Kötet, fezejet

 1     I,  II   |           esőt! – mondá Bercsényi. – Ti ezt ott a Kárpátokon túl
 2     I,  II   |              Mikor aztán látom, hogy ti közel jártok, akkor egyszerre
 3     I,  III  |            meg őket.~– Ne vihogjatok ti azon. Lássátok, ezt azért
 4     I,  VI   |            tartogattam. Lássátok meg ti is!~Azzal odavezette őket
 5     I,  VII  |    idvességnek részese lehet, hogy a ti bajaitokban részt vegyen.~–
 6     I,  VII  |           nem vagyok! Ne keressetek! Ti engemet megkötöztetek erősen.
 7     I,  VIII |              nemigen lehetett bízni, ti. az ágyúkban.~Igen szép
 8     I,  XI   |            bízni, mint tebenned, úgy ti meg fogjátok szabadítani
 9     I,  XI   |            bízni, mint tebenned, úgy ti meg fogjátok szabadítani
10     I,  XIII |          magadét, Cinka Panna. Amint ti meghalljátok az ágyúdörgést
11     I,  XV   |             tele torokból ordítva:~– Ti csak verjétek le Ocskayt
12     I,  XV   | Másodperceken fordul meg a fátum. Ha ti még egy másodpercet késtek,
13     I,  XVI  |              számára készült; s most ti csak „dux”-ot tesztek a „
14     I,  XVIII|            Ritschán mondását: „Ahogy ti bántok a mi asszonyainkkal,
15     I,  XVIII|           meg nem sértették. És most ti, kurucok, a szabadság harcosai,
16     I,  XXV  |            kérni, mikor szenved. És „ti” ezt az eget akarjátok egy
17     I,  XXVI |          rikácsoló hangon:~– Hát itt ti dorbézolni tudtok most?~
18     I,  XXVI |        nevemet. Minket öldökölnek, s ti itt tivornyáztok! Turnától
19     I,  XXVI |            részeg disznókkal. Ezek a ti elesetteitek!~– Hát hol
20     I,  XXVI |          tudom, hány sebet kaptam. S ti itt isztok, devernyáztok
21     I,  XXVI |            futunk!” – Na, hát iszom! Ti meg fussatok… Kutyának való
22    II,  III  |            Jaszná sztrela gladova! – Ti, sztari opica. Ti!~Ott volt
23    II,  III  |         gladova! – Ti, sztari opica. Ti!~Ott volt már a zsebében
24    II,  IV   |             cigányleány dolgában nem ti vagytok a bíráim; abban
25    II,  VII  |         valók, hanem Blaskovichéból. Ti szétvertétek nekem a leghűségesebb
26    II,  VIII |       fogjátok el, ha rátalálhattok; ti se kérdjétek éntőlem, az
27    II,  XII  |     hasította át a zsivaj hangját.~– Ti bolondok! Mit keresitek
28    II,  XIII |          gondolá magában Ocskay. – A ti elkéséstek nekem a bajuszomba
29    II,  XV   |                 Hát titeket mi lelt? Ti is megijedtetek?~– Nagyon –
30    II,  XVI  |            ki ne vonuljak.~– No, hát ti maradjatok itten! Elmegyek
31    II,  XVI  |       magától a csókoló ajkát.~– Hát ti, kicsikéim, nem rémültetek
32    II,  XVII |              lehet vetni.~– Csakhogy ti megvagytok! – dörmögé Ocskay,
33    II,  XVII |              tehozzád az az ember. – Ti nem vagytok egymásnak teremtve. –
34    II,  XXI  |            Tudom. Elébb tudtam, mint ti. Kellenek nekem ide sápítozó