1-500 | 501-1000 | 1001-1105
Kötet, fezejet
501 I, XXVI | lehet szedni a fájáról.~Ocskay úgy találta, hogy mikor
502 I, XXVI | Valami végigborzongott Ocskay hátán.~Bánta is már.~Ha
503 I, XXVI | kastély üres tornácaiban. Ocskay egyedül maradt.~Mikor így
504 I, XXVI | rajkója, hejahuja hopp!~Ocskay Lászlónak nem volt türelme
505 I, XXVI | Cinka Panna! – hörgé Ocskay.~– Az ám, Cinka Panna. Látod,
506 I, XXVI | vízbe tenni, mert elolvad.~Ocskay dühös volt. Felkapta a fél
507 I, XXVI | mint az evetke, siklott ki Ocskay László keze közül, félreszökve
508 I, XXVI | félreszökve előle az asztal mögé, Ocskay utána kapott, azzal elvesztve
509 I, XXVI | Késő dél volt, mikor Ocskay László mély mámorálmából
510 II, I | I. A vaklövések~Ocskay mindenféle mámor-undorra
511 II, I | dicsőség mámorának az undora. Ocskay együtt érezte mind a hármat.
512 II, I | kenyeret, húst, bort követelt.~Ocskay szidta őket, mint a jégeső.~–
513 II, I | feleszik az egész falut.~Ocskay megkísérlé egyes csapatokat
514 II, I | monda keserves kedvében Ocskay Jávorkának. – Tegnap még
515 II, I | szerezsánok veres köpenyege.~Ocskay leküldé Jávorkát a századosaihoz,
516 II, I | rongyos gárda! – kiálta Ocskay. Valami ötlött az eszébe. –
517 II, I | öcsém, Balázs! – kiálta rá Ocskay messziről. – Honnan jöttök?~–
518 II, I | ellen is mentek volna, ha Ocskay vezeté őket. Azzal „rajta
519 II, I | Azzal „rajta Miska, rajta”!~Ocskay szerencsésen kivitte őket
520 II, I | keresték azok, csak a nyomát”. Ocskay a rongyos gárdájával a báni
521 II, I | az erdőből a kurucok elé. Ocskay ismerte őket egyenruhájukról.
522 II, I | mert az erdőben álltak. Ocskay hadjárati tapasztalataiból
523 II, I | rohanunk, s az nem egészséges.~Ocskay végignézett a cimboráján.
524 II, I | fújta a nagyszombati nótát, Ocskay László pedig sarkantyúba
525 II, I | kíséret nélkül, odanyargalt Ocskay elé. A vállán átkötött széles
526 II, I | Mikor egészen közel ért, Ocskay meglepetve ismert rá. Ez
527 II, I | hátha ez a bolond fejű Ocskay most ezzel a rongyos gárdával
528 II, I | egymástól, a bán visszakiáltott Ocskay Lászlóra.~– Brigadéros uram!
529 II, I | volt a zúgolódás, mikor Ocskay szájából meghallották a
530 II, I | gárda megy el üres kézzel.~Ocskay aztán odadümmögött neki
531 II, I | Erre a diadalhírre aztán Ocskay lovasságának is egyszerre
532 II, I | fiaim, alunni – mondá nekik Ocskay László. – Megérdemeltétek:
533 II, I | futároktól hozott levelek: „Ocskay László brigadéros uramnak.
534 II, I | azonban azt értette meg Ocskay, hogy az éjjel tartott haditanácsban
535 II, I | elhatároztatott, miszerint Ocskay Sándor és Csajághy Márton
536 II, I | védőseregét szaporítani; Ocskay László pedig menjen a hegyek
537 II, I | összeszedni.~Ez arra volt jó, hogy Ocskay László mellől el legyen
538 II, I | eltávolításával megszűnt az őrállás Ocskay László fölött. Akik vigyáztak
539 II, I | bán hamarább, mint maga Ocskay László?~
540 II, II | s egész Bécsig nyomult.~Ocskay megküldé a rendeletet Szalaynak,
541 II, II | Hát a zászlók? – kérdezé Ocskay.~– Itt vannak mind az udvaron.~–
542 II, II | mind a tizenkét standárt.~Ocskay minden rosszkedve dacára
543 II, II | ilyen eredményre jutott Ocskay a Balog és Csáky ezredeivel.
544 II, II | győzheti, mintsem reá indul.”~Ocskay lelke végképpen elcsüggedt.
545 II, II | a fejedelem táborából. Ocskay László egy régi kedves iskolatársát
546 II, II | hanem a koronás királyé.~Ocskay összerázkódott. Minő nehéz
547 II, II | közeljut hozzá a Dunántúl.~Ocskay teste lúdbőrzött. Ozmonda
548 II, II | Megadod-e az absolutiót?~Ocskay el volt szörnyedve.~– Mint
549 II, II | barát, ájtatosan letérdelve Ocskay László elé.~– Isten bocsásson
550 II, II | bocsásson meg neked… – rebegé Ocskay.~– S mily penitenciát szabsz
551 II, II | De otthagyta a töviseket Ocskay László szíve elevenéig verve.~
552 II, II | A Felföld magára maradt.~Ocskay László megindult a végőrön
553 II, II | levelét már felbontva találta Ocskay; ez Blaskovichhoz volt címezve;
554 II, II | ugyanazon cigányleányt a mi Ocskay László brigadérosunk hadiszállásán
555 II, II | mások is beszélik, hogy Ocskay László uram felől rossz
556 II, II | hogy fejeik fognak vétetni. Ocskay László uramat jó lesz értesíteni,
557 II, II | valaki e percben látta volna Ocskay arcát, a sápadt rémülettől
558 II, II | Amint e levelet elolvasta Ocskay, az egész valója reszketett.
559 II, II | s az köztudomású, hogy Ocskay László kincseket halmozott
560 II, II | Okolicsányit, Bezerédyt. Ocskay László, a hős: no, az már
561 II, II | alszik – de hát a másik: Ocskay László, a kalandor! Annak
562 II, II | félelemnek. Érni kezdett a terv.~Ocskay Lászlót valamikor a jezsuiták
563 II, II | Rákóczi maga azt írja, hogy Ocskay Lászlót „kis Istenének”
