1-500 | 501-1000 | 1001-1017
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
501 I, XXV | És ezt még nem gyóntam meg soha, és nem kaptam érte
502 I, XXV | imádkozik a szerencsétlen: meg van írva, hogy neki szerencsétlennek
503 I, XXV | hiába imádkozik: szabadíts meg a gonosztól; meg van róluk
504 I, XXV | szabadíts meg a gonosztól; meg van róluk írva, hogy nekik
505 I, XXV | nincs irgalom a számára, meg kell fizetni azért, amivel
506 I, XXV | szibarita életet él; ha meg a feleségéhez megy haza,
507 I, XXV | kecsegtetéssel, sem hívogatással meg nem nyerhetjük; hacsak amazok
508 I, XXV | debellálni. Mi bizonnyal jobban meg tudnók őt becsülni, s generálisságnál
509 I, XXV | hogy sehol sem sebesített meg.~– Nem sebesítés, de seb
510 I, XXV | levelet kegyelmednek. Tartsa meg. Egyszer valamikor lesz
511 I, XXVI | billikomokat ürítgetni!~Újra meg újra felvette a kardot,
512 I, XXVI | kereste föl, Viardot. Ott meg a megnyert csata végén,
513 I, XXVI | vesztett. Ez sem döntötte meg. Nem kötötte össze magát
514 I, XXVI | franciskánus perjel látogatta meg tábora közepett, aki novícius
515 I, XXVI | megbocsátanak neki, azután meg egy pátenst, melyben császári
516 I, XXVI | vádolják, hogy Pozsonynál meg hagyta magát vesztegetni),
517 I, XXVI | Kár, hogy későn tudtam meg. Azt is tudom, hogy az amnesztiát,
518 I, XXVI | váltotta fel. Ő találta meg a bölcsek kövét; a tegnapi
519 I, XXVI | tovább éljen?~– Csak te őrizd meg azt a levelet. Sohasem lesz
520 I, XXVI | Sándor; Okolicsányi nem halt meg elég jól a színhelyén, annak
521 I, XXVI | Vág mellett, a Felföldön meg Erdélyben a kuruc hadakkal,
522 I, XXVI | bennszorult őrséget dercével meg füstölt hússal.~Ellenben
523 I, XXVI | Pálffyval elbánt Ocskay László meg Vak Bottyán. Ausztriába
524 I, XXVI | eszik frikasszírozva! Csak meg kell jelenni a fejedelemnek
525 I, XXVI | völgybe. Éjjel az ezernyi meg ezernyi őrtűz, mint egy
526 I, XXVI | századával Isztricén száll meg, ahol a szlavnicai Sándorok
527 I, XXVI | nem alkudtak. Süvegelje meg a magyart minden nemzet!
528 I, XXVI | mikor az elhagyta, Jávorka meg az ő pataki deákjai kezdték
529 I, XXVI | Nagyszombatból: engedné meg a vezér, hadd énekelnének
530 I, XXVI | a tieiteknél!” S azzal ő meg rázendíté a maga társaival
531 I, XXVI | halottaim; onnantól idáig meg részeg disznókkal. Ezek
532 I, XXVI | Hajdúság leölve? Ágyúk oda? Meg a fejedelem? Lehetetlen!
533 I, XXVI | ország-világ-hódításra indult meg? Hát levágta a hajdúk ezereit?
534 I, XXVI | testőrmuskétások? A veres meg a sárga huszárok? Hát a
535 I, XXVI | Pálffy véletlen rohanta meg a kuruc hadsereg leggyöngébb
536 I, XXVI | nem ellenség sebesítette meg. A kurucság lelke el volt
537 I, XXVI | elestét látta; így futott meg. Magától futott, nem a bán
538 I, XXVI | bánt, miért nem akadályozta meg Heisterrel egyesülését,
539 I, XXVI | fővezér jobbját ragadta meg.~– Bátyáim? Édes atyámfiai!
540 I, XXVI | kiontásával hűségünket. Mondja meg kegyelmed, hová menjünk,
541 I, XXVI | soha. Ezt árulás nélkül meg nem tehette volna.~Most
542 I, XXVI | Ocskay dandára a hátában meg nem támadja. Akarva, nem
543 I, XXVI | jó orátor kegyelmed, úgy meg tudnám győzni mostan a vert
544 I, XXVI | pártjára állt.~– Engedjen meg kegyelmed, fővezér uram,
545 I, XXVI | kegyelmetek, úgy tegyék azt meg holnap, holnapután: amikor
546 I, XXVI | jól, hogy nem bolondult meg a labanc, hogy éjszaka menjen
547 I, XXVI | faggyúgyertyát, indulj neki, próbáld meg, ha fel tudnád ültetni a
548 I, XXVI | igaznak hiszi el, akkor meg úgy szétszalad, mint a vándorhörcsög,
549 I, XXVI | most a gyepen; a gazdája meg a paplanyos ágyon. Fújhatod
550 I, XXVI | valami vihogó hang szólalt meg valamelyik sutból.~– Ki
551 I, XXVI | Pálffy bán hatalmas ember: meg tud ríkatni egy egész országot;
552 I, XXVI | karját az asztalon, a fejét meg arra fekteté le.~– Eb mozdul
553 I, XXVI | futunk!” – Na, hát iszom! Ti meg fussatok… Kutyának való
554 I, XXVI | hűség! – Hozd azt a bort!~Meg sem várta, hogy az átalagból
555 I, XXVI | így.~Hej, aki megszomorít,~Meg is vigasztal még…~Ocskaynak
556 I, XXVI | borzas haját feje búbján, s meg új nótát kezdett erre a
557 I, XXVI | kettő,~ Cseréljünk meg véle~Amelyik többet ér,~
558 I, XXVI | a karikagyűrűjét, s azt meg a maga hüvelykujjára szorította
559 I, XXVI | sarkantyú, a cigányleány meg ott a vállán ülve, húzta
560 I, XXVI | volt. – Nem is állhatja azt meg a magyar ember, hogy mikor
561 I, XXVI | a három: a tánc, a nóta meg a verse.~Sikolt-rikolt a
562 I, XXVI | nagyon!~– No hát ki adja meg azt a csókot?~De hát ki
