Kötet, fezejet

 1     I,  I    |         forgott: többek között azok a drága étekfogások sem, amikkel
 2     I,  I    |              kezével a szívéhez azt a drága öltönydarabot, s ajkát beharapva,
 3     I,  I    | menyasszonysága napján.~– Látod ezt a drága szép kiskönyvet? – szólt
 4     I,  I    |              körülvették: ne rontsa a drága egészségét: menjen a szobájába
 5     I,  I    |               keze fejte, posajtotta, drága jó hűsítő, savanykás itallal;
 6     I,  IX   |            öltönydarabnak a foszlánya drága kincs lett volna előtte,
 7     I,  X    |              Ott volt az állatkert, a drága szép zsiráfjaival, antilopéival,
 8     I,  X    |             húst. Sem cédrusfából meg drága puszpángfából még nem rakott
 9     I,  XIII |               másnap a pocsóta víz is drága. Senki se gondol a holnapra.
10     I,  XIV  |         lelkesítő orációt, amiben sok drága igazságot elmondott a haza
11     I,  XIV  |        szónoklatot.~– Én édes véreim! Drága nemzetségem. Ismertek engem
12     I,  XVII |             válogatja ki, hogy melyik drága ajándék kinek szól a kincshalmazból.~
13     I,  XVII |                Mit gondolsz? A korona drága kincs.~– De az angyalka
14     I,  XVII |             meg magának az angyalka a drága kincseit, ha azt nem tudta
15     I,  XVIII|         grófnő.~– Dehogy értem félre, drága hősöm. Tudom én jól, hogy
16     I,  XX   |             Kegyelmed már elvetette a drága virágmagot Bellarminiussal,
17     I,  XXI  |              akkorra őt is meghozta a drága jó pörkölthúsillat az erdei
18     I,  XXII |            azoknak az illata felséged drága egészségének?~Eleonóra megértve
19     I,  XXIII|             fejedelemnő beleegyezett, drága kincsem?~– Azt hírlik, hogy
20     I,  XXV  |          örömmel töltötte be szívemet drága jó anyánk évangéliumi jó
21     I,  XXV  |       rövidebb ideig tartana, ha a te drága ápoló kezeid takargatnák
22     I,  XXV  |          grófnő csak akkor értesült a drága fogoly eltűnéséről, mikor
23    II,  III  |            fekete retek.~– Ne búsulj, drága kincsem, olyan vacsorát
24    II,  III  |             az ember! Aztán ami jó és drága, hozasd elő!~Gáspár úr szaladvást
25    II,  III  |             jártak a sorok.~– No hát, drága öcsém uram! – rivallt közbe
26    II,  IV   |      szorította magához ezt a féltett drága főt. „Nem. Nem!”~– Én nem
27    II,  IV   |             rajta. Megértettél-e hát, drága bálványom?~Ilonka el hagyta
28    II,  V    |              csak maradj itt békében, drága kincsem, míg vissza nem
29    II,  V    |               soha. S oda ne ereszd a drága jó uradat hozzájuk, mert
30    II,  V    |       Katinkát, s vágtattak világgá a drága zsákmányukkal. – Idáig hallottad,
31    II,  VI   |         csalogatta ki belőle a titkát drága ígéretekkel, nyájas édelgéssel: „
32    II,  XII  |           hanem a Mikulás?~– Óh, ez a drága szép fő! Ez az én kedves,
33    II,  XII  |               s majd megtaláljuk mi a drága madarat.~– No, én nem akarom,
34    II,  XVII |             kezdődött: „Édesem”. Tele drága vallomásokkal!~Ilonkának
35    II,  XX   |            asztaltól.~– Ah, itt van a drága császármadár! – kiáltá Csajághy.~