Kötet, fezejet

 1     I,  IV  |   parancsnoka, ki is Sós Márton kapitány uram salvus conductusával
 2     I,  IV  | átfutott rajta.~– Ecce a labanc kapitány át akar térni hozzánk egész
 3     I,  IV  |   ebédelt. Vezesd ide!~A labanc kapitány belépett az étterembe, s
 4     I,  IV  |    ugyan, de magyarul beszélt a kapitány. Régóta itt fekhetett már
 5     I,  IV  |         bolond – szól nevetve a kapitány –; hogy ott maradjak paprikában
 6     I,  IV  |          hogy ez félig tréfa.~A kapitány fideliter visszhangozá a
 7     I,  IV  |          Aztán jön a paszita.~A kapitány ráállt a tréfára. A nagyasszonynak
 8     I,  IV  |          a keresztanya is meg a kapitány is az asztal alá dugták
 9     I,  IV  |    négyszegletű papsüveg volt a kapitány tarkóján, s Furóné asszonynak
10     I,  IV  |   asszonynak a fején lobogott a kapitány allonge-parókája. Az ördög
11     I,  IV  |         mint a régit… – mondá a kapitány, s olyan különösen mosolygott
12     I,  IV  |       hordom magammal – szólt a kapitány, kihúzva zsebéből az aranyozott
13     I,  IV  |         fordítja a fejeinket.~A kapitány azonban a töltöttkáposztás
14     I,  IV  |      nála, de nem volt sehol.~A kapitány oly kedélyesen kacagott
15     I,  IV  |     meglátom, hogy kezded ki?~A kapitány e szóra elkomolyodott, s
16     I,  IV  |      csupa nevetni való volt.~A kapitány úgy mórikált, mintha dühösködnék
17     I,  IV  |        Mért tetted ezt velem?~A kapitány nagyot sóhajtott, és elszomorodva
18     I,  IV  |       boldogtalan! – folytatá a kapitány. – Mért öntözött téged Furóné
19     I,  IV  |        falatozáshoz, bruder!”~A kapitány aztán kétfelé hasítá az
20     I,  VI  |      fejed is.~– Dejszen viteez kapitány uram, van eennekem annyi
21     I,  VIII|    egymáson!”~Megmondta a vitéz kapitány, hogy védelmezni fogja a
22     I,  XIV |      ezt a nevet rejté: „Balahó kapitány!”~Mindenki hahotával nevetett
23     I,  XIV |    ezután történt.~– No, Balahó kapitány uram! – szól egy tréfás
24     I,  XV  |      Hahhó! – kiálta fel erre a kapitány, Bagocsay Náci. – Ez a mi
25     I,  XV  |     álmában.~Bagocsay, a labanc kapitány, onnan hátulról kommandéroz
26     I,  XVI | jelezték a tornyokból. Dúló Pál kapitány uram, a helyőrség főparancsnoka,
27     I,  XVI |        akkor azt mondá Dúló Pál kapitány uram, felkelvén az asztaltól,
28     I,  XVI |     bele fél óra, hogy Dúló Pál kapitány uramat magát hozták haza –
29     I,  XVI |      nem lehet elszökni. Mehet, kapitány uram.~Scharodi megmerevítette
30     I,  XXII|        Milyen furcsa ember az a kapitány. Ő is olyan mohón tudakozódik
31     I,  XXII|        visszahívta a lovagot.~– Kapitány úr! Jöjjön vissza, kérem.
32     I,  XXII|     nézve nem?~– Éppen nem.~– A kapitány igen szép ember.~– Igazán
33    II,  II  |         benne:~„Vitézlő ezredes kapitány uram!~Nem mondhatnám, hogy