Kötet, fezejet

 1     I,  II   |         a fejedelemmel, hogy az út szabad: Magyarország kapuja
 2     I,  III  | ellenségtől elfoglalt.~A nép az út két oldalán futott mellette,
 3     I,  X    |         így megtépve? Ezt az az út tudná megmondani, amit a
 4     I,  X    |       elhagyott török sáncokon, út nélkül, torony irányában.
 5     I,  XXII |     Nyitráig egy diadalmenet az út. Minden város, minden falu
 6     I,  XXII |     azonban jó két napi járó az út legjobb idővel is. Az első
 7     I,  XXII |    Mentül közelebb jutottak, az út annál inkább el volt lepve
 8     I,  XXIV |       nem látják, hogy merre az út. Ha kutyájuk nem volna,
 9     I,  XXIV |   Favorita-kert között elvonuló út mellett áll egy magas halom
10     I,  XXIV |    Favoritára, s arra szabad az út.~A fejedelmi vadászkíséret
11     I,  XXV  |        fővezérek versengése; az út és mód magában a magyar
12     I,  XXVI |         tetemekkel van fedve az út: ezek az én halottaim; onnantól
13     I,  XXVI |         keresztül ez a végtelen út, amit nem jelöl más, mint
14    II,  I    |      hát Isten megáldja. Alá is út, fel is út! Én jobbra, kegyelmed
15    II,  I    |     megáldja. Alá is út, fel is út! Én jobbra, kegyelmed balra:
16    II,  III  |     egyszerre elvész előlünk az út és a kísérő patak; mintha
17    II,  III  |       derékszögben egyszerre az út, úgy közreszorítva az átelleni
18    II,  III  |     vagy kőszáli kecskének való út, vagy olyan embernek, aki
19    II,  VI   |      kőkút”-nál bekanyarodik az út, ahol az a négy szomorúfűz
20    II,  IX   |     alatt. Hajh, az még nagyobb út: attól az esküvéstől, mely
21    II,  XI   |        a gyilkolásra: ez a mély út, ezek a düledező palánkok,
22    II,  XII  |       amerre még nyitva volt az út.~Jávorka sem szokott ilyenkor
23    II,  XV   |       Fussunk, amerre szabad az út.~– Nem lehet! Nem hiszem! –
24    II,  XVI  |       pihenésre: sietős volt az út. Ő maga a huszárezredével
25    II,  XVII |    magának menni kell, amint az út engedi, le a Csallóközbe,
26    II,  XVIII|     mikor meredekre vitt fel az út, s fogta a lőcsöt, tartotta
27    II,  XVIII|    mikor aztán lejtőnek ment az út, akkor meg vágtatva csörtettek
28    II,  XVIII|       beszélek többet.~A hosszú út megint hegynek vitt fölfelé;
29    II,  XVIII|        tőlünk, merre visz le az út a predméri révhez, mert
30    II,  XVIII|   darabig, odáig, ahol eltér az út: ott leszálltak, odább mentek.~–
31    II,  XX   |      haladtak fölfelé, az olyan út, amelyikről nem lehet letévedni.