564 II, II | egész jó hitében utánaküldte Ocskay Lászlónak az összegyűlt
565 II, II | Senki sem vigyázhatott már Ocskay Lászlóra: csak egyedül Ocskay
566 II, II | Ocskay Lászlóra: csak egyedül Ocskay László maga – de holt volt „
567 II, III | várukba kényszeríté folyni.~Ocskay idejében már mind jó cimboraságban
568 II, III | Ezt a várat választotta Ocskay László haditerve alapjául.
569 II, III | Mindjárt, mindjárt! – mondá Ocskay –, csak még Lietava várát
570 II, III | felruházott. Ez az ábrándkép volt Ocskay László.~Egy évtizede volt
571 II, III | volt róla a mondása, hogyha Ocskay valaha meghal, megérdemli,
572 II, III | ha úgy szembe akad vele.~Ocskay László szépen kezet csókolt
573 II, III | körülírt mondatokat – szabódék Ocskay.~– Még szerény is! Nem akarja
574 II, III | várva be, hogy kérje rá Ocskay. – Úgy lakjanak itt nálam,
575 II, III | hagyja meg a vámosoknak, hogy Ocskay László öcsémet, famíliáját,
576 II, III | arra, hogy kenyértöréskor Ocskay legyen ott a parancsoló.~
577 II, III | volt kellemetes személy.~Ocskay az egész asztalt tartotta
578 II, III | okvetlenül meg kellett látogatni Ocskay Lászlónak.~Még mindig nem
579 II, III | tisztul.~Estefelé járt, mikor Ocskay László négylovas szekerével
580 II, III | Ismerte ezt a helyet jól Ocskay.~Mikor a bezárt vasajtóhoz
581 II, III | bolond „én”. Kinek hínak?~– Ocskay László!~– Micsoda? Az a
582 II, III | gömbölyű üvegű pápaszem.~Ocskay megölelte a kedves házigazdát.~–
583 II, III | maradni éjszakára – szólt Ocskay, s aztán a katonákhoz fordult. –
584 II, III | Nincs asszony a háznál.~Ocskay László odasúgott az öreg
585 II, III | dénár, neked semmi se jár”, Ocskay nemhogy kapott volna ötven
586 II, III | ládát?~Attól félt, hogy Ocskay kilop belőle valamit. Úgy
587 II, III | már azt, mint a sajátját.~Ocskay nevetett, s kituszkolta
588 II, III | kettőre terítenek? – kérdezé Ocskay.~– No hát mi bajod vele?
589 II, III | egy szegfejet félretolt Ocskay, s arra a belső lemez felemelkedett,
590 II, III | Egy ilyen bolondnak, mint Ocskay László, milyen könnyű valami
591 II, III | szokás lenni.~– Ah! Jó estét, Ocskay uram! Ezer esztendeje, hogy
592 II, III | veszem a tálat.~Ozmonda és Ocskay leültek egymással szemben.
593 II, III | párban. Egerből kaptam.~Ocskay ajka reszketett, amíg e
594 II, III | Hasznát veszi – súgá Ozmonda.~Ocskay előtt kígyótáncot jártak
595 II, III | nem eszik, se nem iszik?~Ocskay csak most vette észre, felrezzenve,
596 II, III | az a halálítélet hozzá. Ocskay egy ecetes zöldpaprikát
597 II, III | végigszemlélgeti.~Ozmonda és Ocskay szót fogadtak: annyira elmentek
598 II, III | Rám illik a babám csókja.”~Ocskay Lászlónak eszébe jutott
599 II, III | Deliancsa, a cigányleány!~Ocskay lelke belejutott abba az
600 II, III | találtál?~– Óh nem! Az az Ocskay László, akit én kerestem,
601 II, III | földön.~– Az égben? – szólt Ocskay nagyot sóhajtva. – Hajh,
602 II, III | házasság semmis és érvénytelen.~Ocskay minden idegein, mint a galvanütés,
603 II, III | volt, mint a gazdájának.~Ocskay Ozmonda keze után nyúlt,
604 II, III | parancsolod – súgá odasimulva Ocskay vállára. – Ez órában, ha
605 II, III | sok izennivalója lehetett Ocskay Lászlónak Pálffy bánhoz,
606 II, III | recsegett a régi falióra, mikor Ocskay Lászlónak eszébe jutott,
607 II, III | marad. Írd alá, hogy láttad!~Ocskay bele sem tekintett a lajstromba;
608 II, III | szót; hanem az eltávozó Ocskay karjába kapaszkodva, úgy
609 II, III | Csakhogynem kergette már.~Ocskay pedig, mielőtt kilökette
610 II, III | mondod? – rebegé Gáspár úr, s Ocskay kezét odavonta a keblére,
611 II, III | alatt itt vagyok – mondá Ocskay, kezet szorítva az öreggel
612 II, IV | a veszett cserebüly.~Ha Ocskay László ezt a szót meg nem
613 II, IV | belőlük idomtalan, hideg kő.~Ocskay összeszedte a megmaradt
614 II, IV | tőlük tartani. Mi oka lehet Ocskay Lászlónak, hogy kétszáz
615 II, IV | láttalak benneteket – mondá Ocskay. – Mit csinál a kisember?~
616 II, IV | nagyobbik fiát nem engedte Ocskay maga elé hozatni; a kisebbiknek
617 II, IV | hol van? – kérdezé egyszer Ocskay, széttekintve, s bámulva,
618 II, IV | háborúság esett! – gondolá Ocskay, s aztán töprengett annak
619 II, IV | megszólalt az estharang.~Ocskay buzgó katolikus volt. Szokása
620 II, IV | s áttértem a te hitedre.~Ocskay úgy érzé magát, mint mikor
621 II, IV | Mikor történt ez? – kérdezé Ocskay.~– Múlt úrnapján, szeptember
622 II, IV | harangszónál? – sietett Ocskay kérdezni.~– Akkor – te megálmodtad
623 II, IV | tieddel akar egyenlő lenni.~Ocskay félrefordítá az arcát. Ez
624 II, IV | könnycsepp!~Ezen a napon Ocskay ismét boldog ember volt.
625 II, IV | Egyszer meg sírva fakadt, Ocskay megcsókolgatta az arcát;
626 II, IV | cirógatá.~Nem hangzott többé Ocskay fülébe a nóta: „Három piros