563 I, XXVI | csókot?~De hát ki ne adná meg azt a csókot? Mikor van
564 I, XXVI | kezedet, hadd ropogtatom meg az ujjaidat. Ugye, hogy
565 I, XXVI | mint a hattyú:~Nem csókolsz meg, szőke fattyú!~– Hát azt
566 I, XXVI | hát. Eressz, hadd mosdjam meg. Mire visszajövök, olyan
567 I, XXVI | forrót – a találkozásnál – meg azt a kutyaharap-csókot –
568 I, XXVI | Hanem az szőke volt, ez meg fekete. – De hát nem történt-e
569 I, XXVI | De hát nem történt-e meg egyszer, hogy egy nő, egy
570 I, XXVI | küldtél ki, hogy mosdjam meg még egyszer a kútnál. A
571 I, XXVI | tündért. Vagy te lakolsz meg érte! Én ma ki akarok rúgni!
572 I, XXVI | egész világgal, nem tartok meg semmi hitet! – Keresztül
573 I, XXVI | Ölelte, csókolta. Az ölelés meg akarta fojtani, a csók meg
574 I, XXVI | meg akarta fojtani, a csók meg akarta égetni. Láng jött
575 I, XXVI | fagysz. – Előbb égtél, most meg dermedsz. – Ugye sajnálod
576 I, XXVI | dauzsoláshoz: egy kenőccsel meg hét babszemmel úgy átváltozni
577 II, I | ellenség, mért nem ettétek meg? – Ahol dolgoztatok, ott
578 II, I | rekvirálni mentek.~Azután meg azt kísérlé meg, hogy eltoloncozza
579 II, I | Azután meg azt kísérlé meg, hogy eltoloncozza őket
580 II, I | eltoloncozza őket előbbre. Akkor meg nem bírta őket a helyükből
581 II, I | útitárs a szaladásban, a lovak meg a rogyásig kifáradva. A
582 II, I | hogy addig nem találja meg a lábát, amíg jól nem lakott.~
583 II, I | akkor szűk nekik Európa, ha meg egyet elvesztünk, a rókalyukba
584 II, I | századosaihoz, hogy indítsák meg az alattuk levő lovasságot,
585 II, I | mert éhes, szomjas, a másik meg azért nem, mert sokat ivott-evett.
586 II, I | cseppennek ezek ide?~Mindjárt meg lett oldva a talány, amint
587 II, I | tartogatta magát egy várban, meg annak a Podhrágyában.)~–
588 II, I | hátul. Éppen itt kerítünk meg most egy csapat rácot, aki
589 II, I | akartak volna? Nem értették meg a szójátékot: „Hol mi elöl,
590 II, I | velem! Viszlek rája.~Akkor meg már éppen a tüzes ördög
591 II, I | futamodókat: nem is mentette meg az egész csapatot a teljes
592 II, I | brigadéros uram – szólítá meg előbb a bán Ocskayt. – Úgysem
593 II, I | rongyosabbra tépni.~– Próbálná meg! Ha a saját ezredével volna
594 II, I | sem kegyelmedet.~– Valljuk meg az igazat, bánus uram, kegyelmed
595 II, I | mind egészségesek.~– Vigye meg kedves asszonyának az én
596 II, I | Rácország üresen maradt; azután meg Pálffy bánt magát kergették
597 II, I | Pálffy bánt magát kergették meg valamennyi vasasezredével:
598 II, I | megmenekülését, hogy jobb lova volt, meg a nagy erdőnek.~Erre a diadalhírre
599 II, I | megkísérteni. „Ezért” is, meg „amazért” is.~Odafenn a
600 II, I | levélből azonban azt értette meg Ocskay, hogy az éjjel tartott
601 II, II | fővezér egyik levelében az is meg volt hagyva Ocskaynak, hogy
602 II, II | csak a tisztei maradtak meg a zászlóknál.~Az már bebizonyodott
603 II, II | Mednyánszky Pált.~Ennek gyónta meg minden bűnét.~Mikor készen
604 II, II | barát:~– Mármost én gyónok meg neked.~– Nekem?~– Igen.
605 II, II | hozzám a füledet, s hallgasd meg, amit én fogok gyónni.~–
606 II, II | beszéltem. – Ezek voltak, amiket meg kellett gyónnom. – Megadod-e
607 II, II | elmondtál.~– De mint áldozárnak, meg kell adnod az absolutiót –
608 II, II | László elé.~– Isten bocsásson meg neked… – rebegé Ocskay.~–
609 II, II | utol. Ellenben a Dunántúl, meg Ausztriában ott hatalmaskodtak
610 II, II | praktikákkal a vezérek szívét meg tudta venni. Egyszer csak
611 II, II | hogy oly csekély erővel meg merje támadni, minden ágyúk
612 II, II | Ozmonda (ha ő volt) egyebet meg nem tudott, minthogy az
613 II, II | A cigányleány dalolt, én meg táncoltam hozzá; aztán daloltunk
614 II, II | állítják? – Ezt tudja-e meg így a feleség otthon? Az
615 II, II | megőrzésének. Nem tenni meg az első ballépést.~Az elsőt
616 II, II | első ballépést.~Az elsőt meg nem tenni – nagyon könnyű;
617 II, II | nagyon könnyű; a másodikat meg nem tenni már nagyon nehéz;
618 II, II | nagyon nehéz; a harmadikat meg nem tenni már lehetetlen. –
619 II, II | együtt valamennyi.~Keservesen meg volt sértve büszkesége,
620 II, III | sziklafészek, amit sas legyen, aki meg akar szállni. De még a völgyben
621 II, III | s folytatták a dolgukat meg a mulatságukat.~A körül
622 II, III | alapjául. Arra, hogy őtet meg ne támadhassa senki, igen
623 II, III | hanem arra, hogy ő támadjon meg valakit, ugyan rosszul.~
624 II, III | nyargaltatott Bercsényihez meg a fejedelemhez, azzal az
625 II, III | azokat a várakat; hanem maga meg mozogjon valamerre, ahol
