Kötet, fezejet

 1     I,  I    |         arra, hogy az embernek a lelke elhagyja rajta keresztül
 2     I,  IV   |        malacban az én öcsémnek a lelke lakik, aki a Morvába fulladt,
 3     I,  IV   |          rajtaveszett a szeme, a lelke is.~– S mit akar kegyelmed,
 4     I,  V    |        mind a négy nyelven! Négy lelke van-e annak, aki azt mind
 5     I,  V    |     karjánál, annyival erősebb a lelke az asszony lelkénél; akinek
 6     I,  XIII |          megszólaltatja, annak a lelke már ott rezeg az ő húrjain,
 7     I,  XVIII|         szemébe ötlött, az egész lelke felháborodott.~Két hajdú
 8     I,  XVIII|      mindazt, amit ez a némber a lelke sötétségében tartogat; ha
 9     I,  XIX  |         volt. – Megkönnyebbült a lelke, amint ezt megtudta.~Most
10     I,  XXIII|         azt, amit saját hatalmas lelke parancsol, azt, amiből lealkudni
11     I,  XXV  |     tudja, hány világot bejárt a lelke abban az ismeretlen új alakban!~
12     I,  XXV  |       pillanatban már ott járt a lelke azokon az óhajtásra méltó
13     I,  XXV  |         iszonytató változatokban lelke előtt végig foszladozni,
14     I,  XXVI |      hogy kipanaszkodhatta magát lelke szerint annak a lelke másik
15     I,  XXVI |      magát lelke szerint annak a lelke másik felének (a jobbik
16     I,  XXVI |      sebesítette meg. A kurucság lelke el volt véve, amint a fejedelem
17    II,  I    |      csibét? Hallod-e? Kinek van lelke ide jönni egypár barátságos
18    II,  II   |       mintsem reá indul.”~Ocskay lelke végképpen elcsüggedt. Rettenetes
19    II,  III  | Deliancsa, a cigányleány!~Ocskay lelke belejutott abba az örvénybe,
20    II,  IV   |     tőlem többé. Óh, milyen nagy lelke tud lenni egy asszonynak!~–
21    II,  IV   |         Ilonka el hagyta altatni lelke nagy gondjait. Leginkább
22    II,  VIII |        hazáját. Meglehet, hogy a lelke nem hagyja nyugodni. Érte
23    II,  XIII |        álmot jönni felháborodott lelke. Az egész éjszakát felöltözve
24    II,  XIII |        zárkózott maradt. Örült a lelke, mikor hajnalban a búcsúlakomának
25    II,  XIV  |        is nézte őt Ocskay, vitéz lelke egész fensőbbségi tudatával;
26    II,  XVI  |          de a „kisbíró”, a saját lelke aligha mentené föl. Ozmonda
27    II,  XVI  |           E pillanatban elfeledé lelke minden keserűségét, s nem
28    II,  XVII |    Ilonka tudta azt! Kéjelgett a lelke annak a tudatában, hogy
29    II,  XVII |  megelégszünk vele, ha a férjünk lelke a mienk.~– De az sem a tied! –
30    II,  XVIII|  magamagát! Elöl szalad a jobbik lelke, hátul a rosszabbik lelke –
31    II,  XVIII|        lelke, hátul a rosszabbik lelke – maga szalad középett –
32    II,  XX   |         harcot. Olyan volt már a lelke, mint a gyűrű, amiből a
33    II,  XX   |      mert kell, hogy a kegyelmed lelke nyugodt legyen abban, hogy