Kötet, fezejet

 1     I,  I    |       itten! – kiálta felreccsenő szóval. – Azt gondolja az ember,
 2     I,  I    | visszafojtotta hangját.~– Een egy szóval se mondtam, hogy meghalt;
 3     I,  I    |          László bátya atyafiságos szóval csillapítá a nagyasszonyt.~–
 4     I,  II   |         jobbra-balra; s még bántó szóval is sebesítve az ellenséget. –
 5     I,  III  |      fejedelem, mint ezzel az egy szóval.~Ocskay felemelte a poharát,
 6     I,  IV   |         vetett a tréfának ezzel a szóval: „Hagyjátok abba az allotriákat,
 7     I,  XIII |       kiálta, indulattól reszkető szóval – megtudtam, hogy hol van
 8     I,  XVIII|            amit belőlem vagy szép szóval, vagy kínzással ki kell
 9     I,  XVIII|     megvesztegetni; de lehet szép szóval. A hercegprímás nagyon tud
10     I,  XXII |         címez.~Ilonka nemhogy egy szóval, de arcának egy tekintetével
11     I,  XXII |           minálunk!~A fejedelem e szóval csaknem kiesett a szerepéből;
12     I,  XXII |           mondá Ilonka, s ezzel a szóval visszaparancsolta a lázadó
13     I,  XXII |       Ilonka arcát, s aztán feddő szóval fordult Ozmondához:~– Látod,
14     I,  XXII |           a fejedelem szerelmetes szóval:~„Hát a ,rajkó’ csakugyan
15     I,  XXV  |           olvasá halk, döngicsélő szóval: „Szeretett kedves fiamuram.~
16     I,  XXVI |         Maga előtt akarta azzal a szóval tán bezárni az ajtót.~Még
17     I,  XXVI |      Attila”, hármas három csengő szóval kiáltva: vissza, Etele!
18     I,  XXVI |    levelet adott át neki, ezzel a szóval:~– Ezt a levelet csak akkor
19     I,  XXVI |              No, hát ezzel az egy szóval ketté van vágva minden mai
20    II,  III  |   órájában a napnak, hogy azzal a szóval ne fogadta volna: „Ejnye
21    II,  IV   |        felesége sem írta neki egy szóval se, hogy „jöjj”.~Terve volt-e?
22    II,  IV   |        vagy az! – súgá engesztelő szóval a nő, homlokáról lesimítva
23    II,  VII  |         ellenében. Blaskovich élő szóval azt izente neki, hogy ha
24    II,  XIII |           írni Ozmondának, mely e szóval kezdődött: „Édesem!”, s
25    II,  XV   |       szembetalálkozásnál azzal a szóval ne bosszantsa Tököli uramat,
26    II,  XVI  |        feladat vár reá, mint amit szóval elmondtak előtte.~Heister
27    II,  XVII |      fülébe; rábeszélő, behízelgő szóval.~– Lásd, teneked van egy
28    II,  XVII |       asszonyt.~– Ejh, hallgass e szóval! Nekem ilyen beszédet hallanom
29    II,  XVIII|        zokogásba vegyülő panaszos szóval mondá: „Óh, te édes szent
30    II,  XVIII|          kiálta Ocskay, elfulladó szóval. Nem lattatok-e az utatokban
31    II,  XXI  |      levelem, amit egykor azzal a szóval adtam át, hogy bontsd fel