626 II, III | Ezzel aztán a fejedelem, meg a fővezér leveleivel igazolva
627 II, III | csak úgy a mások leírása meg a saját képzelete után,
628 II, III | minő hőstett szerezte azt meg: csaták, bevett várak neveivel;
629 II, III | mennie, azt két-két más meg más egyenruhás szolga nyitotta
630 II, III | asszonynéném (bocsásson meg e címezésért).~– De nagyon
631 II, III | aggodalmam.~– Az Istenért! Meg ne rémítsen kegyelmed! Csak
632 II, III | számukra biztos boltot, ahol meg lesznek őrizve; hozassa
633 II, III | ide az én váramba. Száz meg száz paripa elfér itten.
634 II, III | szulyói sorompónál hagyja meg a vámosoknak, hogy Ocskay
635 II, III | apósa.~Hogy mivel érdemelte meg a budetini borz nevet, annak
636 II, III | megszólalni, hogy valakit meg ne sértsen. Csupán egy esetben
637 II, III | hogy majd a talpát csókolta meg, veszekedő mogorvasága átváltozott
638 II, III | ezt az embert okvetlenül meg kellett látogatni Ocskay
639 II, III | Tudom, az én nagyanyám meg a te nagyanyád két vénasszony
640 II, III | vacsorálni, mint fekete retket meg kenyeret. A borom mind megnyúlósodott,
641 II, III | tőle foghagymás”. Abból meg éppen nem eszel. – Dej’szen
642 II, III | török háborúban.~– Valljuk meg az igazat, hogy agyonitta
643 II, III | atyámfiát.~– Úgy nem is találsz meg.~– Nem is mint Ozmonda apósát.~–
644 II, III | igaz, buzgó hazafit.~– Úgy meg legkevésbé.~– Hanem kereslek
645 II, III | pipádat, mert te nagyon meg találod tömni. – Hoztál
646 II, III | száján. – Egy domíniumért meg nem lehetne szerezni valamennyit.~–
647 II, III | katonák zsoldját.~– Azalatt meg a házam idehaza őrizetlen
648 II, III | fejedelem viselte valaha! Meg ez a pendeloque! Ezekkel
649 II, III | No hát mi bajod vele? Én meg te, az kettő – Bécsben is.~–
650 II, III | rejteke, amit nem mutattam meg. Most idenézz.~Azzal a láda
651 II, III | nem igazi ez a drágakőféle meg ezek a gyöngyök?~– Az a
652 II, III | te tudományod. Vizsgáld meg sorban! Azt mondod, úgy
653 II, III | akinek kegyelmed meggyónt. Ő meg kegyelmednek vissza.~– Nem
654 II, III | fejezték őket?~– Bezerédyt?~– Meg a sógorát és az ezredesét.~–
655 II, III | most csak magamat csalhatom meg.~– Nem értelek.~– Akkor
656 II, III | kincsek között, s azt onnan meg nem mozdítja semmi.~– Mit
657 II, III | háziasszonyi pongyolában jelent meg. Még akkoriban nem itták
658 II, III | liktáriumot, a füstölt pisztrángot meg a malackocsonyát.~– Egy
659 II, III | helyre teszem. Soha senki meg nem kapja. Gyere ide hozzám!
660 II, III | házam a magadénak! Invitálja meg kegyelmed is, menyemasszony,
661 II, IV | nótára fújja azt is. Néha meg egy-egy szó, egy mondás
662 II, IV | Ocskay László ezt a szót meg nem hallottá tudta volna
663 II, IV | hogy az apa most csókolja meg, mikor kis angyalka lett
664 II, IV | veszek!”~– Ezért hasonlottál meg az édesanyáddal? – kérdezé
665 II, IV | van: foga jött, az kínozta meg annyira, már vége van a
666 II, IV | az apához! Dehogy várta meg, hogy felöltöztesse valaki!
667 II, IV | Kedves Ferikém!” Egyszer meg sírva fakadt, Ocskay megcsókolgatta
668 II, IV | lehet aludni – amíg az ember meg nem tudja, hogy mi van benne.~
669 II, IV | indulatkitörésével ragadá meg férje kezét.~– Ocskay! Mit
670 II, IV | se ember ellen! Ne öld meg őket örök életükre! Ne hagyj
671 II, IV | látta soha! Őtet, Ocskayt, meg nem verte még, meg nem félemlítette
672 II, IV | Ocskayt, meg nem verte még, meg nem félemlítette még soha
673 II, IV | Nem! Az nem történhetik meg!~– Hallgass meg! Oly ártatlan
674 II, IV | történhetik meg!~– Hallgass meg! Oly ártatlan vagyok minden
675 II, IV | talán tudom. – Ne haragudjál meg érte, édes jó uram, ha én
676 II, IV | tanácsokat osztok! – Hidd meg nekem, hogy sok keserves
677 II, IV | te kis néma lélek, súgd meg nekem, mit tegyünk itt! –
678 II, IV | kérj törvényszéket, s állj meg előtte felemelt fővel. Beszéljetek!
679 II, IV | hallottad?~– Ezt is. – Felelj rá meg bíráidnak, vádlóidnak, ha
680 II, IV | asszonyomé.”~S ez a bíró már meg is hozta az ítéletet: megölelte,
681 II, IV | ajándéknak a fejemet küldjék meg neked?~Ilonka borzadva ölelte,
682 II, IV | poszpász. El akarlak titeket meg a kincseimet tenni a kezük
683 II, IV | kincseim vagytok, aztán meg az ezüst angyalkáim, amiket
684 II, IV | lelohadt.~– Csak azt fogadd meg, hogy gyermekeidre azt a
685 II, IV | szalmás gunyhó alatt húzzuk meg magunkat. Én arra készen
686 II, IV | így szólt: „Úgy tartson meg benneteket az Isten, ahogy
687 II, V | itt pedig csak két vadász meg négy sinkorán kíséretében
688 II, V | alatt foszlik végig. Mikor meg éhesek, lebaktatnak a vetések
