1-500 | 501-1000 | 1001-1017
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, I | nagyúr a meghívott násznépet meg szokta vendégelni. Nem a
2 I, I | a nyársonsültek számára, meg más a kalácsoknak; azonkívül
3 I, I | óhajtotta; de csak nem jöve meg. Mármost hát nála nélkül
4 I, I | aki nélkül derék lakodalom meg nem eshetik a környékben:
5 I, I | környékben: tortátát, marcafánkot meg liktáriumot csak az ő keze
6 I, I | csak az ő keze után ismer meg igazán az ember. Segédszemélyzetül
7 I, I | fahajtörőmozsár-csengés meg a habverő pergése: közbe
8 I, I | már a palacsintasütővel meg a molnárostya-serpenyővel
9 I, I | pujpunellamártáshoz”? Hogy a kakas csípje meg a fületeket! Mindjárt igazságot
10 I, I | levágták ám a füleet.~Erre meg a méreg öntötte el az anya
11 I, I | Egész addig a kis főkötőig meg a patyolat félingecskéig,
12 I, I | aztán sírhatsz kedvedre; meg aztán minden nap, minden
13 I, I | vele együtt, minek jöttél meg éppen mára? Ma nem a te
14 I, I | bátyámat is megölték: aztán meg az anyám bátyját is megölték. –
15 I, I | csokorfüzérekkel, azokról meg kettős ezüstcsipke omlott
16 I, I | hajadon arca még nem tanulta meg, hogy miért kell elpirulni.
17 I, I | engedte, hogy maga tanulja meg a leány a haját befonni. „
18 I, I | élhetetlenke! Hogy lesz ez meg asszonyfővel? Akinek az
19 I, I | tyúkok közé sem engedte meg soha kimenni, ráfogta a
20 I, I | azt mondani: inkább te lőj meg engem, mint én téged.~A
21 I, I | ő egyszer egy ellenséget meg talál vágni, menten odaugrik
22 I, I | ha azt megharagítod, még meg is ver.~Ez csak elég jó
23 I, I | mert, ha csak a kisujjaddal meg találod ütni, de ha csak
24 I, I | festményű iniciálékon akadt meg, hanem egy kis, göndör,
25 I, I | jobban széjjelszakadt. Azután meg azt álmodtam, hogy együtt
26 I, I | a koszorút a fejemre. Ő meg úgy kért, úgy könyörgött,
27 I, I | szíve. Furóné asszonyom meg a fehércselédek körülvették:
28 I, I | negyedszázadban egyszer jelennek meg a napvilágon: akkor is bámulásra
29 I, I | hamuszín, a sötét burnótszín meg a violakék ruhákat szedte
30 I, I | megérkezik a kiadó násznagy meg a menyasszony vőfénye, akik
31 I, I | matyó társzekéren jöttek meg a sárospataki kántista diákok,
32 I, I | hátra. Azoknak a késedelmét meg lehet magyarázni. A Garam
33 I, I | egymást a Mátyusföldről meg a görbe, tót felföldről
34 I, I | akarja a kérő násznagyot meg a leendő vejét elfogadni,
35 I, I | menyasszony, a nyoszolyólyányokkal meg a többi gyönge hajadonnéppel
36 I, I | násznagy rekedt a portul meg az indulattul: alig tud
37 I, I | támadt.~– Kit öltek még meg? A Gábort? Kit? Azt is a
38 I, I | mintha néma volna; mikor meg azt megtudá, hogy a bátyja
39 I, I | epithalamium helyett a „Halld meg, lélek! Mert néked beszélek!”
40 I, I | hogy nagy a távolság a vár meg a kastély között, mert bizony
41 I, I | nemsokára. Csak te gyógyulj meg elébb. Szakasztott olyan
42 I, I | szónál már nem állhatta meg, hogy övébe dugott török
43 I, I | patikás tilógus; s a mesétül meg ettül a szertül elaludt
44 I, II | országát vígan felverte a sás meg a szittyó, itt-amott egy
45 I, II | messze elterülő nádasok meg a fűzfás szigetek és martok,
46 I, II | át lehet kelni. Lótolvaj meg piócaszedő másutt is megkísértheti
47 I, II | vagy ki van száradva, vagy meg van áradva. Ezúttal fel
48 I, II | a kék labanc huszárezred meg a feketesisakos dragonyosok,
49 I, II | pontot, ahol csak az átkelést meg lehetett kísérteni.~Az egész
50 I, II | sülne minden ötödik, ha meg volna töltve, hanem a kardjaik,
51 I, II | előtörtetek a nádasból, s meg visszafordulok, mikor azok
52 I, II | toalettet csinált. Nem tartott meg egyebet, mint a pucér kardot.
53 I, II | utolsó emberig. Az ellenfél meg van lepve, az ijedtség megbénítja
54 I, II | páncél csak akadály, emezek meg acélozottan a víztől, felfrissülve,
55 I, II | férfiizmok ragyogása rettentse meg az ellenfélt. Maga Ocskay
56 I, II | most a kurucok töltötték meg kartácsra, s odairányzák
57 I, II | csapatból egy ember nem menekült meg élve, maga az ezredes, Kende
58 I, II | maradt egy letarolt erdő meg egy halottakkal fedett csatatér.
59 I, II | megmondani, hogyan történt meg ez a csoda!~– Itt a rongyos
60 I, III | Léva-vár bástyáin issza meg az új borból az áldomást.
61 I, III | a bátyja seregében.~Ez, meg a többi, így folyt a nagyasszony
62 I, III | ilyeneket, hisz úgysem tenné meg.~– Megteszi Ocskay! Nem
63 I, III | zászlókból; nemzeti zászlókból, meg azokból, amiket ellenségtől
64 I, III | nagyasszony oktatva feddi meg őket.~– Ne vihogjatok ti
