélj nekik, hanem fúvass riadót a tárogatókkal!~–
13    II,  I    |       eltérő véleményen voltak. Nekik ha nem adnak, vesznek maguk.
14    II,  I    |         de mire hátat fordított nekik, már nem voltak sehol. Mind
15    II,  I    |       az egész világ kevés volt nekik ellenségnek, s ma elég a
16    II,  I    |   csatát megnyerünk, akkor szűk nekik Európa, ha meg egyet elvesztünk,
17    II,  I    |           No, hát fújdogáld ezt nekik.~A töröksíp fújta a nagyszombati
18    II,  I    |   Mentek, fiaim, alunni – mondá nekik Ocskay László. – Megérdemeltétek:
19    II,  III  |       várurak előtt, otthagyott nekik a nyakukon, sub titulo „
20    II,  III  |     enyimre. Minden napra kijár nekik egy arany.~– Ha ne ha.~Az
21    II,  IV   |      szemedre lobbantják. Mondd nekik: „A cigányleány dolgában
22    II,  V    |          s hiába is parancsolna nekik valaki valami újat; mert
23    II,  V    |  Megtörni a hitvesi esküt annyi nekik, mint egy diót megtörni.
24    II,  VI   |   menekülés, előáll a bán; tart nekik szép magyar beszédet; az
25    II,  VI   |         szép szót; aztán hoznak nekik jó bort, fehér cipót, tele
26    II,  VII  |    voltál. Csak egyet füttyents nekik, ez a sok nemes úr a tót
27    II,  VII  |      üldözött csapat, amelyiket nekik össze kell aprítani, és
28    II,  IX   |         nevetnének, s szekundál nekik hozzá a felfelé húzódó két
29    II,  X    |         képzelni, hogy ki lehet nekik kettőjüknek közös jó barátjuk,
30    II,  XII  |        ostromoltak, azt mondtam nekik: jöhettek; látjátok itt
31    II,  XV   |   megtehetik. – Parancsolja meg nekik kegyelmed! Hiszen kegyelmed
32    II,  XVI  |      parton; hanem időt hagynak nekik, hogy a réven átkeljenek,
33    II,  XVII |   helyett a feleségét hozza oda nekik. Pedig oda kell neki őt
34    II,  XVII | kapitányaihoz fordult, s kiadta nekik a holnapra való rendeleteket,
35    II,  XXI  | bűnömért) az ő gyermekeit, légy nekik atyjuk, s fordítsd el róluk