689 II, V | valami újat; mert nem tennék meg: nagyobb urak, mint a vár
690 II, V | komolyan vegye: a jóságával öli meg az embert, s nem veszi észre,
691 II, V | gyermekére. Ha megígérte, meg is tartotta: Ilonkának még
692 II, V | asszonyért is. Mert az asszonyok meg gyöngék. A férfiak azért
693 II, V | nagyon azt a várat – szólalt meg az ábrándozó háta mögött
694 II, V | az én leánykoromban esett meg: meglátod abból, hogy micsoda
695 II, V | megrozsdásodik.~Ilonka nem mondta meg Magdolna asszonynak, hogy
696 II, V | pofája szakállal, hogy amíg meg nem szólalt, nem tudta az
697 II, V | Jakusich megszabadulhatott. – Meg is jutalmazta a hűséges
698 II, V | indult volna, nem állhatta meg, hogy egy utolsó búcsúvételre
699 II, V | kegyetlen, dühös ember volt: meg is tette, amivel fenyegetőzött.
700 II, V | szentenciázott leány ott fullad meg a szűk odúban; amidőn Andaházyék
701 II, V | fegyveres gyülevész, azok meg oroszlánkői Jakusich darabantjai
702 II, V | menyasszony!” Az Andaházyék meg az oroszlánkői cimborái
703 II, V | estén nem üdvösséges. De meg elég is, hogy egy nap egy
704 II, V | Ilonkának, hogyan tudta meg egy Illésházy, milyen jó
705 II, VI | észrevette, hogy mitől ijedt meg a lova. – Egy fehér hölgyalak
706 II, VI | Ocskay.~– Még nem érkezett meg – suttogá Ozmonda. – Minden
707 II, VI | Ocskay.~– Ugyan ki látna meg? Aztán ha meglátna? Van
708 II, VI | a budetini várig.~Ocskay meg volt lepetve, mikor a várhoz
709 II, VI | bársonykebel. – Miért is nem tette meg?~Ott tartotta őket a kezében.~
710 II, VI | előtted áll. Magad teremtheted meg az új Ocskayt. – Ezt nekem
711 II, VI | csak az alap változott meg. – No, ne csinálj ilyen
712 II, VI | No hát, hogy csókolja meg a csóka a fiát?~Hiszen köztudomású
713 II, VI | orcáját, s aztán úgy csókolja meg a száját.~Ocskay e pillanatban
714 II, VI | most?~– Hahaha! Tégedet meg magamat.~– De miért?~– Hahaha!
715 II, VI | miért?~– Hahaha! Nem mondom meg.~– Nem mondod meg? – hörgé
716 II, VI | mondom meg.~– Nem mondod meg? – hörgé Ozmonda, kivillanó
717 II, VI | nevetsz rajtam, s nem mondod meg, miért! Kivallod mindjárt?~
718 II, VI | nyájas édelgéssel: „Mondd meg, kérlek szépen!”~– Majd
719 II, VI | nevetett… úgy nevetett!… Mondd meg neki, hogy ne nevessen többet
720 II, VII | világ.~– No, de ne ijedj ám meg! Minden ember azt mondja,
721 II, VII | boszorkányhoz. A feleségedet is meg fogja tanítani mindenféle
722 II, VII | a vén varázslónő azt is meg tudja tenni, hogy mindennap
723 II, VII | kezébe vette a fekete táblát meg krétát, éppen, mint a bécsi
724 II, VII | a sereget, hogy fordítsa meg az arcvonalt, megvenni az
725 II, VII | másnap hajnalban indult meg e város felé. Vele volt
726 II, VII | szemközt jövők csoportjaiból. „Meg van kötve a béke! Szent
727 II, VII | híresztelték, hogy a fegyverszünet meg van kötve: a nagyhatalmak
728 II, VII | Ocskay páncélingét csörrenté meg: mind a kettő kapott a csókjából.
729 II, VII | el kétszáz kuruc.~Ocskay meg volt rettenve. Attól a meggyalázó
730 II, VII | alvezére Eszterházynak – aki meg nem tér, össze kell vágni.
731 II, VII | Ocskayt majd a guta ütötte meg mérgében, mikor eléje vitték
732 II, VII | A kezdet rosszul indult meg. Ocskaynak nem maradt több
733 II, VII | lefegyverzik, foglyul ejtik, ha meg nem esküdnének a király
734 II, VII | végett leküldeni; amíg ez meg nem történik, addig kegyelmed
735 II, VIII | közeledik. Te, Kardos hadnagy meg te, Köröskényi zászlótartó
736 II, VIII | sehol még itatni se álljatok meg!~Mindenki sietett nyergébe
737 II, VIII | a lelkével. Aki nem ijed meg se embertől, se ördögtől,
738 II, VIII | németül kalatyoljon: s amikor meg az kell, hogy megmeredjen,
739 II, VIII | sehol el nem maradok; addig meg nem nyugszom, amíg őt élve
740 II, VIII | csurgatva a vérét, úgy pecsételé meg a kemény szövetséget.~–
741 II, VIII | szövetséget.~– És most tudja meg ki-ki, hogy mi a tennivalója –
742 II, VIII | szentjei a paradicsomnak meg nem védik a fejét, az az
743 II, IX | amit ő lóháton ostromolt meg! Az őrtorony ablakába ő
744 II, IX | aranyból volt. Ne köszönje meg a szállást? Ott van a nagy
745 II, IX | volna, ha a nagy sárban meg nem akadt volna; a négy
746 II, IX | semmit a földi élet. Azután meg a parádéhoz való öltözetek
747 II, IX | egész málhákat töltöttek meg. Társzekér kellett azoknak.~
748 II, IX | mautbarest” hozott magával, tüzet meg vasat.~Most pedig meg kell
749 II, IX | tüzet meg vasat.~Most pedig meg kell állni előttük szépen,
750 II, IX | megtapogatja a tenyerével a mellét meg a hasát, hogy igazi-e, nincs