627 II, IV | felbontott csomagban pedig talált Ocskay – kávét és semmi mást. Egy
628 II, IV | igen jól tudja, hogy se Ocskay, se a felesége a kávét nem
629 II, IV | ragadá meg férje kezét.~– Ocskay! Mit akarsz tenni?~Ocskayval
630 II, IV | nem szabad azt megtenned, Ocskay; vagy halva láss engem előbb.~–
631 II, IV | kínszenvedéseire kérlek, Ocskay. Szűz Mária hét sebeire
632 II, IV | egy rettenetes örökséget!~Ocskay kőszoborrá érzé magát zsibbadni.
633 II, IV | kiejtette a rejtegetett szót.~Ocskay nagyot nevetett. Kínos nevetés
634 II, IV | Amint egyedül maradtak, Ocskay egyszerre, indulatosan odafordulva
635 II, IV | ne lássuk többet egymást!~Ocskay hüledezett. Ezt az asszonyt
636 II, IV | nem nézek rá többet soha.~Ocskay most látta, hogy mi lakik
637 II, IV | is mondott? – Eredj oda, Ocskay László, ahol vádolnak; –
638 II, IV | felhozni? A cigányleányt!~Ocskay összerándult. E szónál Ilonka
639 II, IV | megcsókolta a hűtelen rossz urát.~Ocskay elérzékenyült. Ölébe vonta
640 II, IV | többet ért, mint az egész Ocskay László, aki csaknem oda
641 II, IV | semmi rosszat – folytatá Ocskay. – Bizony mondom neked,
642 II, IV | Lengyel Magdolnához viszi őket Ocskay. Lengyel Magdolna hírét
643 II, IV | Rettenetes mondás!~– Nem az, Ocskay. Ez természetes kívánság.
644 II, IV | ha azok előbb meghalnak.~Ocskay arca bosszús indulatra torzult.~–
645 II, IV | rendelheted a társzekereket.~Ocskay még egyszer visszavonta
646 II, V | zsarnokává a környezetének.~Mikor Ocskay László odahozta a várába
647 II, V | festett ideál arcképe elé Ocskay Lászlónak, s elmondá felőle:
648 II, V | Hiszen ott állt őelőtte Ocskay Lászlónak a képe, szünet-szüntelenül,
649 II, V | tornyai.~Mikor elvált tőle Ocskay László, azt mondá neki:~–
650 II, V | megnyugtatta ez a szó. Ha Ocskay pénzt akar szerezni az ezrede
651 II, V | mert amilyen igaz, hogy Ocskay László tiszta színarany,
652 II, VI | lovagolt át Zsolnáról Budetinba Ocskay László. Nagy messzeségben
653 II, VI | jöhettem hamarább – dörmögé Ocskay.~– Én pedig negyednapja
654 II, VI | Azzal odaszorítá a szívéhez Ocskay kezét mind a két kezével.~–
655 II, VI | Itthon van az öreg? – kérdezé Ocskay.~– Még nem érkezett meg –
656 II, VI | valaki meglát! – suttogá Ocskay.~– Ugyan ki látna meg? Aztán
657 II, VI | egész a budetini várig.~Ocskay meg volt lepetve, mikor
658 II, VI | haza az öreg? – kérdezé Ocskay.~Ozmonda felkacagott, s
659 II, VI | add ide a török késedet!~Ocskay el nem tudta gondolni, hogy
660 II, VI | helyen voltak! Ott feküdt Ocskay előtt mind a három azon
661 II, VI | szólt Ozmonda, odakönyökölve Ocskay térdére. – A császár azt
662 II, VI | fogja áltatni felőled: – ha Ocskay pénzt küld az ezrede zsoldjára
663 II, VI | zsoldjára a vezérhez, akkor Ocskay nem akar elfutni a vezértől,
664 II, VI | hogy maga sem veszi észre. Ocskay László pedig diadalra fogja
665 II, VI | volt a császári hadaknak Ocskay regementje, olyan oltalma
666 II, VI | visszhangozni fogja az egész világ!~Ocskay beletévedt a délibáb csalképeibe.
667 II, VI | Lietava! – szólt elbámulva Ocskay.~– A legszebb birtok itt,
668 II, VI | róla.~Elnevette magát, s Ocskay arcát két tenyere közé fogva,
669 II, VI | úgy csókolja meg a száját.~Ocskay e pillanatban rettentően
670 II, VI | Kivallod mindjárt?~S hogy Ocskay válasz helyett még egyre
671 II, VI | megtudod egyszer – mondá Ocskay, s nem nevetett többé; hagyott
672 II, VI | volt igazán a nevetni való! Ocskay azt mondá magában:~– No,
673 II, VII | lengyelországi útjából.~Ocskay azzal fogadta, hogy: „Ugyan
674 II, VII | már azoknak a hópénzét.~Ocskay elsápadt, s azok a nagy
675 II, VII | annyi.~– Egyebed nem volt?~Ocskay már erre a kérdésre nagyon
676 II, VII | remekjátékos végigjátszott.~Ocskay László megkapta az izeneteket
677 II, VII | rukkoltatták oda közelebb hozzá. De Ocskay észrevette a „rochade”-ot,
678 II, VII | azt izente neki, hogy ha Ocskay belemegy a kelepcébe, ő
679 II, VII | a Pálffyak erősségében. Ocskay visszaizent neki, hogy csak
680 II, VII | Sikerült.~Csajághynak és Ocskay Sándornak Érsekújváron kellett
681 II, VII | Ebeczky dandárával jött Ocskay László elé a Nyitra völgyén.~
682 II, VII | várában mindennap dáridó volt. Ocskay pénze bánta. A szomszéd
683 II, VII | felszabadítására sietnének.~Ocskay előreküldözé az elégedetlen
684 II, VII | átvételére van kiszemelve Ocskay ezrede. – Hát hiszen olyan
685 II, VII | mégpedig akkor egész dandárral. Ocskay be is ment akkor Pozsony
686 II, VII | erdőben bukkant egymásra Ocskay és a bán serege.~Ocskay
687 II, VII | Ocskay és a bán serege.~Ocskay saját ezrede közepén vonult
688 II, VII | csalitos terep mellett Ocskay kurucainak nem lehetett
689 II, VII | történik itten, mikor egyszerre Ocskay László előrevágtat, s a