65 I, III | borotváltatták, s csak elöl hagytak meg rajta egy üstököt, ami a
66 I, III | farka. – De nem is engedtem meg soha a lelkem uramnak, hogy
67 I, III | kísérői és seregei számára. Meg van áldva, amit elvesznek
68 I, III | mindjárt igazán megütközni?~– Meg bizony mink: csak legyen
69 I, III | ellene fordul? Ki védelmezi meg?”~Aztán elővette a nagy
70 I, III | valami bűbáj, azért esett meg rajta a nagy veszedelem.~
71 I, III | De a szemmel kísért alak meg sem ingott a lován: a kalpagjával
72 I, III | Bárcsak az Isten lágyítaná meg a várbeliek szívét, hogy
73 I, III | várbeliek szívét, hogy adnák meg magukat!~A tizedik lövésre –
74 I, III | magukat!~A tizedik lövésre – meg lett hallgatva a félelmes
75 I, III | vezéri kar vágtatva indult meg, élén az ezredeskapitánnyal,
76 I, III | vendég számára szed; más meg, amit az olyannak ád, akit
77 I, III | reménységet ád, ez nefelejts, emez meg égő szerelem. Az utóbbiakat
78 I, III | beválnak. Mire a nagy karszék meg lesz koszorúzva, már akkorra
79 I, III | melyik ezred tanyáz itt meg amott.~A nagyasszonynak,
80 I, III | volna, ha azt nem tenné meg.~– De ugyan gyere már! Hol
81 I, III | Ők az elsők? Köszönjék meg, hogy mind le nem vágták
82 I, III | mert ő barát. Úgy szökött meg a klastromból, hogy közöttünk
83 I, III | konyhára és a tányérváltásra meg a felszolgáló cselédekre,
84 I, III | csak nem ülök bele.~– Akkor meg éppen asszonynénémet illeti
85 I, III | éppen asszonynénémet illeti meg ez a szék, mert a korponai
86 I, III | bizony kegyelmed nyerte meg. Egész nap nem evett, nem
87 I, III | S erre, mintha a „terülj meg abrosz!” volna a kezünkben,
88 I, III | társzekerei az eleséggel meg a gönci hordókkal, amiket
89 I, III | Bizony kegyelmed nyerte azt meg, hát csak foglalja el a
90 I, III | arcának minden kifejezését meg lehetett figyelni.~Volt,
91 I, III | hogy olyankor szeretett meg egy nő egy férfit, amikor
92 I, III | mindenik jó hírnél jobb meg jobb borait hordatta fel
93 I, III | odahívják, hogy hadd lássa meg ő is, milyen írása van a
94 I, III | pirongatóriumot lemorzsolni, meg kellett azt hallani mindenkinek,
95 I, III | becitálni, hogy hallgassa meg.~Ilonka az egész levélolvasás
96 I, III | Ocskaynak az arcvonásait nézte. Meg sem rándultak azok. Még
97 I, III | becsület!”~Egyedül ő tartotta meg a becsületet!~Ha a Duna-Tisza
98 I, IV | üdvözlé a házi úrnőket, azután meg katonásan az urakat. Az
99 I, IV | katolikus pap legyen hozzá, meg jó keresztanya, aztán a
100 I, IV | lesz Ocskay; a keresztanya meg, minthogy pápistára van
101 I, IV | ne mondjon.)~De már ezt meg kell fogni!~Egyszerre mind
102 I, IV | barát is, a keresztanya is meg a kapitány is az asztal
103 I, IV | ceremóniáit; ebben egyeztünk meg. Ezt látjátok a fejedelem
104 I, IV | utoljára elnyelte magát a kést, meg a villát, amikkel evett.
105 I, IV | olyan tudós vagy, mondd meg, lesz-e valaha olyan halandó,
106 I, IV | rejtélyes lett.~– Hajadon is, meg özvegy is.~– Hogyan? Hát
107 I, IV | az allotriákat, urak! Te meg láss hozzá a falatozáshoz,
108 I, IV | tornácra. Ott állt egy káplár meg két közvitéz a veres huszárok
109 I, IV | Magunk is pusztítsuk? Kő üsse meg azt a malacot gazdástól
110 I, V | Csak azt ne fájlalja aztán meg az Ilonka húgom. Az ő szíve
111 I, V | itt őrizzük addig Lévát meg a bányavárosokat, amíg ő
112 I, V | hogy „aki lovat vesz, nézze meg a fogát”. – Én, amióta szegény
113 I, V | Tiszáéké. Hogy a bor nem árt meg neki, azt megmutatta a tegnapi
114 I, V | mivel örvendeztetett volna meg jobban kegyelmed, mint ezzel
115 I, V | mit beszél, merre jár; ha meg tudod nyerni a hajlandóságát,
116 I, V | megnyerni a kedvét: azt meg éppen kinevette; akadt,
117 I, V | azok mind diákul, németül meg franciául vannak. Azt pedig
118 I, V | érti. Honnan tanulta volna meg? A leányt csak nem lehet
119 I, V | Nagyszombatba, hogy tanuljon meg németül, könyvből pedig
120 I, V | s lovat, kardot kértek. Meg is kapták.~Ocskay azonban
121 I, V | Ocskay egy estén azzal lepte meg a Tisza-kastélyban összegyűlt
122 I, V | megtanulni.~– De ha nem mondja meg, akkor éppen nem tanulhatom
123 I, V | akkor éppen nem tanulhatom meg. Hát mi az? Valami rossz?~–
124 I, V | az ötödik még a magyar?~Meg volt találva a holdbeli
125 I, V | palotájába, s maga kérte meg a nagyasszonytól Ilonka
126 I, V(1) | magyar hős alakja gyújtja meg, amelyre virágaikat hintik
127 I, VI | rokonokat staféta által meg lehessen hívogatni a menyegző
128 I, VI | magát, hogy nem jelenhetik meg ez örvendetes ünnepélyen,