751 II, IX | derék, élelmes polgár előre meg szokta tudni a lesbe állított
752 II, IX | az „Arany Bárány”, aztán meg a „Három Nyúl”, a „Zörgettyű”,
753 II, IX | Fehér Angyal”-ba – nyugtatá meg Ocskayt a vámtiszt –, a
754 II, IX | No, hát az Isten áldja meg azt a barátságos korcsmáros
755 II, IX | családtaggal szaporította meg a nemzetségét. – Nem volt
756 II, IX | mindig csak ígértek, soha meg nem tartották; adtak írást,
757 II, IX | feljöjjek Bécsbe. Azt nem adták meg. Akkor maródinak szimuláltam
758 II, IX | megmondani, hogy hol kapom meg. Mikor aztán perre vittem
759 II, IX | korcsmárosok csak ma éjjel kapnak meg, (a lap éjjel osztatik szét)
760 II, IX | alatt ő Bajmóc várát kísérlé meg elfoglalni, hasonló ravasz
761 II, IX | nap alatt ki előzhette őt meg? Hisz ezeket az ő dolgait
762 II, IX | kamerád uram, hogy tökéletesen meg légy tőle csömörölve. Tudod
763 II, IX | bevettük. Én szolgálok, te meg csak uraskodol, s nem lesz
764 II, IX | más dolgod, mint pipázni meg mulatni. – Gazdag emberek
765 II, IX | elő a krétáját, s csinálja meg a számadást rögtön, hadd
766 II, IX | sallangjaiból, s aztán abból tömte meg a pipáját, hamiskásan döcögtetve
767 II, IX | érkezett, mint ő.~Tőle tudta meg az, aki az írott hírlapot
768 II, IX | kinek a szívességéből tudta meg, hogy Ocskay Bécsbe jön,
769 II, IX | legbűbájosabb asszonyával; aztán meg Bécs városában, ahol minden
770 II, IX | Kompromittálja magát is, meg őtet is.~Bécs városa számára
771 II, IX | kegyelmed, hogy mit köszönjön meg. Bécs városa a legveszedelmesebb
772 II, IX | kemény hangon. – Arról is meg vagyok győződve, hogy azok
773 II, IX | és keserűség.~– Bocsásson meg rideg beszédemért, grófnő!
774 II, X | Fehér Angyal. – Nem vertél meg valakit odabenn?~– Kicsi
775 II, X | fekete, azután az aranyos, meg az ezüstös, azután az acélos
776 II, X | ezüstös, azután az acélos meg a rózsaszínű, meg a hupikék,
777 II, X | acélos meg a rózsaszínű, meg a hupikék, azután zöld,
778 II, X | s csak egy hét múlva jön meg.~Mégiscsak igaza volt annak
779 II, X | tenyerével). Ez a sárga meg a zsidóké. (Már arra csak
780 II, X | háborgatni, mikor lakomázik; meg az is eszébe jutott, hogy
781 II, X | und versoffene Jerum”-ot, meg a „Mir is alleseins, habi
782 II, X | legyek. Augustin pajtás meg úgy leitta magát borókapálinkával,
783 II, X | aztán, mikor Federreiter úr meg Ocskay összekerültek a Fehér
784 II, X | pajtás, valaki denunciált: meg kellett ejtenem a vizsgálatot,
785 II, X | egyik ajtóján, a másikon meg ki; mert különben az ilyen
786 II, X | megszólítja a politzei: ő meg azt pofon találja felejteni,
787 II, X | talált otthon, akit keresett, meg akihez a bántól ajánlólevelei
788 II, X | barátjával, hogy melyik teszi meg a híres „Mux” lökését mind
789 II, X | kilencre. Abban az évben nyílt meg Bécsben az első operaszínház
790 II, X | idő egész szombatig. Akkor meg következett az Augustin
791 II, X | O Jerum, Ui, O Jerum” – meg az „Alles ist mir einerlei”-
792 II, X | aknafelrobbantás nem csak sikerült, de meg is van érdemelve: s ami
793 II, XI | nála nélkül történt volna meg.)~– Hanem mármost ne várd,
794 II, XI | Csajághy, Sándor öccse meg Marci.~De négyen: Ozmonda
795 II, XI | a szövegét is kivehette. Meg is állt a danoló az ablaka
796 II, XI | az ő labancságát;~Verje meg az Isten állhatatlanságát!…~
797 II, XI | mikor az a nóta szólalt meg a hallatára. Rohant oda.~
798 II, XI | Rákóczi, Bercsényi!” Majd meg azt, hogy: „Szegény magyar
799 II, XI | fújja, akkor vagy ő öli meg azt, vagy az őtet, de az
800 II, XI | a környékét csupa cigány meg koldus lakta földbe vájt
801 II, XI | különös okuk lehetett rá, hogy meg ne álljanak előtte. Néha
802 II, XI | azok útbaigazítják.~Talán meg is találta, amit keresett.~
803 II, XI | ferde képű planéta súgta azt meg neki, aki meghallotta Jávorkáék
804 II, XI | tilinkóhangot tovább üldözni. Meg volt rémülve. Nem tudott
805 II, XII | Tökölyivel egy követ fújnak, majd meg a megmérgezett gyertyákat
806 II, XII | rajtuk, amikkel a császárt meg akarták ölni. Utoljára a
807 II, XII | csak csoda által menekült meg a tűzhaláltól azt is a zsidók
808 II, XII | múlva aztán a császár is meg Bécs városa is visszahívta
809 II, XII | aztán egyszer a péklegények meg a kéményseprőlegények felbőszítették
810 II, XII | ablakvasaira: egy füstfaragót meg egy kardfényesítőt.~Elfelejtette
811 II, XII | kitalálhatta, amit az éjjel meg nem értett, hogy azok a
812 II, XII | közelgő rendőröket orrontották meg.~De egyúttal azt is megérthette,
813 II, XII | bécsi rendőrségnek mindent meg kell tudni, ami a kerületén