690 II, VII | inasa: a pozsonyi rab, akit Ocskay a felesége óhajtására kiszabadított
691 II, VII | érte, s arról lepattanva, Ocskay páncélingét csörrenté meg:
692 II, VII | diák patvarkodott legtöbbet Ocskay előtt Bercsényiék ellen:
693 II, VII | vele ment el kétszáz kuruc.~Ocskay meg volt rettenve. Attól
694 II, VII | megtették.~– Csigavér! – mondá Ocskay, mikor észrevette Pálffy
695 II, VII | kellene lenni kegyelmednek.~Ocskay László önérzetes mosollyal
696 II, VII | dandárt nem vezényelhet.~Ocskay le volt forrázva.~– De hisz
697 II, VII | megyek a császári ezredekkel.~Ocskay fanyar képet csinált ehhez
698 II, VII | legmagasabb jóindulatát, mellyel Ocskay, a legyőzhetlen hős iránt
699 II, VII | hogy nagyon várják.~…Tehát Ocskay László megy föl Bécsbe…
700 II, VIII | ordítsátok végig az utcákon, hogy Ocskay labanccá lett; minden vár
701 II, VIII | s tudtul adjátok, hogy Ocskay elárulta a hazáját! Kaput
702 II, VIII | csak arra az egyre, hogy Ocskay Lászlót élve elfogja, és
703 II, VIII | alvókat: „Elárulta hazáját Ocskay László. Meghal ezért Ocskay
704 II, VIII | Ocskay László. Meghal ezért Ocskay László!”~A menekült kurucok
705 II, IX | feltalált régi jó barát~Ocskay utazott fel Bécsbe. Pálffy
706 II, IX | akik a hintaját kísérjék; Ocskay restellte a kíséretet, s
707 II, IX | odaérkezik a posta-gyorsszekérhez Ocskay hintaja. A postaszekérnek
708 II, IX | postafullajtár megállítá Ocskay kocsiját.~– Ki kell fogni
709 II, IX | elvehette annak a lovát.~Ocskay fullajtárja ellentmondott
710 II, IX | hangját.~– Abban a hintóban Ocskay László generális ül.~Erre
711 II, IX | találnak vele.~Tudniillik, hogy Ocskay László megtartotta a jó
712 II, IX | is lesz valami hatása az Ocskay László névnek.~Hej, nem
713 II, IX | mikor ezen a vámsorompón Ocskay Lászlót ugyan eresztették
714 II, IX | hogy „kicsoda az úr?”.~– Én Ocskay László tábornok vagyok.~
715 II, IX | bécsiek, hogy ki az az Ocskay László! Volt hozzá egynehányszor
716 II, IX | hogy viszketett a tenyere Ocskay Lászlónak!~E kellemetlen
717 II, IX | személyazonosságáért.~– Ah! – szólt Ocskay meglepetten. – Valaki, aki
718 II, IX | biz az a „Fehér Angyal”.~Ocskay elnevette magát. Tudta ő,
719 II, IX | különben is oda akart szállni Ocskay.~– Hát csak tessék bízvást
720 II, IX | barátságos korcsmáros urat.~Ocskay aztán előrehajtatott a hatalmas
721 II, IX | fel a kocsmárost – mondta Ocskay a legényeknek –, hadd elégítem
722 II, IX | lábcsoszogás, kopogtatás, Ocskay emberségnek tartotta, hogy
723 II, IX | paradicsomi életet élek.~Ocskay úgy tett az egész fecsegés
724 II, IX | fejedet koma – vágott közbe Ocskay mogorván. – Én tudom a magam
725 II, IX | van az egész történeted!~Ocskay bámulva olvasá az írott
726 II, IX | vészhírt: „Elárulta a hazáját Ocskay László!”, s ott már puskalövésekkel
727 II, IX | többit ütheti már a mennykő.~Ocskay majd megpukkadt már a mérgében;
728 II, IX | nekem mindegy! – kiálta Ocskay mérgesen, s olyant vágott
729 II, IX | Semmi közöm hozzá – veté oda Ocskay szárazon.~Scharodi csak
730 II, IX | felvette az asztalról az Ocskay dohányzacskóját, kitekergette
731 II, IX | felruházta. Emlékezni fog rá.~Ocskay csak elképedt, még a szája
732 II, IX | megadta a kegyelemdöfést.~Ocskay egy szót sem tudott szólni.~
733 II, IX | egy darabot, kicsiholt az Ocskay tűzszerszámával, s aztán
734 II, IX | kikomplimentírozta magát az ajtón.~Ocskay elkezdett, mint a kalitkába
735 II, IX | szívességéből tudta meg, hogy Ocskay Bécsbe jön, s miért hozta
736 II, IX | kinek van, karikagyűrűje.”~Ocskay megállt, s mint az illó
737 II, IX | ajtóknak füleik vannak.~Ocskay szigorú arccal fogadta:~–
738 II, IX | a jó szándékért – szólt Ocskay tompa, kemény hangon. –
739 II, IX | azokat méltányolni fogják. Ocskay László nem kegyelemkeresve,
740 II, IX | ki fogják találni, hogy Ocskay László mit ér. – De hát
741 II, IX | ezzel jelezé.~Ezért aztán Ocskay megsajnálta, s szelídebb
742 II, IX | Ozmonda, összehúzva magát Ocskay előtt.~– Miért?~(Különös
743 II, IX | hát azt; ha a másikat…~Ocskay megadta neki a másikat.~
744 II, IX | akar kend? – rivallt rá Ocskay.~– Hozom a számlát.~– Nem
745 II, X | nótát most! – parancsolá Ocskay a trombitásának. „Hát a
746 II, X | kuruc!~Maga is nekivágott jó Ocskay László, s kézzel-lábbal
747 II, X | fogja feltalálni azt a régi Ocskay Lászlót, mint ahogy feltalálja
748 II, X | fogára is kevés lett volna Ocskay Lászlónak. – Hanem hát a
749 II, X | ügyében, aki abból lövöldöz.~Ocskay Lászlónak szépen oda kellett
750 II, X | főlajstromozónak. Valahányszor Ocskay felemelte a fejét, ő mindig
751 II, X | gyónási cédulája, és mikorról?~Ocskay mindenre felelt csendes
752 II, X | öt forintot! – kiálta oda Ocskay László, s még három forint