129 I, VI | engedett neki, hogy azt meg is emészthesse. Tehát nagy
130 I, VI | beszélni, aki most érkezett meg lóháton, és le sem nyergeltetett.~
131 I, VI | hozott”.~Csajághy szólalt meg elébb. Hangja csendes, csaknem
132 I, VI | esküdj! Ne fogadj! Az téged meg nem tart. – Ha te rendes,
133 I, VI | vívni legjobb cimboráddal, s meg tudtad azt ölni. A megfenyítésért
134 I, VI | Annak a testét sem védted meg. Otthagytad a faképnél,
135 I, VI | várba, hátulról támadták meg a várőrséget, s ők nyitották
136 I, VI | várőrséget, s ők nyitották meg előtted a kaput az első
137 I, VI | mi leszünk ketten, akik meg fogunk ölni: én – és az
138 I, VI | tárgyakra fordítani a beszédet: meg csak visszatért rá.~S Ocskaynak
139 I, VI | azt mondá vőlegényének: „Meg ne keserítsd valaha a húgomat,
140 I, VI | magamnak tartogattam. Lássátok meg ti is!~Azzal odavezette
141 I, VI | sorba adta; mindenkinek meg kellett ezt a néma ajkat
142 I, VI | abból, amit tudsz. Mert ha meg talál szaladni a nyelved,
143 I, VII | Mennyire szeretve van, azt meg sem kísérté szavakba foglalni.
144 I, VII | drágám”, „az én angyalom”.~Meg lehetett azt érteni jobban
145 I, VII | gazdaság az ő kezén fordul meg: jövedelem és kiadás. Mennyi
146 I, VII | fekszik a könyv, a térdén meg a feleség ül – ahol comma
147 I, VII | Hogy a világ nagy zaja meg ne háborítsa idilli nyugalmát,
148 I, VII | Fogott is Ocskay egyet; az meg is harapta a kezét, megcáfolva
149 I, VII | követni el egy mókusharapás meg három csepp vér kihullása
150 I, VII | asszony ölében volt, Ilonka meg a férje ölében, Ocskay a
151 I, VII | feleségeddel csókolózol, velünk meg csókolóznak a vallon dragonyosok
152 I, VII | feleségemet, s menjek ide meg amoda tábort járni. Úgysem
153 I, VII | járni. Úgysem fogadtam volna meg.~– Nem fogadtad volna meg?~–
154 I, VII | meg.~– Nem fogadtad volna meg?~– Oly kevéssé, mint ahogy
155 I, VII | boldogságát nem adhatja más meg, mint magam; a zászló diadalához
156 I, VII | engem a heveskedés nem győz meg. Én küldve vagyok hozzád;
157 I, VII | hozék magammal.~– Akkor meg éppen nem fogom ezt elolvasni! –
158 I, VII | szerető férje lőn. Áldja meg kegyelmedet ezért, meg is
159 I, VII | Áldja meg kegyelmedet ezért, meg is fogja áldani a magasságban
160 I, VII | viszontagságos időkkel vert meg a Hadak Ura. Lévát elfoglalta
161 I, VII | spirituszba téve küldik meg énnekem.~Én pedig ellenben
162 I, VII | távozott hazulról.~Bizonyosan meg is siratták akkor, amikor
163 I, VIII | A vezéremet ne sértse meg kegyelmed, mert az olyan
164 I, VIII | nehány harám rác lövész, meg a dán dragonyosok. A kurucok
165 I, VIII | tejes kását főzött, ki eszi meg, ha itt maradsz?~– Majd
166 I, VIII | a háta gerincében állt meg.~E lövésre Vak Bottyán nagyot
167 I, VIII | volt az első kérdése.~– Meg bizony – felelt Csajághy. –
168 I, VIII | parancsolt többet. Te nyerted meg ezt a diadalt. Énekli is
169 I, VIII | kurucság, hogy: „Dávid verte meg a tízezerét”.~– Mégis szerettem
170 I, VIII | maradtakat ostrommal nyomjuk meg. Éppen most értesült a fővezér
171 I, VIII | Éppen csak minutára érkezett meg, hogy kiszabadítsa a katonáit
172 I, VIII | Úrban, ezt az egy ezredet meg a szorost őrző néhány száz
173 I, VIII | lelket kapott, a labanc meg azt hitte, hogy a halottak
174 I, VIII | kúrát. Izzadást rendelt, meg érvágást. Az izzadás megvolt
175 I, VIII | megvolt nálam, az érvágást meg én tettem meg máson. Probavi
176 I, VIII | az érvágást meg én tettem meg máson. Probavi et successit.
177 I, IX | irigykedők mendemondáit. Meg akarta mutatni, hogy neki
178 I, IX | vezérek, azután a főtisztek meg az altisztek; a lovasság
179 I, IX | az altisztek; a lovasság meg a gyalogság, mindenik külön
180 I, IX | mindenik külön magára nyerte meg az ütközetet, utoljára a
181 I, IX | egyik vezér a másikra, azok meg az alvezérekre, utoljára
182 I, IX | fényes. Annak „adnak”, ez meg „vesz”. – Kész a veszekedés.~
183 I, IX | tatár rizzsel, a francia meg csicsókával: együtt nem
184 I, IX | egyebet, csakhogy azok ezüst- meg aranylibertasban játszanak.~
185 I, IX | mindenkit, a fejedelmet meg gyanúsítják mindenki előtt.~
186 I, IX | fegyverbe öltözött, a Dunántúl meg van nyerve. Az idegen csak
187 I, IX | Csajághy nem állhatta meg, hogy ezért a pogány beszédért
188 I, IX | ezért a pogány beszédért meg ne szólítsa a dühöngőt;
189 I, IX | akit a villám szele ütött meg; támolygott, szédült.~–
190 I, X | Dévényújfalunál, akkor mondták meg a seregnek, hogy hová mennek.~„