814 II, XII | lefeküdjék. Ma hiába telik meg vendéggel a Fehér Angyal:
815 II, XII | azt az egyet mégsem tudta meg, hogy ugyanazon az éjszakán,
816 II, XII | aki el tudta olvasni, s meg tudta magyarázni a tartalmát.
817 II, XII | együtt iszik Ocskayval; ez meg mindennap meglátogatja Wratislaw
818 II, XII | előtt.~Ha nem kaphatják meg a kurucok szövetségesét,
819 II, XII | megbocsátott, nem bocsát meg a nép! A Burg osztogathat
820 II, XII | Halljuk a Fehér Angyalt!~Meg is hallották azt, mert olyan
821 II, XII | pofozkodtam össze a halállal! Soha meg nem ijedtem. Harmincháromezer
822 II, XII | is ide, Scharodi ezredest meg nem ijesztené. Ide hallgassatok,
823 II, XII | kezemben. Itt van! Egyétek meg! – S odadobta közéjök, amiből
824 II, XII | lajtorjáról.~Ezt a produkciót meg is vivátozta a sokaság.~
825 II, XII | kloakába. Itt nem menti meg Ocskayt a hősi bátorsága.
826 II, XII | aki vezérük, a másikkal meg magamat.~– S azzal porba
827 II, XII | szétzúzod? Nem, nem! Neked meg kell mentened magadat!~–
828 II, XII | a fejet idehoztam, innen meg is szabadítom.~Ocskay hüledezve
829 II, XII | Scharodi. – Hallgassatok meg csak egy pillanatig, minek
830 II, XII | akiket Szent Lipót tartson meg örök időkig; hogy legyen
831 II, XII | emberhalál legyen! Hallgassátok meg a kapituláció föltételeit;
832 II, XII | szabó!~– Hát egy suszter!~– Meg egy gombkötő!~– Hátrább
833 II, XII | menjen be hát a kakastollas meg két társa, Ocskayt keresni,
834 II, XII | valaki ismerni: azt én ölöm meg. – Te ma csak asszony légy.
835 II, XII | csütörtököt adott – itt meg nem foghatta Ocskayt; majd
836 II, XII | másutt! Azon volt, hogy magát meg ne fogják.~A vágtatva megérkező
837 II, XII | Hogy ilyen alakban lássa meg Ocskay Lászlót? Rákóczi
838 II, XIII | le-leveté magát a kerevetre, meg felugrott róla. Egyszer
839 II, XIII | Scharodi!~– No mi baj? (Még meg se köszönte neki a baráti
840 II, XIII | volt a hibás. Nem történik meg többet. Háromszor hallottam
841 II, XIII | korán csak lehet, tisztelje meg őt a látogatásával. Őkegyelmessége
842 II, XIII | rendeletből! Most pedig tiszteljen meg azzal, hogy reggelizzék
843 II, XIII | Csupán két fejedelemfi előzi meg az audiencián.~Pedig már
844 II, XIII | voltak előtte, s még csak jól meg sem nézte őket.~A szíve
845 II, XIII | Stahremberg nem váltak meg a férfidísztől; – s íme,
846 II, XIII | egész elokvenciára nyíltak meg ajkai. A magyarnak őstulajdona
847 II, XIII | zászlóinak diadalt szerezzen.~Meg volt már láncolva: odaláncolta
848 II, XIII | rokonszenvét. Őfelsége különösen meg volt vele elégedve. Több
849 II, XIII | hivatalos!~Ocskay nem állhatta meg, hogy ezt a mondást ki ne
850 II, XIII | írja fel, hanem jegyezze meg magának, hogy a saját volt
851 II, XIII | ereibe.~A halálos düh szállta meg idegeit.~Hát az ő saját
852 II, XIII | hogy egész este nem jött meg a kedve. Még a poharazás
853 II, XIII | A bor ködén keresztül, meg a bosszúálló tervek füstgomolyain
854 II, XIV | a törökök ellen, azután meg a kurucok ellen; s harci
855 II, XIV | kegyelmednek!~– Van annak, aki meg nem issza – veté oda Ocskay
856 II, XIV | Vajda kuruc vezér lepte meg ivás közben; hírmondót is
857 II, XIV | kegyelmed ezredének alig maradt meg a fele.~Ocskay goromba,
858 II, XIV | tudunk. Éppen most kergettünk meg egy csoport kurucot, aki
859 II, XIV | egy embert, akinek a keze meg van kötözve. Rác nem tette
860 II, XIV | védtelen hadifoglyot gyilkolt meg!~– Mi sem! Egy becsületes
861 II, XIV | rajtuk. Az ő szíve nagyon meg volt már keményedve: még
862 II, XIV | és nyugodt hangon szólalt meg.~– Azon ember, akit én megöltem,
863 II, XIV | horkantott rá Heister – tanulja meg, hogy mikor a feldmarschallja
864 II, XIV | esküdött a császárnak, azt meg is tartja. A császár iránti
865 II, XIV | csak hívásra jelent volna meg e percben közöttünk, nem
866 II, XIV | de bataille-t állapítjuk meg.~Most aztán Ritschán maga
867 II, XIV | az Alföldet szorongatja. Meg kell vallanom, hogy a kuruc
868 II, XIV | Esztergomot, vagy Pozsonyt meg ne lephessék. Rákóczinak
869 II, XIV | az arca. Csak az ütötte meg a fülét, hogy ő most egyszerre
870 II, XIV | Most tehát hallgassa meg kegyelmed a feladatát –
871 II, XIV | emberirtó ágyútűzbe, rohantass meg velem bevehetlen várakat,
872 II, XIV | álomlátás lidérce nyomott meg.~Heister gyönyörködött áldozata
873 II, XIV | Ritschán suttogó szavát értheté meg Ocskay: „Vas a szíved.” –
874 II, XIV | benézett, az a gondolat szállta meg, hogy most csak egy kicsiny
875 II, XIV | a ravaszára, s mindjárt meg volna oldva az élet minden