753 II, X | jöjjön.~– Vak apád – mondta Ocskay –, egy hét múlva én már
754 II, X | ábrázattal veregetett a vállára.~Ocskay fújt dühében, mikor kiért
755 II, X | ujjainak nyomát. Őneki, Ocskay Lászlónak a vállára veregetni!
756 II, X | cimbora, egy igazi bécsi vér.~Ocskay el nem tudta képzelni, hogy
757 II, X | híják, és mi a címe.~– Én Ocskay László generális vagyok.~
758 II, X | kék színűt, abba írta be Ocskay László nevét, olyan gépies
759 II, X | audenciát nyerhetni? – kérdezé Ocskay.~– Majd mikor őfelsége fogadni
760 II, X | világba – gondola magában Ocskay.)~– Az én ügyem azonban
761 II, X | országra nézve! – tüzeskedék Ocskay.~– Kérem, tessék helyet
762 II, X | helyet adni a következőnek.~Ocskay háta mögött jött egy mezítlábos,
763 II, X | volt a bejárat alatt. – Ocskay kereste, míg rátalált az
764 II, X | most jön Törökországból.~Ocskay meggondolta, hogy az oroszlánt
765 II, X | barát reggel óta.~– Herr von Ocskay; Herr Federreiter – mutatá
766 II, X | mondá parolát csapva Ocskay tenyerébe – ez a legkreuzfidélebb
767 II, X | hisz ő már özvegyasszony.~Ocskay, hogy kiegészítse a traktát,
768 II, X | urak pedig generosusok. Ocskay utána akart menni a cimborának.~–
769 II, X | dallamos nótát, amihez aztán Ocskay, csípőre tett kézzel, összevert
770 II, X | kvaterkázni, adomázni, Ocskay természetesen smollist ivott
771 II, X | Azt sem bánom – szólt Ocskay nevetve.~– De ne tessék
772 II, X | mikor Federreiter úr meg Ocskay összekerültek a Fehér Angyalban
773 II, X | napról napra egész gráciával. Ocskay senkit sem talált otthon,
774 II, X | ragadja az egész társaságot.~Ocskay is tudott mulatni rajta.
775 II, X | egész sokaság közt egyedül Ocskay viselt bajuszt. Könnyen
776 II, X | bécsi nép a maga ellenségét.~Ocskay megvallotta magában, hogy
777 II, X | évtizedekig fogják énekelni.~Ocskay László filozófi nyugalmat
778 II, X | Elcsendesült mindenki. Ocskay nagy hallgatva pödörgette
779 II, X | weg, Ehr ist weg”, mert Ocskay felkapta az eléje tett boroskancsót,
780 II, X | alatt tiszta volt a kocsma. Ocskay egymaga mind kiverte az
781 II, X | hogy a fejüket ne érje. Ocskay László maga maradt a borral
782 II, XI | volt az utolsó hőstette Ocskay Lászlónak Bécs városában.~
783 II, XI | alól bújt elő négykézláb.~Ocskay restellte nagyon a dolgot.~–
784 II, XI | mégis jobb szerette volna Ocskay, ha ez az egész vitézi színjáték
785 II, XI | azért a kis vitézkedésért.~Ocskay bosszús volt; felment a
786 II, XI | meghallhassák ott fenn.~Labanc már Ocskay; sok vitéz hadnagyi~Átkozva
787 II, XI | Wien folyam túlsó partján. Ocskay követte. Néha a tilinkó
788 II, XI | látszott, hogy egészen az Ocskay csalogatására fúják mindezeket
789 II, XI | arról is bizonyosak, hogy ha Ocskay megkaphatja azt, aki ezeket
790 II, XI | Meg-megszaladnak előtte. Ocskay látja a gyér lámpák világánál
791 II, XI | lakta földbe vájt putrikban.~Ocskay úgy elveszhetett volna ezeken
792 II, XI | éjjel be szokta lovagolni.~Ocskay eléje ment, s megszólítá
793 II, XI | ezen az úton Isten hírével.~Ocskay nekiindult a sétánynak.
794 II, XI | Imádkozz, meghalsz! Én vagyok Ocskay Sándor!”, mivel védelmezné
795 II, XII | városrész, amelyet az éjjel Ocskay László bekóborolt, az elhagyott „
796 II, XII | burjánzott a gaz; bejárhatta azt Ocskay László keresztben, hosszában,
797 II, XII | szögletbe lapulnak.~Mikor reggel Ocskay felment a politzeira lefizetni
798 II, XII | hogy gondját fogom viselni.~Ocskay ebből kitalálhatta, amit
799 II, XII | felfogásnak az általánosságát Ocskay nagy hamar. Vasárnap lévén,
800 II, XII | egyszerre megsajdította Ocskay László, hogy most őtet fogják
801 II, XII | aeternum amen”-ig.~Mikor kijött Ocskay a templomból, látta, hogy
802 II, XII | ugyanazon az éjszakán, amelyen Ocskay bekóborolta az elhagyott
803 II, XII | Rákóczinak, ő a legjobb barátja Ocskay Lászlónak. Most is azon
804 II, XII | kuruc generális; „ide veled, Ocskay László!”~Vakmerő kuruc vezér,
805 II, XII | sok döngetést kiállottak.~Ocskay már aludt, a tegnapi nagy
806 II, XII | saját nevét tudta kivenni Ocskay. Egyszerre megértett mindent:
807 II, XII | éjjel ide tért hozzád vissza Ocskay, a kuruc vezér. Én láttam!~–
808 II, XII | ki).~– No, hát én vagyok Ocskay generális! Ki akar velem
809 II, XII | Hagyják abba, nem az az Ocskay: ő ismeri azt jól!~Ekkor
810 II, XII | Hasból beszél! Komédiás!~…Ocskay László ott állt az ablakban,
811 II, XII | Meglátnak!~– Lássanak – mondá Ocskay fásultan.~– Itt borzasztó
812 II, XII | cselekszel? – hördült fel Ocskay.~– Azt teszem – szólt Ozmonda
813 II, XII | innen meg is szabadítom.~Ocskay hüledezve tapogatá a levágott
814 II, XII | teszed, amit én mondok!~Ocskay László éppen olyan inaszakadt
815 II, XII | katonaság mégsem érkezett.~Ocskay borzadozva hallgatta a nehéz