191 I, X | fegyvert nem visel, azt meg ne öljétek; asszonyt, gyermeket
192 I, X | sarujában, ha megázik), meg a Bokross Pál bocskoros
193 I, X | darócot, és karassia kelmét meg kamuka bársonyt szolgáltattak
194 I, X | fegyver: a népünk nem szokta meg. Ideje lesz visszafordulnunk.~–
195 I, X | rongyos-szurtos készség rajta, meg az a görhes, sovány, de
196 I, X | kétségbeesett rongyos fickóval meg háromszáz nyíllövő tatárral
197 I, X | az Isten, úgy hallgassa meg ezt is!~(Pedig meghallgatta
198 I, X | ilyen húst. Sem cédrusfából meg drága puszpángfából még
199 I, X | hogy az egész tábor szállta meg Bécs városát, s nyargaltatták
200 I, X | az Ocskay-kastélyért már meg van fizetve, de Ilonkáért
201 I, XI | asszonyi kíváncsisággal kapja meg a felébresztő kezét, azt
202 I, XI | álmából felverték: a nagyobb meg csak bámul nagy álmosan.~
203 I, XI | tarisznya kell a hátukra meg a marmotás kalitka – aztán
204 I, XI | csitítá egyszerre a bátyja is, meg az anyja is. – Meg ne hallja
205 I, XI | bátyja is, meg az anyja is. – Meg ne hallja ezt valaki!~Akarod
206 I, XI | alatta egy másik kép látszott meg. Egy szép, huszonkét éves,
207 I, XI | szörnyeteget szül. Egyedül menekült meg innen pokolbeli táltosa
208 I, XI | arcát és homlokát csókolgatá meg.~– Te egyetlen védőm, bizalmam,
209 I, XI | bízni, mint tebenned, úgy ti meg fogjátok szabadítani az
210 I, XI | ahogy te gondolod! Csókolj meg, ha hívem vagy.~Ozmonda
211 I, XI | Ozmonda áhítatteljesen csókolá meg Eleonóra hófehér orcáját.~
212 I, XI | asszonyi kíváncsisággal kapja meg a felébresztő kezét, azt
213 I, XI | álmából felverték: a nagyobb meg csak bámul nagy álmosan.~
214 I, XI | tarisznya kell a hátukra meg a marmotás kalitka – aztán
215 I, XI | csitítá egyszerre a bátyja is, meg az anyja is. – Meg ne hallja
216 I, XI | bátyja is, meg az anyja is. – Meg ne hallja ezt valaki!~Akarod
217 I, XI | alatta egy másik kép látszott meg. Egy szép, huszonkét éves,
218 I, XI | szörnyeteget szül. Egyedül menekült meg innen pokolbeli táltosa
219 I, XI | arcát és homlokát csókolgatá meg.~– Te egyetlen védőm, bizalmam,
220 I, XI | bízni, mint tebenned, úgy ti meg fogjátok szabadítani az
221 I, XI | ahogy te gondolod! Csókolj meg, ha hívem vagy.~Ozmonda
222 I, XI | Ozmonda áhítatteljesen csókolá meg Eleonóra hófehér orcáját.~
223 I, XIII | csak Ocskay Lászlónál marad meg örökre; mert ő azt az urat
224 I, XIII | elbűvölt-bájolt; hogy ezt az embert ő meg tudja kínozni, meg tudja
225 I, XIII | embert ő meg tudja kínozni, meg tudja vigasztalni, beteggé
226 I, XIII | szereti a cigány!~Aztán meg tetszett neki az az élet,
227 I, XIII | tanyát, sehol sem ragadnak meg. Ő mindenütt a tábor közepén,
228 I, XIII | Cinka Panna, most mutasd meg hát, hogy mit tudsz!~Aki
229 I, XIII | szereti Ocskay az Ilonkáját! – Meg volt vele elégedve.~– Most
230 I, XIII | koldus, korbáccsal gyógyítják meg; de ha semmi erőhatalommal
231 I, XIII | ispotályba. Próbáljátok meg rajtam!~Cinka Panna a borzalomig
232 I, XIII | tudsz másként, csak cigányul meg magyarul. A bécsi apácák
233 I, XIII | tett a vizeken átkelésnél, meg mikor tüzes dereglyékkel
234 I, XIII | Mennyi idő alatt történik ez meg?~– Ott leszek másnap éjfél
235 I, XIV | a kasába, s onnan kezdte meg a szónoklatot.~– Én édes
236 I, XIV | és semmi veszélytől soha meg nem rettent. De sok ezernyi
237 I, XIV | tudniillik), s mindennap száz meg száz jó ember pihent meg
238 I, XIV | meg száz jó ember pihent meg azokban. Most mindennek
239 I, XIV | leégették. Így szabadultam meg, ahogy itten láttok, a gúnyám
240 I, XIV | eláruljam; de mégsem tettem meg. – De mit panaszkodom én
241 I, XIV | gyönyörű hajadon leányom, hogy meg ne gyalázzák, a szemem láttára
242 I, XIV | mártották, és úgy gyújtották meg! (Már akkor általános volt
243 I, XIV | akit lándzsára szúrtak, meg a kútba ugrott leánya, hol
244 I, XIV | meghalt, Isten nyugtassa meg!~– Eszerint hát azt sem
245 I, XIV | Eszerint hát azt sem égették meg?~– Mindegy az. Ha nem tették
246 I, XIV | embernek csak az ivókedve jön meg. Nem kell a katonát a hazával
247 I, XIV | szomjazik, hanem vért. Majd meg kell őket nézni, hogyan
248 I, XIV | szokott labanc sereg indult meg a hadjáratra, amit kétharmadában
249 I, XIV | mind a kettőt: a jó katonát meg a víg cimborát. Mikor Lipótvárát
250 I, XIV | parancsnoksága alatt, Sárody előre meg tudta mondani, hogy minő
251 I, XIV | misére mennek; imádkoznak meg tréfálóznak, ropogtatják
252 I, XIV | legelébb felvetődik: az hal meg a holnapi ütközetben. A
