Kötet, fezejet

 1     I,  I    |       te kis élhetetlenke! Mit tudod te még azt? Majd megemlegeted
 2     I,  I    |      csak parancsolni tud. Mit tudod te még, hogy mi az a férfi.~–
 3     I,  II   |   vizet?~– De csak mosdásra.~– Tudod, mivel biztattuk a rongyos
 4     I,  V    |      beszél, merre jár; ha meg tudod nyerni a hajlandóságát,
 5     I,  IX   |     mit teszek.~– Én is.~– Azt tudod, hogy én mit teszek?~– Azt.~–
 6     I,  XV   |    lovagolt, azt mondá neki:~– Tudod, mért mondtam neked az imént
 7     I,  XVI  |  férgek pecsenyéje nem vagyok. Tudod ezt? Áruló!~Scharodi kifeszítette
 8     I,  XVI  |       címezd a folyamodásodat, tudod?~S háta mögé fordított kezével
 9     I,  XX   |        Ilona.~– Hát már ezt is tudod rólam? – kérdé Ocskay csodálkozva.~–
10     I,  XXII |      Még a hangja is más lett. Tudod: a francia az orrából beszél,
11     I,  XXII |       kedves jószágom, mármost tudod, hogy mihez tartsd magad! –
12     I,  XXIII|  nagyon szigorú voltam hozzád. Tudod jól, hogy mindenekfelett
13     I,  XXV  |      ide, hanem kínozni. Mikor tudod, hogy erőtlen vagyok. Itt
14     I,  XXVI |    hiszen, ha csak az a bajod? Tudod azt, hogy én boszorkány
15     I,  XXVI |    szép, mint amilyen az volt? Tudod, az a szebbik. No, megteszem
16     I,  XXVI |  kiszívják a vérét, a lelkét. „Tudod már most, hogy ki vagyok? –
17    II,  III  |      Vendég, gróf uram.~– Hogy tudod, hogy gróf? Hiszen nem látsz
18    II,  III  |     mert rajtam rontanak érte. Tudod, hogy ami ilyenféle ingó-bingóm
19    II,  VI   |  nevetni kezde a szava után.~– Tudod, hogy mennyi mindenféle
20    II,  VIII |      átkozódásunkat, ahogy fel tudod szívni a föld méhébül a
21    II,  IX   |        árulásom aktáit, mikor, tudod, tealattad kuruccá lettem,
22    II,  IX   |      meg légy tőle csömörölve. Tudod mit? Csapd te a földhöz
23    II,  XV   |  magyar nép bálványa? S te meg tudod azt tenni, amit abban írtál?
24    II,  XV   |       honfitársaidat? S te meg tudod ezt tenni? Igaz ez?~– Meg
25    II,  XVI  |       Budetinba.~– Tehát te is tudod, hogy ott van? Nem várhatok
26    II,  XVI  |          Ki vagy? Mi vagy? Nem tudod a címemet? Mit kiáltozod
27    II,  XVII |      Tudtam. Úgy akartam.~– Te tudod azt, hogy én szeretem Ocskayt?~–
28    II,  XVII |       nem végeztünk egymással. Tudod, mért hívtalak ide? Harcnak
29    II,  XVII |     fájt. De már elsirattam.~– Tudod, hogy a haldokló megátkozta
30    II,  XVII | nemzete eltaszítja és gyűlöli. Tudod ezt?~– Én fölemelem és szeretem.~–
31    II,  XVII |  viszek rajtuk kívül magammal: tudod, hogy ellenségeid mindenemtől