Kötet, fezejet

 1     I,  I    |   türelmetlen kezd már lenni, s egyre küldözi a postát a nyugoti
 2     I,  I    |      van; látások vannak rajta. Egyre félrebeszél. Aztán futni
 3     I,  III  |       hölgyeket; a paripa aztán egyre két lábon ágaskodott előre,
 4     I,  VIII |    tágasabbnak látta a világot, egyre üldöztetve, vágatva Ocskay
 5     I,  X    |        akiről a hadi bulletinek egyre azt hirdették, hogy a sarkaik
 6     I,  XI   |        ha kell.~Künn az utcákon egyre nőtt a zűrzavar: verték
 7     I,  XI   |        ha kell.~Künn az utcákon egyre nőtt a zűrzavar: verték
 8     I,  XIV  |    dobogott előre, s mondogatta egyre magában: „Szegény feleségemet
 9     I,  XV   |        lovas a balszárnyon, még egyre harcolt, s nem akarta elhinni,
10     I,  XV   |      feleltek neki semmit. Csak egyre bámulták.~Nem kurucok voltak
11     I,  XV   |      mint ahogy ő elnézte.~Csak egyre gondolhatott még, hogy élve
12     I,  XV   |     ezredese nyomába.~De Ocskay egyre csak arra a saját képmására
13     I,  XIX  |        kiszabni a kelmét, mikor egyre durrognak a gránátok az
14     I,  XXIII|     történt odabenn? – kérdezék egyre Jávorkától a többi urak.~
15     I,  XXIII|  Megemlegetem róla. Mármost még egyre kérem kegyelmedet. Legyen
16     I,  XXIV |       hátul a harcoló testőrség egyre fogyott. Nem látszott menekülés.~
17     I,  XXV  |         muskétásoknak. A golyók egyre fütyöltek a füle körül.~
18     I,  XXV  |       másik: az nyitva volt, és egyre vérzett.~Egy napon azt mondá,
19     I,  XXVI | rémalakokat.~A tárogató azonban egyre messzebbről hangzott, egyre
20     I,  XXVI |     egyre messzebbről hangzott, egyre szomorúbb elhaló tutulással.
21    II,  II   |     leveleket hozott a számára. Egyre azok közül ez volt írva:
22    II,  III  |    lehet megérteni a tervét. Az egyre zavarodik és nem tisztul.~
23    II,  III  |  csillag világított eléje, amik egyre közelebb jöttek hozzá, a
24    II,  III  |        Ez a hajdúnak szólt, aki egyre hordta fel az asztalra a
25    II,  IV   |  kisember nagyon rossz volt ma, egyre sírt, s olyankor minden
26    II,  VI   |       Ocskay válasz helyett még egyre kacagott, Ozmonda belemarkolt
27    II,  VIII |     anyára többet, csak arra az egyre, hogy Ocskay Lászlót élve
28    II,  X    |        kuruc, hajtsad!~A dobszó egyre közelebb hallatszik már,
29    II,  XIV  |      fog.~Ocskaynak még most is egyre büszkeségtől ragyogott az
30    II,  XVIII|   nagyobbik fiú, s a bunda alól egyre nyafogta: „Apám, hallod,
31    II,  XX   |         begyógyult is, akkor is egyre fájt.~A dicsőségről hazudó
32    II,  XX   |  visszagondolni.~Ocskay Lászlót egyre keményebben üldözte a balsors.