816 II, XII | őket.~– Most már jöhetnek!~Ocskay mindamellett is odadugta
817 II, XII | lázadók elgázoltatásában.~Ocskay egyedül maradt Ozmonda szobájában.~
818 II, XII | ilyen alakban lássa meg Ocskay Lászlót? Rákóczi villámát,
819 II, XII | aminek az okát nem akarta Ocskay megmondani. – Ocskay átrohant
820 II, XII | akarta Ocskay megmondani. – Ocskay átrohant a szobájába, s
821 II, XIII | Elmehettek már! – gondolá magában Ocskay. – A ti elkéséstek nekem
822 II, XIII | Az ezredes továbbment, Ocskay levetette magát a pamlagra,
823 II, XIII | tudniillik), mikor megrohanta Ocskay a Favorita-vonal erődeit,
824 II, XIII | nagy szerencse, hidd el!~Ocskay bosszúsan csettentett a
825 II, XIII | felkel, s hétkor fogad.~Ocskay ott volt pontban hétkor
826 II, XIII | hogy a hintó előjárt! – Ocskay Wratislaw aranyos staatscarosse-ában
827 II, XIII | bebocsátandó két fejedelemfi állt.~Ocskay büszkén hordozá körül a
828 II, XIII | terjedő suttogást: „Ez az Ocskay!” Alig jut egy kis figyelme
829 II, XIII | Ocskayt, ajkát lepittyesztve.~Ocskay csak úgy futólag fitymálta
830 II, XIII | Herceg Rákóczi Leopold fiai!~Ocskay elsápadt erre a szóra.~Herceg
831 II, XIII | hogy majd eljön értük az Ocskay László, s elviszi őket a
832 II, XIII | nagyobbik a nevét suttogná: „Ocskay!”, míg a kisebbik nagyot
833 II, XIII | semmi dolga; nevén híják: „Ocskay László tábornok úr!” Be
834 II, XIII | szemekkel.~S íme, amidőn Ocskay a trón elé járul, e hideg
835 II, XIII | nyelven folyt a császár és Ocskay között. Ez volt a közvetítő
836 II, XIII | kezűleg függeszté a császár Ocskay nyakába, ami csak a trónnak
837 II, XIII | szokott adományoztatni.~Mikor Ocskay térde kiegyenesedett e kegy
838 II, XIII | ugyan pórul járt vele! Mert Ocskay, most már dicsősége teljes
839 II, XIII | legfényesebb ékszerárus boltok. Ocskay egyik előtt leszállt a lováról,
840 II, XIII | mindazon ékszerekből, amiket Ocskay hadjárataiban „szerzett”,
841 II, XIII | magasztalásnak, mennyire megnyerte Ocskay meleg szónoklatával az egész
842 II, XIII | elégedve. Több ízben visszatért Ocskay beszédére, s sokat vár tőle
843 II, XIII | egész generalitás hivatalos!~Ocskay nem állhatta meg, hogy ezt
844 II, XIII | töltötték volna e szavakkal Ocskay ereibe.~A halálos düh szállta
845 II, XIII | nép gúnyhahotájára! Hah! Ocskay László feje a bárd alatt,
846 II, XIII | ül, s a tábornokra vár.~Ocskay búcsút vett új bajtársaitól,
847 II, XIII | elmondja az örökre háladatos Ocskay László.~Leírta ebben a levélben
848 II, XIII | rostokolt Schwechatban. Ocskay elküldte a levelet Ozmonda
849 II, XIV | Pozsony alá megérkezett Ocskay, egy kis Hiób-hírecske fogadta.~
850 II, XIV | szíves indulatot táplálhatott Ocskay iránt, aki valóságos tábornoki
851 II, XIV | meg nem issza – veté oda Ocskay nagy parasztosan.~– Akkor
852 II, XIV | dáridózott.~– Tudom – mondá Ocskay – Nagytapolcsánynál. Tévedésből
853 II, XIV | alig maradt meg a fele.~Ocskay goromba, nyers dölyffel
854 II, XIV | messziről elárulta, hogy Ocskay ezredéhez tartozott valaha,
855 II, XIV | Mikor odaértek a fogollyal Ocskay elé, a legény egyszerre
856 II, XIV | eddig lesütve lógatott. Ocskay ráismert.~Ez volt az a bizonyos „
857 II, XIV | gyilkos méregkeverő volt, hogy Ocskay nem bírt ura lenni indulatainak,
858 II, XIV | annak a lapjával ütött az Ocskay lovának az orrára, s leszidta
859 II, XIV | túl a Vágon járt. Mikor Ocskay benyitott a haditanács termébe,
860 II, XIV | úgy futólag vette észre.~Ocskay odament Heister elé, s megnevezte
861 II, XIV | magát.~– Én vagyok „lovag Ocskay László”, császári tábornok.~
862 II, XIV | együtt ül a haditanács.~Ocskay azt hitte, hogy az annyit
863 II, XIV | fogadásnak ez elég visszariasztó!~Ocskay László csendesen végignézett
864 II, XIV | a főtiszt uraknak. – Ha Ocskay László tábornok úr azt mondja,
865 II, XIV | rokonszenvét bírhassa.~– Én ismerem Ocskay László tábornok urat jól –
866 II, XIV | nemde így van, tábornok úr?~Ocskay ráhagyta, hogy úgy van.~–
867 II, XIV | kardjával, Ritschán tábornok úr? Ocskay László tábornok hűségéről
868 II, XIV | bizonyos vagyok felőle, hogy Ocskay László tábornok úr, aki
869 II, XIV | semmi ördögtől. Ugyebár, Ocskay László tábornok úr?~Ez annyi
870 II, XIV | feltenni a koronát a fejére.~Ocskay el hagyta magát ragadtatni
871 II, XIV | végrehajthat, én végrehajtom.”~– Ocskay! – kiálta rá Ritschán, s
872 II, XIV | esküvésre akart felemelni, de Ocskay kirántotta a kezét, s magasra
873 II, XIV | példálózás szólt. Le is nézte őt Ocskay, vitéz lelke egész fensőbbségi
874 II, XIV | az arcán, sem irigykedést Ocskay ellen, aki az ő feladatát
875 II, XIV | szíve. – Üljön le kegyelmed, Ocskay László tábornok úr, s vegyen