253 I, XIV | mellét, fogadkozott, hogy meg is halok én, ha kell, az
254 I, XIV | meginvitálnak rá, hogy ki birkózik meg vele.~– Magam leszek az
255 I, XIV | monda Sárody. – Ha már akkor meg nem nézte jól, amikor a
256 I, XIV | felgyújtatta Heister.~– Bomolj meg, német! Sötét volt akkor! –
257 I, XIV | mártattad, úgy gyújtattad meg a szemem láttára.~– S annál
258 I, XIV | láttára.~– S annál se látta meg a képét Balahó uram?~– Vakapád
259 I, XIV | holnap, melyik az igaz ember.~Meg is látták, mert másnap a
260 I, XIV | fúvattak.~Példás rendben indult meg az egész hajdúság, hat ezred
261 I, XIV | felvonuló Tormássy Lászlónak, meg a még hátrább jövő Sárody
262 I, XIV | gondoljátok, nem teszem meg?~– Elhiszem, ha látom.~–
263 I, XIV | ha látom.~– No hát lásd meg!~Azzal Balahó uram kiugrott
264 I, XIV | acélsipkával volt bélelve, meg hogy az a széles kard a
265 I, XIV | sors harmadperceken fordul meg. Egy fiatal magyar főúr,
266 I, XV | mondani. Hisz ez az ütközet meg van nyerve.~Két sakkhúzás,
267 I, XV | még mindig azt hitte, hogy meg lehetne azt a fátumot fordítani.
268 I, XV | amint egy másik rajt állít meg, hogy azt rendbe szedje,
269 I, XV | Ez a mi emberünk. Csípd meg, fogd meg, legény! Ezer
270 I, XV | emberünk. Csípd meg, fogd meg, legény! Ezer arany van
271 I, XV | hátvédül: ez hiúsította meg a kuruc portyázó csapatok
272 I, XV | csak szembe támadhatták meg. De azok mégis háromszázan
273 I, XV | rivalgó tárogatóhang szólal meg a mezőn, s Ocskay László
274 I, XV | vagyok én most ottan? Ott is, meg itt is?~A labanc szétfutott.~
275 I, XV | jókor”? Másodperceken fordul meg a fátum. Ha ti még egy másodpercet
276 I, XV | Merre mentek? Ki mondja meg?~Találkozik erre-arra bandukoló
277 I, XV | Azok nem értik a kérdést, ő meg a választ. Annyit már ért,
278 I, XV | ahol az ellenség az úr, meg kell adnia magát hadifogolynak.
279 I, XV | fűzfa-rekettyésben húzta meg magát, s onnan nem akaródzik
280 I, XVI | El van határozva, hogy meg kell nyitni a győzelmes
281 I, XVI | tábort csak szétbontotta, de meg nem semmisítette; ellenben
282 I, XVI | a vacsorát. – No, a mai meg van szolgálva.~Siettek a
283 I, XVI | dugva ezt a képet találták meg.~Azzal átadta Heisternek
284 I, XVI | áll az én szám félre, he? Meg ez a bajusz! Egyik le, másik
285 I, XVI | Erre a jelenetre érkezik meg a vidám Scharodi.~Mindétig
286 I, XVI | nemzetéért nem tettem semmit, meg nem ment; le nem lövi, mint
287 I, XVII | én”. Az aranyos pálcaló meg a cifra ostor, aztán a négylovas
288 I, XVII | kiszemeli a rézágyúcskákat meg az aranyos szablyát, a nyíllövő
289 I, XVII | az ajándékait. – Tartsa meg magának az angyalka a drága
290 I, XVII | apának volt szánva.~– Én meg nem foghatom, honnan veszi
291 I, XVII | házi kápolnában tartatott meg, vége legyen, s a gyóntató
292 I, XVII | lehet mondani. Azt kérdezzük meg.~Egy nagy velencei kristálypalackba
293 I, XVII | útközben elfognának? Gondold meg, hogy két táboron kellene
294 I, XVII | keresztülvergődnöd, a császáriakén meg a magyarokén.~– Mind a kettőhöz
295 I, XVII | lenni akarok? Nem esküdtem-e meg az oltár előtt arra, hogy „
296 I, XVIII| két-háromszáz ember maradt meg, a többi hazament kipihenni
297 I, XVIII| Ocskay csak akkor tudta meg Csajághy portyázóitól, hogy
298 I, XVIII| tudott készülni.~Este indult meg a hirtelen összegyűjtött
299 I, XVIII| bosszút ordítva rohanta meg a várkaput. – Elöl ment
300 I, XVIII| sebet, csak köpölynek járta meg: számba se vette valamennyit. –
301 I, XVIII| túlparton, csakhogy a Vág most meg van áradva, zajlik, nem
302 I, XVIII| különösen asszonyembert meg ne bántson senki, mert aki
303 I, XVIII| Csak védtelen embert meg ne öljenek! – mondá Ocskay.~–
304 I, XVIII| van adva a parancsolat.~– Meg a fehérnéphez ne nyúljanak!~–
305 I, XVIII| Már azt pedig aligha meg nem teszik, akárhogy ki
306 I, XVIII| s egy dézsa hidegvízzel meg egy szivaccsal mosogatta
307 I, XVIII| de azt nem látta, azután meg az arcán, de azt fel sem
308 I, XVIII| fűtött szobában van, nem hűti meg magát.~– Ördög és pokol!
309 I, XVIII| gyilkoltak, de a női szemérmet meg nem sértették. És most ti,
310 I, XVIII| Gyalázat! Inkább öltétek volna meg.~Csajághy letette a szivacsot,
311 I, XVIII| amit, ha valaki egészen meg nem ért, sehogy sem ért
312 I, XVIII| nem ért, sehogy sem ért meg. – Bizony nagy szégyen,
313 I, XVIII| szibariták”. – De hallgassa csak meg valaki a magyarázatot. –
314 I, XVIII| találva, és mármost nézd meg és ítéld meg, hogy istentelenség
315 I, XVIII| mármost nézd meg és ítéld meg, hogy istentelenség volt-e,
