Kötet, fezejet

 1     I,  IV   |  barátságától.~– Ügyelni fogok rá – monda Ocskay.~Félbeszakítá e tréfás
 2     I,  IV   |             Ez már nagyon helyes! – monda rá Tiszáné nagyasszony. –
 3     I,  V    |             No, édes asszonynéném – monda másnap reggelre kelve Tiszáné
 4     I,  V    |         kliensem éppen onnan jött – monda Tormássy, s aztán megbiztatá
 5     I,  V    |         kezét.~– No, édes leányom – monda Tiszáné, előrehúzva a háta
 6     I,  X    |             mi következünk, fiúk! – monda Ocskay. – „Előre!”~– A bal
 7     I,  XIII |                Hallom a szép szót – monda Balahó uram Ocskay megszólítására.~–
 8     I,  XIII |           megyünk, ahová vezetsz! – monda Csajághy, s a többi kapitányok,
 9     I,  XIV  |             a tatár, Balahó uram! – monda neki Ocskay. – Hogyan égethették
10     I,  XIV  |         Magam leszek az a legény! – monda Balahó uram. – Csak ráismernék
11     I,  XIV  |             van, ráismerhet erről – monda Sárody. – Ha már akkor meg
12     I,  XV   |         Éppen ugyan jókor jöttünk – monda Csajághy.~– Hátha nem jókor –
13     I,  XVI  |             De az a legérdekesebb – monda Czobor Márk, amint magához
14     I,  XVII |           én valakivel a világon? – monda a fejedelemné szomorúan.~–
15     I,  XVIII|            vászondarabra fölírva? – monda felülkerekedett önérzettel
16     I,  XVIII|             nevetett.~– Asszonyom – monda Ocskay hidegen. – Önnek
17     I,  XVIII|             órájában írtál hozzám – monda könnyű sóhajjal Ozmonda. –
18     I,  XIX  |           kegyelmed, édes barátom – monda egy napon Ozmonda Csajághynak,
19     I,  XX   |            ne vegye tőlem bűnömül – monda Ocskay –, ha azt mondom,
20     I,  XXII |       vétséget követtem el, tudom – monda Ilonka –, hogy nem tudtam
21     I,  XXIII|               Ugyan, édes jó uram – monda Ocskaynak, szépen körülcirógatva
22     I,  XXIII|          Eredj, bálványom, eredj! – monda neki, és magához ölelé.~
23     I,  XXIII|          tért. Halk, csendes hangon monda Ocskaynénak:~– Milyen nyomorulttá
24     I,  XXVI |      példájától: vestigia terrent – monda Pongrácz, azt hitte tán,
25     I,  XXVI |          Odamegyek, ahova küldesz – monda Ocskay Sándor, kezét nyújtva
26     I,  XXVI |         szent a békesség köztünk! – monda Csajághy, a két vezérhez
27     I,  XXVI |           Muzsika: az lesz belőle – monda Jávorka, megindulva az ajtó
28    II,  I    |         hogy futnak a rácok elől! – monda keserves kedvében Ocskay
29    II,  VIII |             hogy mi a tennivalója – monda Jávorka a három társának. –
30    II,  IX   |             magamtól az ármádiát! – monda röhögve Scharodi. – S jól
31    II,  IX   |         Hidd el nekem, pajtás (!) – monda fidélis cimborahangon. –
32    II,  X    |             szerencsésen átestünk – monda a Fehér Angyal. – Nem vertél
33    II,  XIV  | visszautasított Ritschán, amire azt monda: – „Nem! Én harcolok karddal,
34    II,  XVI  |            ma megérkezik”.~– Úgy? – monda rá Szunyoghy grófnő. Mintha
35    II,  XVIII|            a két dénárod fejében! – monda Ocskay, egy tallért hajítva