Kötet, fezejet

 1     I,  I    |         piros a dolmánya!~Mind, az öreg urak, felugráltak arra a
 2     I,  III  |       borra? – mondá a nagyasszony öreg rokonának.~– Főbe is lövetne
 3     I,  IV   |            vitéz volt, gyámoltalan öreg anyja van otthon; de példát
 4     I,  XI   |          Szent István-toronyban az öreg harang. A „Bierglocke”.
 5     I,  XI   |          Szent István-toronyban az öreg harang. A „Bierglocke”.
 6     I,  XIV  |            láttára a kútba ugrott: öreg nagyanyámat szurokba mártották,
 7     I,  XIV  |            hogy csak bolondozik az öreg kuruc, majd visszajön fele
 8     I,  XXII |            kenyérforradalomhoz. Az öreg császár meghalt, az ifjú
 9     I,  XXIII|     alakban is megjelen, majd mint öreg koldusasszony, majd mint
10     I,  XXVI |         Bruckba. Ott körülzáratta: öreg ágyúkat kért a fővezértől,
11     I,  XXVI |       valaki csalogatni! – Amíg az öreg ágyúk megérkeztek, az egyik
12     I,  XXVI |        nevezte, tegnap még „kedves öreg cimborám” volt neki. Maga
13     I,  XXVI |       vágva vagy foglyul ejtve: az öreg ágyúk közül de csak egyet
14    II,  III  |         várnagy, Dorka asszony, az öreg társalkodónő segítének végigülni
15    II,  III  |         Ocskay László odasúgott az öreg fülébe:~– Hát „Ozmonda”?~
16    II,  III  |        fülébe:~– Hát „Ozmonda”?~Az öreg még mélyebben nyomta a sipkáját
17    II,  III  |          csak ne lökj ki az ajtón, öreg. Nem azért jöttem. Nem is
18    II,  III  |          elköltetlenül.~– Jól van, öreg, jól. Tudom én azt, hogy
19    II,  III  |         raboltad?~– Meghódítottam, öreg. Tüzes sárkány ült rajta.
20    II,  III  |          Egyben itt lesz.~Azzal az öreg maga kezével helyezett az
21    II,  V    |            asszonya így szokta.~Az öreg asszonyság tele van rigolyával.
22    II,  V    |        minden kifogáson felül álló öreg, tisztes asszonyság is.
23    II,  V    |            Pénzt kell szereznem az öreg uzsorástól. Nála hagytam
24    II,  VI   |           kezével.~– Itthon van az öreg? – kérdezé Ocskay.~– Még
25    II,  VI   |           abba a fülkébe, amibe az öreg Gáspár úr bevakoltatta egykor
26    II,  VI   | megittasulnak.~– Mikor jön haza az öreg? – kérdezé Ocskay.~Ozmonda
27    II,  VI   |            ki a számodra. Amint az öreg pénzedet átadja, te rögtön
28    II,  VII  |           Annyi-e?~– Jól van, jól, öreg, csak söpörd össze!~– De
29    II,  VII  |              De nem „Jól van, jól, öreg”, hanem mielőtt besepernéd
30    II,  XV   |            aztán elévelődött a két öreg. Nem volt már a nagyasszonynak
31    II,  XV   |       pártfogója a háznál, mint az öreg nagybátyja, aki a lábába
32    II,  XVII |           No, csak ne csapj lármát öreg! Visszakapom én azt. Holnap
33    II,  XVII |      helyre fogják vinni. Tudhatod öreg, hogy a császár nekem adományozta