876 II, XV | a városokat, amikben az meg akar pihenni. Vas helyett
877 II, XV | hogy a császáriak motozzák meg, s ha megértik Ocskaynak
878 II, XV | Tiszáné nagyasszonyomnak, meg is kapta értük, nem az ötven
879 II, XV | nagyasszony nem mozdult meg a házából; nem hitte el,
880 II, XV | támadt harag miatt is, de meg a labanccá tétel gyűlöletéből,
881 II, XV | közeledik, hogy soha egymást meg nem látják többet.~Képzelte,
882 II, XV | Ocskay nem is állhatta meg, hogy az első szembetalálkozásnál
883 II, XV | a várőrség kapitányostól meg van már véve, a vár kapitulált:
884 II, XV | felgyújtogatod az én házamat meg az egész várost! A levélhozót
885 II, XV | magyar nép bálványa? S te meg tudod azt tenni, amit abban
886 II, XV | saját honfitársaidat? S te meg tudod ezt tenni? Igaz ez?~–
887 II, XV | tudod ezt tenni? Igaz ez?~– Meg fogom ezt tenni. Igaz.~Tiszáné
888 II, XV | alvó sorsot, hogy hallja meg, amit mondani fog, s akkor
889 II, XV | zokogását.~– Miért átkozta meg ez az asszony a gyermekeit? –
890 II, XV | unokáit! – Hogy ne érjék meg a férfikort! – Tetőtől talpig
891 II, XV | hogy a szíve most mindjárt meg fogja ölni. Óh, az a szív
892 II, XV | hogy a legnagyobb hőst is meg tudja ölni. Ez ellen nincsen
893 II, XV | szemeimet lehunyni örökre, hogy meg ne lássák azt, ami a pokolnál
894 II, XV | kísértő léleknek.~Majd meg elhallgatott: az arca mutatta,
895 II, XV | bántottak –, életemre törtek –, meg akartak gyalázni –, ők tettek
896 II, XV | megtehetik. – Parancsolja meg nekik kegyelmed! Hiszen
897 II, XV | Miféle kísértet?~– Azt én meg nem mondom, ha kettőbe vágnak
898 II, XV | egy rongyot nem hagyott meg belőle a rámában.~A halálos
899 II, XV | Halottvivő cselédek, a lelkész meg Tormássy László énekelték
900 II, XV | kétségbeesett szónak: „Verje meg az Isten, aki ezt tehette!”~
901 II, XVI | maradt titokban; Kókány meg a többi huszárok tanúi voltak
902 II, XVI | kímélettel hajtotta végre. Ezt meg kellett neki adni.~– No,
903 II, XVI | Piszlicárság az egész! Kérdezd meg csak a Léva-vári kapitányt,
904 II, XVI | olyan érzékeny! Nádaltasd meg a szívedet a kovácsnál,
905 II, XVI | De hát attól se hőkölj meg! Hat a kurucok nem ontották
906 II, XVI | elfoglalását parancsolta meg. Azt a vidéket Czelder Orbán,
907 II, XVI | de aki valaha a Kis-Fátra meg a Nagy-Fátra hegyeit beutazta,
908 II, XVI | Éppen ezért szerette azt meg Ocskay László. Azért mondta
909 II, XVI | havadzott, soha egy nap meg nem szűnt a hóesés. Krónika
910 II, XVI | Közeledik Muszkaország. Szokjuk meg a klímáját; ha olyan nagyon
911 II, XVI | jajgatását!~– Nádaltasd meg a szívedet a kovácsnál,
912 II, XVI | olyan lágy. Ha én nem fáztam meg a lévai nagy tűztől, te
913 II, XVI | nagy tűztől, te ne izzadj meg a turóci nagy hótól.~Ott
914 II, XVI | egész dandárából nem maradt meg több embere háromszáz hajdani
915 II, XVI | csak Tököli uram került meg tizenkét lovas szerezsánjával;
916 II, XVI | őt Ocskay. – Keményítsd meg a szívedet. „Terem az ember,
917 II, XVI | olvadásnak indult. Ekkor meg aztán éppen vége volt minden
918 II, XVI | lehetett járni, s így eshetett meg, hogy mikor a feneketlen
919 II, XVI | nemzetségére. – Téged gyalázott meg legjobban, meg a te gyermekeidet. –
920 II, XVI | gyalázott meg legjobban, meg a te gyermekeidet. – Nesze,
921 II, XVI | hűség szilárdsága keményíté meg vonásait.~– Asszonyom! –
922 II, XVI | szívedre gázol? No, hát tudd meg, hogy micsoda urad ő teneked!
923 II, XVI | itt maradok, megőrülök! Meg kell bolondulnom.~– Óh,
924 II, XVI | az asszonyakarat előtt meg kell hajolni; arra kérte
925 II, XVI | mondá Ocskayné. – Ne lepjük meg őket!~S aztán levelet írt
926 II, XVI | lemehet Zsolnáig (ha útközben meg nem eszik a farkasok), s
927 II, XVI | szibarita élet közepett érkezék meg Budetinba a lietavai küldönc
928 II, XVI | szerencséje, hogy nem ették meg útközben a farkasok; hanem
929 II, XVI | a saját őrsége! – Aztán meg a kincses társzekerekkel
930 II, XVI | rossz gondolat volt! (Aztán meg félbeszakítani ezt az idilli
931 II, XVI | ágyakat szellőztetett. – Meg kell becsülni az olyan látogatót,
932 II, XVI | mind a kettőt.~Ha kívánta, meg is történt.~Alig trombitáltak
933 II, XVI | szökevényekből. Kétszer kegyelmeztem meg neki, mikor főbe kellett
934 II, XVI | Beleznay ellen fordult.~Aztán meg – még eddig senki sem látta
935 II, XVI | magára. Most mutatta csak meg, hogy mi lakik benne. –
936 II, XVI | dárda nem járja, fokos meg nem sérti, pisztoly, mordály
937 II, XVI | rémült riadással szalad meg szerte az erdőnek, s futtában
938 II, XVI | kicsikéim, nem rémültetek meg?~A nagyobbiknak a szemei