876 II, XIV | Ritschán maga igazítá oda Ocskay számára a támlásszéket,
877 II, XIV | támasztva, úgy figyelte Ocskay arcvonásait azalatt, amíg
878 II, XIV | skrupulusai vannak elvállalni.~Ocskay az asztalra ütött az öklével,
879 II, XIV | Most én beszélek.”~– Ahogy Ocskay László tábornok úr előre
880 II, XIV | mustrája az igazi katonának.~Ocskay érezte, hogy most mindjárt
881 II, XIV | suttogó szavát értheté meg Ocskay: „Vas a szíved.” – Voltak,
882 II, XIV | talált haza a szállására Ocskay, azt maga sem tudja. Künn
883 II, XV | Csigavér! – mondá magában Ocskay, mikor hideg ésszel végiggondolt
884 II, XV | is volna, ha azt mondanák Ocskay László felől: mindenki iránt
885 II, XV | megtéríti neki bőségesen Ocskay László! Állja a császár
886 II, XV | Ezt mind megmagyarázta Ocskay a napához írt epistolájában.~
887 II, XV | címezve.~Az a lövés, amivel Ocskay a palócot másvilágra küldé,
888 II, XV | lelkem fiamnak, Gábornak, Ocskay László volt a megölő gyilkosa!
889 II, XV | írva. – Azt már tudta, hogy Ocskay labanccá lett; de azt is
890 II, XV | keresztül ne érezzék rajta.~Ocskay pedig közeledett nagy csendesen
891 II, XV | úgy elmegy onnan, ahová Ocskay közeledik, hogy soha egymást
892 II, XV | már kezdte azt észrevenni Ocskay, hogy milyen elátkozott
893 II, XV | a parancsolatjára adták. Ocskay nem is állhatta meg, hogy
894 II, XV | Mikor Léva alá megérkezett Ocskay a dandárával, beizent a
895 II, XV | édes húgomasszony. Itt van Ocskay László, az átkozott! Beizent
896 II, XV | mégsem hiszem el! Hogy Ocskay László, az én fiam, ide
897 II, XV | császári zászlót. Megvette Ocskay a várőrséget pénzen, a várost
898 II, XV | nem futok. Jöjjön maga is Ocskay László. Hadd nézzek a szemébe,
899 II, XV | Őmaga kiállt a tornácajtóba.~Ocskay László bizton hitte, hogy
900 II, XV | készen.~Nehéz volt ráismerni Ocskay arcára. A külső elváltozás
901 II, XV | az Isten! Szállj nálam!~Ocskay sápadt és fázott. Megfogadta,
902 II, XV | Tiszáné nagyasszony. – Te! Ocskay László? Az én vőm? A magyar
903 II, XV | az arca; kinyújtá a kezét Ocskay felé, úgy, hogy a mutatóujja
904 II, XV | fiamat megölted, átkozott!~Ocskay László megrettenve tántorgott
905 II, XV | érjenek!~– Hah! – ordíta fel Ocskay, kezeit a fejéhez kapva,
906 II, XV | mikor itt van ezen a világon Ocskay László! Ne lamentáljatok! –
907 II, XV | rabolják a síromat miatta Ocskay martalócai. Csak azt a megtépett
908 II, XV | megölte. Megszakadt a szíve.~Ocskay László pedig ott állt főtiszteivel
909 II, XV | lett bevégezve! – halíja Ocskay dörmögni a háta mögött a
910 II, XV | perzselve az utolsó egyig.~Ocskay László csak erre a suttogó
911 II, XV | kegyelmed a gyenyerális.~Ocskay nem szólt többet a harámbasához,
912 II, XV | Morvában, Ausztriában.~Ocskay aztán ismét visszalovagolt
913 II, XV | visszafelé: legelöl Kókány Laci.~Ocskay eléjük nyargalt.~– Hát titeket
914 II, XV | Jó lesz, generális uram.~Ocskay László maga vezette vissza
915 II, XV | Futva ment át a tornácon Ocskay László; de az az egy futó
916 II, XV | akarja senki megvallani.~Ocskay betaszítá maga előtt az
917 II, XV | tünemény ott!~Ez ő saját maga! Ocskay László, a régi, a hajdani!
918 II, XV | zászló: ez jön most ellene. Ocskay László, a hős, jön megütközni
919 II, XV | László, a hős, jön megütközni Ocskay Lászlóval, a pribékkel!~…
920 II, XV | vászonra kent alak. Maga Ocskay készíttette azt egyszer
921 II, XV | Ördög és pokol! – ordítá Ocskay, kárhozatos dühvel, s felkapva
922 II, XVI | agyon az élethű arcképe Ocskay Lászlónak, ők hitték azt,
923 II, XVI | gyújtották fel a tetőt. – Ocskay László a rábízott feladatot
924 II, XVI | lesz az országban, hogy Ocskay László magamagát is kész
925 II, XVI | levágni, ha útját állja.~Ocskay tűrte a tréfát, s se nem
926 II, XVI | csak – mondogatá magában Ocskay, míg arcáról leolvashatatlan
927 II, XVI | azonban csak próba volt Ocskay „új hűségére” nézve. Még
928 II, XVI | utasításból aztán megértette Ocskay, hogy egészen más feladat
929 II, XVI | küldte Heister Pálffy bánt, Ocskay Lászlót és Ebergényit. El
930 II, XVI | gyönyörűség volt elfogadni Ocskay Lászlónak.~Az egész haditerv,
931 II, XVI | Éppen ezért szerette azt meg Ocskay László. Azért mondta magában,
932 II, XVI | leggyilkolóbb ütközetnél.~Ocskay Lászlónak jutott a feladat
933 II, XVI | ágyúkkal is megostromolhatlan.~Ocskay nem válogatott az útban.
934 II, XVI | egész dolgot – mondá neki Ocskay. – Holnap még hidegebb lesz,
935 II, XVI | szorosán át kellett törtetni. Ocskay László ezerével hajtotta
936 II, XVI | háta mögött.~S erre, amint Ocskay őrtüzei kigyulladtak a Fátra
937 II, XVI | veszendőbe hagyni Árva várát.~Ocskay Lászlóé volt az oroszlánrész
938 II, XVI | a három dandár: Pálffy, Ocskay, Ebergényi zászlói alatt,
