Kötet, fezejet

 1     I,  I    |       nincsen a világon. – „Milyen bolond kis lyuk! – Aztán elég arra,
 2     I,  III  |        testi egészségére, s minden bolond helyre oda ne álljon.~–
 3     I,  IV   |          Hát bizony, nem is vagyok bolond – szól nevetve a kapitány –;
 4     I,  XIII |          én rá a te feleségedre?~– Bolond! Hogyne ismernél rá? Hát
 5     I,  XIV  |        taplót a pipájába, s a nagy bolond kardot a vállára vetve,
 6     I,  XVI  |        odalopakozott hozzám, s egy bolond nagy pallossal olyat ütött
 7     I,  XVI  |            megtisztelő címekben.~– Bolond! – Fakutya! Pernahájder!
 8     I,  XX   |            féltékeny tud lenni, az bolond!~Ezek pedig nagyon okosak
 9     I,  XXI  |          rá Tiszáné nagyasszony. – Bolond hisz a babonában. Ha szerencsét
10     I,  XXII |            neekül a várkapitány?~– Bolond ez, vagy idióta! – mondá
11     I,  XXIII|     bizonyára nem, hanem az udvari bolond talán. Én megkísértem.~Jávorka
12     I,  XXIV |       kardját hüvelyéből Ocskay, s bolond szokása szerint, mikor senki
13     I,  XXV  |    parancsot: a hajdú pedig a maga bolond fejével elfoglalja Vöröskő-várt.
14     I,  XXVI |            ám, Cinka Panna. Látod, bolond, minek küldtél ki, hogy
15    II,  I    |        mesterséget: nem volt olyan bolond, mint a hadjárat elején,
16    II,  I    |            olyanformát: hátha ez a bolond fejű Ocskay most ezzel a
17    II,  III  |          szállni.~– Én? Én? Minden bolond „én”. Kinek hínak?~– Ocskay
18    II,  III  |           Ki mondta, hogy itt van? Bolond volt, aki mondta. Az én
19    II,  III  |         nincs. Csakhogy nem minden bolond ember számára van itthon.
20    II,  III  |            a többi.~– Hát hisz azt bolond nélkül is tudom. Ezt bízd
21    II,  IV   |       éppen azért, mert szeretlek. Bolond világ van most a kuruc táborban.
22    II,  VII  |       boszorkányos mesterségre. Te bolond! Hisz ez a vén varázslónő
23    II,  IX   |           kendet, hogy nekem itten bolond tanácsokat adjon, hanem
24    II,  IX   |        kanalazni; máris elég volt.~Bolond asszony!~Kompromittálja
25    II,  X    |  hallhassák. Aztán mikor az valami bolond nótára rágyújt, utánaénekli
26    II,  XII  | Mikulás-napi krampuszt, a két nagy bolond bajusszal.~Ha soká itt időzik,
27    II,  XII  |            vezér. Én láttam!~– Ne, bolond, ne! Hát azért, hogy az
28    II,  XIII |           volt rád nézve az a nagy bolond bajusz; minden ajtóban fennakadtál
29    II,  XV   |      szolgám nevében praktikálták. Bolond az első is; de hát még a
30    II,  XVI  |     csettegett Ozmonda csípősen.~– Bolond! Hat társzekér ezüst nem
31    II,  XVII |            Te átkozott, félnederes bolond!~– No, csak ne csapj lármát
32    II,  XVII |         nem akarta megmondani. „De bolond vagy, hogy így szeretsz!
33    II,  XVII |              Ezt kacagta.~– Hm! Ez bolond állapot. De hát így mi mégis