939 II, XVI | szól, mint egy férfi. Ő meg úgy sírt, mint egy gyermek.
940 II, XVII | egy házban?~Nem gondolta meg, hogy az asszonyok között
941 II, XVII | legyen áltatva vele? Hogy meg tudjanak maradni egy födél
942 II, XVII | Podhrágy felé cafolt; én meg kétfelé nem szakadhattam,
943 II, XVII | vissza.~– A feleségedet?~– Meg a két fiamat.~– Hát az ezüstödet?~–
944 II, XVII | a két fiadat sem eszik meg: de az ezüstöd, ha egyszer
945 II, XVII | feleségedet, gyermekeidet meg még azonfelyül Ozmondát
946 II, XVII | Ozmonda? Hogy szabadult meg az elfogott nő. S miről
947 II, XVII | volt ott: akkor nem találta meg a hősi szívét! De most,
948 II, XVII | mikor a kincseiről volt szó, meg arról, akit szeret – a kincseiről
949 II, XVII | urak a császári pártból meg Ocskay alvezérei. Ezektől
950 II, XVII | Ezektől még egyszer, és újra meg újra, végig kellett hallgatnia
951 II, XVII | talán azt is, hogyan halt meg?~Ezek a könnyek idézték
952 II, XVII | négy sor igazgyöngy már meg is került: itt van a keblemben.~
953 II, XVII | ilyen búcsúáldomást tehát meg kell hosszítani. A férfiak
954 II, XVII | szeretem Ocskayt?~– Ha magadat meg nem sért ez a szó, engem
955 II, XVII | ez a szó, engem nem sért meg.~– De ő is szeret engem.~
956 II, XVII | Okos asszony nem ütközik meg az ilyen dolgon. Nem kérdi,
957 II, XVII | Ozmonda vállait.~– Áldjon meg hát érte az Isten, hogyha
958 II, XVII | sóhajta fel Ilonka. – Tudd meg, jó barátném, és essél kétségbe,
959 II, XVII | nem számított!~De nem adta meg magát. Óh, még hátra volt
960 II, XVII | Csak az alakját változtatta meg: mint a mesebeli rossz tündér.
961 II, XVII | lenni közöttünk élethalálra! Meg akarsz futamodni előlem?~–
962 II, XVII | nyíl lepattog? Nem sért meg semmi szó, semmi tett, semmi
963 II, XVII | Anyádnak a szíve miatta szakadt meg. Ezt is tudod-e már?~– Tudom.
964 II, XVII | amiben a levágott ereklye meg volt tartogatva.~Ilonka
965 II, XVII | soká voltam veled boldog; meg kell azt így szokni.~Idehoztál
966 II, XVII | bűnöd, amit emberi szív meg nem tud bocsátani.~De mivel
967 II, XVIII| Ocskay László! – Ezért meg fogsz halni! – Meghalok
968 II, XVIII| még a kutyák sem ugatták meg.~Ott azután, mikor a sík
969 II, XVIII| sincsen, nem fizethetek meg; de megjutalmaz érte a jó
970 II, XVIII| elől futsz, ugye? Aztán meg annak a szeretője elől?
971 II, XVIII| fia fejét, hogy ne hallja meg az ezt a szót az apja felől.~–
972 II, XVIII| a haragját, s szabadítsa meg annak a feleségét, akit
973 II, XVIII| Megszabadítsam őtőle? Lássa meg kegyelmed, szentnél szentebb
974 II, XVIII| lejtőnek ment az út, akkor meg vágtatva csörtettek alá
975 II, XVIII| kegyelmedet igen jól fogadják; meg is értik, hogy ha nem is
976 II, XVIII| kezébe adjam.~– Ne segítse meg benne az Isten!~– Nem is
977 II, XVIII| bálványom. Annak esküdtem meg, hogy ahol megkapom ezt
978 II, XVIII| lakosai imádkoznak érte, meg nem kegyelmezek neki, s
979 II, XVIII| könnyharmatja: ne öntözze meg ezt a földet. – Tartson
980 II, XVIII| ezt a földet. – Tartson meg az Isten a jövő találkozásig,
981 II, XVIII| esztendőben mi reparáljuk meg az ekevasait. Hogyne embereltük
982 II, XVIII| Hogyne embereltük volna meg két dénárig a hozzátartozóját?~
983 II, XVIII| találjon helyette!~– Vessz meg! – dörmögé Ocskay bosszúsan (
984 II, XVIII| azt mondá neki:~– Ígérje meg nekem kegyelmed, hogy ha
985 II, XVIII| másnak. Te aztán mozdíts meg eget és földet, hogy még
986 II, XIX | gyermekeit nem találhatta meg, hogy Ozmondát megutálta,
987 II, XIX | tervét, s ahhoz mérten tette meg az intézkedéseit. Ha Ocskay
988 II, XX | éppen Ocskay Sándort tette meg parancsnokává.~Ocskay László
989 II, XX | üssék a fejüket. – Majd meg egy végeszakadatlan hosszú,
990 II, XX | Ocskay László még itt is meg akarja érdemelni a „Néró”
991 II, XX | árasztva a boldog vőlegény meg az ő szerelmetes menyasszonya
992 II, XX | menyasszonyomnak, mikor tartjuk meg a lakodalmat.~Jávorka a
993 II, XX | Deliancsa.~– Azt akkor mondom meg, ha őméltósága aranyos tenyerét
994 II, XX | Legénykedett vele, hogy ő azt is meg bírja fékezni, akármennyit
995 II, XX | csapás a kezét sebesíté meg: akkor aztán Jávorka a balkezében
996 II, XX | megint barát; szabadítsd meg a láncaidtól azt a dicső
997 II, XX | magad s bűneidet, ne lopd meg egy szentnek az imádságait!”
998 II, XX | De van ördög is, s ez meg azt súgta Ocskay László
999 II, XX | halálra adom Ocskayt! – Tegyen meg kegyelmed minden próbát,
1000 II, XX | kegyelmednek, hogy Ocskay László meg fog halni, meg kell neki
1-500 | 501-1000 | 1001-1017 |