316 I, XVIII| kurucoktól, s nem menekülhetek meg. Titkaimat, miket excellenciáddal
317 I, XVIII| leánya maga!~Ocskay maga újra meg újra elolvasta a finom vászonra
318 I, XVIII| van a rákfene, az árulás. Meg kell tudnunk, melyik ízünk
319 I, XVIII| levágom. Aki áruló, az haljon meg, míg másokat meg nem rontott.
320 I, XVIII| haljon meg, míg másokat meg nem rontott. Nekem meg kell
321 I, XVIII| másokat meg nem rontott. Nekem meg kell tudnom mindazt, amit
322 I, XVIII| ismered azokat. Kísértsd meg. Talán tetőled a szép szó,
323 I, XVIII| amit egymással váltottunk, meg az a két szó, amit egymással
324 I, XVIII| kezeinél fogva. – Hát téged meg lehet-e még ismerni, amióta
325 I, XVIII| helyett maga az oroszlán esz meg. – De maga az a titok, amit
326 I, XVIII| Beszéljünk csak suttogva, hogy meg ne hallják a leskelődők,
327 I, XVIII| egymással, azt ne hallja meg senki. Előérzeted súgta
328 I, XVIII| senki. Előérzeted súgta ezt meg neked. Azt kacagtam. Te
329 I, XVIII| összeesküvők titkait! Nem, énnekem meg sem kell mutatnotok a tüzes
330 I, XVIII| tapasztalatokat. Hallja meg, akinek tetszik. Te érezted
331 I, XVIII| szélvitorla fordul. Ő is, meg a testvére, György herceg,
332 I, XVIII| kardmarkolaton tartá.~Ocskay pedig meg sem mozdult. Még az összefont
333 I, XVIII| uszítva látni; egy oroszlán meg egy szarvorrú! Most összeverekednek!
334 I, XIX | voltaképpen túsz légyen.~– Meg van bocsátva, ahhoz tartsa
335 I, XIX | szabómestert felhajhászni, aztán meg egy susztermestert, egy
336 I, XIX | fehérneműáruló marchand des modes-ot, meg egy coiffeurt. Azt átláthatja
337 I, XIX | választékban; most érkezett meg Bécsből. Apropó! A selyemkelme
338 I, XIX | odajár – nem azért, hogy meg ne szökjem, hanem hogy ne
339 I, XIX | megszólalt? Azt hittem, hogy meg van némulva.~– Az ellenfél
340 I, XIX | Nonono! Hiszen nem ették meg. Régen volt az már, mikor
341 I, XIX | voltam még. Ki tanított meg arra a nyelvre, mit a szív
342 I, XIX | irtóztatón meggyalázva jelen meg előtte, úgy áll ott, mint
343 I, XIX | följutnak a hintóval, már meg is kezdődik a csetepaté.
344 I, XIX | tájat, a bolondóci várból meg a Veres-hegyről a tűzgolyók
345 I, XIX | amíg ezt a főhaditanácsban meg az udvari kancelláriában
346 I, XIX | már, hogy egy jó szóért meg egy jótett elkövetéseért
347 I, XIX | csaknem egyszerre érkezhetnek meg. Az előbb jövő megvárja
348 I, XIX | torkához kapott, mintha meg akarna fulladni.~Ozmonda
349 I, XIX | Bécsbe, hanem ott gyógyult meg Pöstyénben: tehát Ozmonda
350 I, XIX | volt egy helyett. Egy nő meg egy kisfiú.~Egy kis piros
351 I, XIX | Lehet a nőt is boldogítani, meg a hazáért is küzdeni egyszerre.~–
352 I, XX | De hát kitől tudtad ezt meg?~Ilona nem tudta tovább
353 I, XX | pápistává?1~– No, arról meg én felelek! – mondá Csajághy,
354 I, XX | el valaha magamtól. Halld meg, hogyan lesz tökéletessé
355 I, XX | országban, s talán végképp meg is marad. Most már nincsen
356 I, XX | emelést a testvér hozta meg!~Az a Sándor, aki valaha
357 I, XX | László, hogyan szabadította meg őt csúf halálveszélyből
358 I, XXI | csak az alsógúnyája ázik, meg a bőre; mikor hajlékba jut,
359 I, XXI | izenethozóját, s Ocskay meg éppen nagyra volt vele.~–
360 I, XXI | nyelvedre. Engem sem ríkatsz meg. No, vedd elő azt a hegedűt,
361 I, XXI | látom, micsoda nóta ríkat meg engem! – feleselt Tiszáné
362 I, XXI | szegény fogoly feleségéhez; én meg csak a nótát csináltam hozzá.~–
363 I, XXI | a nótát húzni: a versét meg énekelte hozzá.~Ez az a
364 I, XXI | ablakára!~Kérjed, nyissa meg szavadra.~Mondd: ezüstös
365 I, XXI | a nótát; a hegedű hangja meg keresztül-kasul járt az
366 I, XXI | asztalról, villával. A kanál meg egyébre se való, csak ellopni
367 I, XXI | ott ázott a rendén, azt meg kell forgatni nagy sietve,
368 I, XXI | hogyan dolgozik más! Az ember meg találná kívánni, s az baj
369 I, XXI | egy kis avas szalonnát, meg valami viselt köntöst.~–
370 I, XXI | jelent. Ez a zöld hetes meg ez a „nap” azt jelenti,
371 I, XXI | László –, mikor látogatsz meg ismét, úgy hogy meg is maradj?~–
372 I, XXI | látogatsz meg ismét, úgy hogy meg is maradj?~– Majd ha egyszer
373 I, XXI | egy váratlan vendég lepi meg őket a nagy munka közben,
374 I, XXI | hátrahagyta.~Úgy érkezett meg, hogy csak akkor vették
375 I, XXI | pörkölt tokány csipedettel meg érmelléki bakator hozzá.~–
376 I, XXI | hegyesre kifent bajuszától, még meg is tépázta, ha nem jól fútta
377 I, XXI | is jól kötöttek; a méhek meg most rajznak. – Szó se volt