939 II, XVI | rajtuk! – vigasztalá őt Ocskay. – Keményítsd meg a szívedet. „
940 II, XVI | egymásnak, hol jár most Ocskay László? Mindent kitaláltak
941 II, XVI | gondolattól volt ő régóta beteg, Ocskay bizonyosan áttért a császáriakhoz.~–
942 II, XVI | Elpusztította Léva városát Ocskay László! Még a Tisza-kastélyt
943 II, XVI | vitték ki a koporsóját! Ocskay László ott volt, és maga
944 II, XVI | Megyünk ebből a házból!~Az Ocskay által Lietavába rendelt
945 II, XVI | azonban lehetne értesíteni Ocskay Lászlót, hogy az asszonya
946 II, XVI | azért jó lenne, ha maga Ocskay eléje jönne egy erős csapattal;
947 II, XVI | amelyik azt mondta, hogy Ocskay László ott mulat Budetinban;
948 II, XVI | egymást!? Nem támad már Ocskay hőstetteinek hallatára más
949 II, XVI | harmadnapra került Budetinba.~Ocskay bosszús lett a levél olvastára;
950 II, XVI | Akkor tisztelem az eszét.~Ocskay László rögtön felkelt az
951 II, XVI | már messziről kiabált: – Ocskay! Ocskay! Hol van Ocskay
952 II, XVI | messziről kiabált: – Ocskay! Ocskay! Hol van Ocskay László?~
953 II, XVI | Ocskay! Ocskay! Hol van Ocskay László?~Ocskay kijött a
954 II, XVI | Hol van Ocskay László?~Ocskay kijött a kiabálásra a tornác
955 II, XVI | nekem a generális; hanem az Ocskay László. Én vagyok Pestvármegyei!~–
956 II, XVI | Pestvármegyei? – hördült fel Ocskay. – Mi történt a feleségemmel?~–
957 II, XVI | Ozmonda maga segíté fel Ocskay Lászlóra a páncélingét,
958 II, XVI | hídlás alá, előkecmelegtek Ocskay láttára, s azoktól megérté
959 II, XVI | láttára, s azoktól megérté Ocskay, ami a hadnagy eltávozása
960 II, XVI | pedig ezek után veti magát Ocskay, azalatt a kurucok a hegyek
961 II, XVI | Beleznay jól tudta azt, hogy Ocskay maga a felesége kiszabadítására
962 II, XVI | rosszul számított, hogy Ocskay kétfelé fogja osztani a
963 II, XVI | elfoghatni.~Ez nem úgy történt. Ocskay hagyta veszendőbe menni
964 II, XVI | a sajgó sebektől, miket Ocskay kardjától emlékezetbe kapott;
965 II, XVI | mondhat felőle: így jár, aki Ocskay feleségét bántja!~Ilonka
966 II, XVI | pillanatban, ami szívének fájt.~Ocskay huszárjai a hegytetőig üldözték
967 II, XVI | harcolni, mint az apám!~Ocskay magához szorítá a gyermeket,
968 II, XVII | XVII. Életre halálra~Mire Ocskay a felesége hintaját kísérve
969 II, XVII | ti megvagytok! – dörmögé Ocskay, s aztán parancsot adott,
970 II, XVII | végén feldöcögő hintó, amit Ocskay kísért, oldalvást léptetve:
971 II, XVII | Miféle társzekerek? – Ocskay úgy tett, mintha nem értené.~–
972 II, XVII | feleségem előtt ne mutasd!~Ezzel Ocskay a kapitányaihoz fordult,
973 II, XVII | a másiknak. Hogy harcolt Ocskay hitvese szeme láttára! Mesebeli
974 II, XVII | lángoló dühében. Nem az az Ocskay volt, aki szorultában asszonymaskarába
975 II, XVII | urak a császári pártból meg Ocskay alvezérei. Ezektől még egyszer,
976 II, XVII | hűtött.~– Eh, mit! – mondá Ocskay, Ilonka keze után nyúlva. –
977 II, XVII | is mondtad nekem – szólt Ocskay szomorúan, ujjai közt megforgatva
978 II, XVII | szójárás.~Megérthette belőle Ocskay, hogy Ilonka tudja már,
979 II, XVII | itt van nyitva a páncél!~Ocskay megszorítá Ilonka kezét.~–
980 II, XVII | a nő férje kezét.~Azzal Ocskay az igazgyöngy füzért Ilonka
981 II, XVII | Eggyel több kínzás a rováson.~Ocskay az estebéd után elmondá,
982 II, XVII | birodalmában van; s te itt nem vagy Ocskay László felesége többé.~–
983 II, XVII | házban is, Bécs városában is Ocskay László felesége vagyok.~
984 II, XVII | ezen a helyen hallatott Ocskay, a legédesebb andalgás pillanatában:
985 II, XVII | régi imádód, régibb, mint Ocskay László. Ezt Ocskay László
986 II, XVII | mint Ocskay László. Ezt Ocskay László mondta el énnekem.
987 II, XVII | nem szeretett soha. Maga Ocskay László beszélte el előttem
988 II, XVII | engedd meghalni rád nézve Ocskay Lászlót! – Térj ahhoz, aki
989 II, XVII | kiegészítő fele: hisz az is egy Ocskay: a jobbik, a szebbik, az
990 II, XVII | vele azt a levelet, amit Ocskay László írt hozzája akkor,
991 II, XVII | ült és írt.~Levelet írt Ocskay Lászlónak.~Megerősíté a
992 II, XVII | tudjon írni.~„Kedves uram: jó Ocskay László!~Ezen levelemmel
993 II, XVII | lelkemre, édes jó uram, Ocskay László, de megnyugtattam
994 II, XVII | való alázatos szolgálód~Ocskay Lászlóné született Tisza
995 II, XVIII| végezék a búcsúáldomásozást.~Ocskay nehéz fővel tért a szobájába.
996 II, XVIII| Hanem azt jól hallá, mikor Ocskay nehéz léptei döngtek végig
997 II, XVIII| felé.~Mi történt?~Mikor Ocskay László felszakítá Ozmonda
998 II, XVIII| fel e kétségbeesett arcra.~Ocskay László némán tartá eléje
999 II, XVIII| Te tetted ezt? – kérdezé Ocskay.~– Én!~– Légy érte örökre
1000 II, XVIII| elkárhozni velem… Jaj neked, Ocskay László! – Ezért meg fogsz
1-500 | 501-1000 | 1001-1105 |