Kötet, fezejet

 1     I,  I    |             az ő keze után ismer meg igazán az ember. Segédszemélyzetül
 2     I,  I    |      mennyegzőre is, temetésre is.~S igazán itt volt az ideje, hogy
 3     I,  II   |           hanem a kardjaik, azok már igazán mustrának valók, kitelnék
 4     I,  III  |            őket sorba aprópénzzel. – Igazán aprópénzzel. – Ha kérőbe
 5     I,  III  |           fognak talán most mindjárt igazán megütközni?~– Meg bizony
 6     I,  III  |              nézett az álomkép után.~Igazán álomképnek lehetett azt
 7     I,  III  |              fekszik (mai napság már igazán fekszik: akkor még állt),
 8     I,  VI   |            fölfelé haladsz. … Addig: igazán mondom, addig… Hanem ha
 9     I,  X    |              ennek a régi bajtársnak igazán megörült Ocskay, hogy újra
10     I,  XI   |       felébresztő kezét, azt súgva: „Igazán?”~A halavány hölgy egyik
11     I,  XI   |       felébresztő kezét, azt súgva: „Igazán?”~A halavány hölgy egyik
12     I,  XXI  | megkeseríteni: elhallgatja előlem.~– Igazán mondom, nem viszem semmi
13     I,  XXII |          Maga egy zseniális gyermek! Igazán mondom! Csókolni való! Hahaha.~
14     I,  XXII |           ismerős nekem.~– No, akkor igazán csallóközi szerencse volna,
15     I,  XXII |          kapitány igen szép ember.~– Igazán az.~– Ideálja a férfinak.~–
16     I,  XXII |            férfi az országban? – Hát igazán ideálja a férfinak? – Még
17     I,  XXII |          Lászlónál is szebb férfi? – Igazán?~Olyan lett az arca, mint
18     I,  XXIII|            is, orvosságot is, amiben igazán benne lesz az aqua vitae.
19     I,  XXIII|           elmúlik ez a nervozitás.~– Igazán elmúlik? Nem kell meginnom
20     I,  XXIII|               hogy ha összejön vele, igazán mondhassa neki, hogy az
21     I,  XXIII|              Üdvözlöm Ocskay uramat. Igazán üdvözlöm.~A másik pillanatban
22     I,  XXIV |           látjuk egyszer egymást”!~– Igazán visszahozod még egyszer
23     I,  XXV  |              az, aki kiszenvedett. – Igazán kiszenvedtem. Ki vagyok
24     I,  XXV  |             sorokat. „Ezt” elolvasni igazán vezeklés lehetett ránézve:
25     I,  XXV  |        lelkében bízott még, hogy azt igazán nem fogja semmi fegyver?~
26     I,  XXVI |             Még csak most kezdett el igazán hős lenni. Egész lelkével
27     I,  XXVI |             volnék, meggyújtana. Hát igazán szeretnéd, ha még egyszer
28    II,  III  |            és a kísérő patak; mintha igazán be volna deszkázva a világ.
29    II,  IV   |       könnyeket a felesége szeméről. Igazán szentelt víz!~Ebben a pillanatban
30    II,  VI   |            ez a tündérlárva!~Ez volt igazán a nevetni való! Ocskay azt
31    II,  XIII |             rátörtek. Pedig most már igazán elszunnyadt, s rémálmából
32    II,  XVI  |              senki sem látta Ocskayt igazán harcolni. Neki a viadal
33    II,  XVII |                Térj ahhoz, aki téged igazán szeret, imád, megbecsül,