378 I, XXI | közt mondá el:~– Hát értsük meg a dolgot, komámasszony.
379 I, XXII | ember.~Mind a két félnek meg kellett mutatni, hogy mit
380 I, XXII | külső pompa.~Ocskay hiúsága meg volt dicsőülve!~A nagy férfiaknak
381 I, XXII | egy férfi csókolta volna meg előtte Ilonkát, mint ez
382 I, XXII | s azt mondja „ó”; aztán meg „aout”, s az is „ó”, ki
383 I, XXII | neki azt, hogy ő szép, más meg hogy merne ilyent mondani?~
384 I, XXII | mellette.~– Hát hallgasd meg, hogy mi annak az „én albumomnak”
385 I, XXII | kérdés volt.~Ozmonda annak is meg tudott felelni.~– Hát, kedvesem,
386 I, XXII | illettek neki.~– Most már aztán meg fogod érteni, kedvesem,
387 I, XXII | jószágom! Csak te azt tartsd meg, hogy amit Szunyoghy Ozmonda
388 I, XXII | tett, mintha nem is látná meg Ilonkát.~– Mi a neved, jó
389 I, XXII | a palóc ülne itten, een meg otthon daraszolnék.~– Nincs
390 I, XXII | az oka, miért nem vallja meg, hogy ki lova-csikaja? Addig
391 I, XXII | az ezredét semmisítette ő meg Tiszabecsnél. Egy ember
392 I, XXII | hallgatásáért! S ezt sohase tudja meg senki, ha őt a véletlen
393 I, XXII | kívánságát.~A bán maga is meg volt hatva.~Megszorítá Ocskay
394 I, XXII | akinek még a nevét sem tudtam meg eddig. Most már nem is kérdem.
395 I, XXII | beszéljen hát ez a tuskó, ha meg akar szólalni: ő annyi babért
396 I, XXII | tudja?~Előérzete nem súgta meg neki, hogy ennek mi következése
397 I, XXII | benne; pedig nem is mondtad meg, kinek hínak. A te úrasszonyod
398 I, XXII | egy arcvonása sem mozdult meg erre a szóra. Nagy hideg
399 I, XXII | megleszek valahogy; de hogy eel meg majd nálam neekül a várkapitány?~–
400 I, XXII | kenyeret, mundért adsz; meg is becsülsz, magad mellett
401 I, XXII | megsúgom. – A fejedelem meg akarja lepni a feleségét
402 I, XXII | államtitok megőrzésével bízták meg, s föltette magában, hogy
403 I, XXII | föltette magában, hogy annak meg fog felelni egész tehetségével.~
404 I, XXII | magyaros üdvözlettel szólítá meg a fejedelemnőt.~– Szerencsés
405 I, XXII | rejtélyt. – Nem ismerte meg a magyar arcban a régit,
406 I, XXII | Ozmonda grófnő magyarázta meg neki azokat németül. És
407 I, XXII | gyermekei egészségesek?~– Mondja meg kegyelmed, hogy testileg-lelkileg
408 I, XXII | ha összecivódnak. Mondja meg neki, hogy mikor asztalnál
409 I, XXII | talán éhezik.” – Mondja meg neki, hogy éjszaka, mikor
410 I, XXII | Előreragadta. Nem maradhatott meg a hintó mellett, hogy el
411 I, XXII | vissza, kérem. A fejedelemnő meg akarja önt jutalmazni.~Rákóczi
412 I, XXII | Nekem a fejedelem által meg van tiltva minden jutalom
413 I, XXII | Tudom: de nem mondhatom meg.~– Ej, ej! Egy név, ami
414 I, XXII | A nevét nem mondhatom meg.~– Akkor te szereted őt!~
415 I, XXII | mintha nem tudtunk volna meg semmit.~Ozmonda irigy volt
416 I, XXII | olyan halavány volt, ma meg olyan színben van, mint
417 I, XXII | aztán cum gentibus indulának meg Nyitra felé. Mentül közelebb
418 I, XXII | visszatartani, hogy a lovak lábai meg a kerekek alá ne kerüljenek.~
419 I, XXIII| magyar celebritásokat sejt meg az utasok közt. – Akkoriban
420 I, XXIII| a magyarokat szerette; meg volt koronázva királynak.
421 I, XXIII| az osztrák főurak által. Meg is volt Ocskay magával elégedve.~
422 I, XXIII| poharában nincsen bor.~Rákóczi meg volt hatva Bercsényi hűségétől.~–
423 I, XXIII| minthogy következő este meg ő vesztett el nagy összeget
424 I, XXIII| tudja a dolgot, én pedig meg nem mondom neki. Mert ha
425 I, XXIII| alatt, hogy a fejedelem meg Bercsényi a maguk számára
426 I, XXIII| szabad akar lenni, feszítse meg a maga erejét; ne várja
427 I, XXIII| boglárjával adós egy szásznak meg egy örménynek, s a zöld
428 I, XXIII| mondá erre Jávorka. – Azt meg már éppen jobb nem látni
429 I, XXIII| keresik, hogy mivel sérthesse meg egyik a másikat. Egy szóban,
430 I, XXIII| elmulasztott üdvözlésben. – Hallja meg kegyelmed és nevessen, mi
431 I, XXIII| körül a hadi lineát. Ez meg elfelejté Forgáchcsal hüvelybe
432 I, XXIII| azért, hogy a kevély fővezér meg legyen verve. Egy ilyen
433 I, XXIII| úgy tett, mintha nem látná meg, elnézett a feje fölött.~–
434 I, XXIII| öntudatlan beszéd. Nem lát meg senkit, a két előrenyújtott
435 I, XXIII| le! – Mérget! Hadd ölöm meg magam! – Kutya! Rabszolga!
436 I, XXIII| generálisok nem mondták meg az uraknak?~– Az egyik azt
437 I, XXIII| eb ura a fakó!”, a másik meg azt, hogy „coki tenger!”.
438 I, XXIII| Aztán fülbe súgva mondá meg Ocskaynak a mai parolát.~– „
439 I, XXIII| Összekaptak egymással?~– De meg egy kicsit a harmadikkal
440 I, XXIII| s békítő hangon jegyzé meg, hogy hiszen igaz, hogy
441 I, XXIII| szövetséges rendek nem tették meg Bercsényi uramat főhadvezérnek.
442 I, XXIII| Ilyen semmiségeken fordul meg a világ sorja, patrónus
443 I, XXIII| két kezében, a hóna alatt meg azt a bizonyos veszedelmes
444 I, XXIII| fejedelemnél, hogy engedje meg, hadd kötöztessem le az
445 I, XXIII| De őfelsége nem engedé meg.~Erre még egy új alak csatlakozék
446 I, XXIII| körülcirógatva az orcáját –, engedj meg nekem valamit – a fejedelemnő
447 I, XXIII| hozzászoktam, beletanultam: engedd meg, hadd menjek oda a beteghez,
448 I, XXIII| Ilonka felől. Nem állhatta meg, hogy kezet ne csókoljon
449 I, XXIII| ütötte a falat. Két hajdú meg egy kenőasszony az ablakfülkébe
450 I, XXIII| megsebesítette ő ezt a nőt meg ennek a férjét – a nyelvével!
451 I, XXIII| őt is a nyelv sebesítette meg, a leggyilkolóbb fegyver,
452 I, XXIII| a fejedelemnél. Köszönje meg neki nevemben a küldött
453 I, XXIII| Álmos vagyok. Isten áldja meg kegyelmedet, amiért idejött
454 I, XXIV | elmondta Ozmondának, Ozmonda meg Ilonának. Minő fényes ígéretekkel
455 I, XXIV | ígért segélypénzt sem küldte meg neki: hatszázezer livre-rel
456 I, XXIV | feleség, és Júlia, a testvér! Meg kell az ilyen tűzben, az
457 I, XXIV | ezt asszonyszív nem bírja meg.~– És most már következik
458 I, XXIV | abban a hitben, hogy a béke meg lesz kötve, s a méltsás
459 I, XXIV | hivatalokat, a főispánságokat meg a donációkat, amikből kegyelmedet,
460 I, XXIV | kegyelmedet, nagy szerencse, hogy meg sem kínálták, mert így legalább
461 I, XXIV | menjen haza az anyjához meg a kisfiához, „hiszen még
462 I, XXIV | megmagyarázni.~Senki sem tudta ezt meg az arcáról.~Ocskay a fejedelemnő
463 I, XXIV | Hát más is alattomban.~– Meg van nehezítve a dolog. A
464 I, XXIV | fejedelemnő Karlsbadban, a fiai meg Bécsben. Egyik a másik helyett
465 I, XXIV | a többinek prédikál: az meg maga Jávorka.~Senki sem
466 I, XXIV | mindjárt fegyver. Azután meg az a kétszáz csikó, amit
467 I, XXIV | vetéseit és káposztáskertjeit, meg volt engedve, hogy ki-ki
468 I, XXIV | kifőzött első terv azonban már meg volt hiúsítva. A császári
469 I, XXIV | hagyni az üldözéssel.~De meg arra is kellett gondolni,
470 I, XXV | Ocskaynak maga a bán mutogatott meg. A bán jól értesült kémei
471 I, XXV | Forgách tudja; de nem mondja meg senkinek. Azonban Ocskay
472 I, XXV | mai napig épen maradtak meg; testvére annak a sok romladéknak,
473 I, XXV | Mai nap már nem állítana meg ez a vár senkit. A nagy
474 I, XXV | haragjának útjába, akkor meg nem volt annyi rábeszélő
475 I, XXV | vára fölmentésére jókor meg nem érkezhetett. A várban
476 I, XXV | fognak ezek a márványnimfák meg ezek az aranypotykák csodálkozni,
477 I, XXV | mert még úgy nem bukott meg komédiás az aktus végén,
478 I, XXV | a bán, hogy ki sértette meg ilyen nagyon!~Hanem hát
479 I, XXV | megizené, hogy az ostrom meg van szüntetve. Tréfa volt
480 I, XXV | azokat is megbántottad, meg a fejedelmet is. A nagyon
481 I, XXV | megmozdítani. Az egész teste meg van merevedve. Még lát és
482 I, XXV | szekrénnyel a hóna alatt, azután meg egy apáca, hosszú fehér
483 I, XXV | visszakapta azt. Pedig nem égette meg: hanem jég volt rajta. Az
484 I, XXV | Szaharában tévedtem el, másszor meg a Vezúvba estem alá. Ki
485 I, XXV | hollónak. Isten fizesse meg neki.~– A holló nem vár
486 I, XXV | pokolfajzatok?~– Kik azok?~– Akik meg akartak kínozni; szét akartak
487 I, XXV | hiszem én azt. Lám, én már meg voltam halva; s ez nekem
488 I, XXV | sorok táncolnak, mintha mind meg volnának bolondulva.~– Nem
489 I, XXV | Szeretett kedves fiamuram.~Meg ne ijedjen azon fölöttébb,
490 I, XXV | érzek most. Meggyógyulok. Meg akarok gyógyulni. Semmi
491 I, XXV | Arminia, az ég jutalmazza meg ennyi jóságáért.~– A holló
492 I, XXV | híreszteljék, s amit úgyis meg kellene tudnod abból, hogy
493 I, XXV | penitenciára mily készséggel hajtom meg fejemet, arról tanúskodik
494 I, XXV | kegyelmed bocsáthatja azt meg egyedül nekem.~– Isten bocsássa
495 I, XXV | nekem.~– Isten bocsássa meg mind a kettőnknek!~– Amen.~
496 I, XXV | csak ez idő tájon tudta meg doktor Wolffiustól, akit
497 I, XXV | a porosz királyt kínálta meg Rákóczi a koronával? Miért
498 I, XXV | keserűbbé teszem. Bocsássa meg bűnömet! – Csendesüljön
499 I, XXV | is. Asszonyszív nem bír meg ilyen megpróbáltatásokat.
500 I, XXV | az inasa, akit mi öltünk meg ketten.~Rettenetes közösség!
1-500 | 501-1000 | 1001-1017 |