Kötet, fezejet

 1     I,  IX   |          fuit Ritschan”. (Itt volt Ritschán.)~– Látod?~– Látom.~– Most
 2     I,  XVIII|          halálfia.~Nem felejthette Ritschán mondását: „Ahogy ti bántok
 3     I,  XIX  |            Ozmonda gúnyosan. – Ezt Ritschán mondta, ugye? Az, aki ocskói
 4     I,  XIX  |            gondol ön, uram: ha még Ritschán fel nem talált épülni, s
 5     I,  XIX  |       ülhet. Bizonyosan ismeri ön, Ritschán tábornok az.~– Ismerem,
 6     I,  XIX  |           tartaná-e kötelességének Ritschán eldobni rögtön a mankóját,
 7     I,  XIX  |      angyali gondolat! Valóban, ha Ritschán most Pöstyénben van, s értesül
 8     I,  XIX  |         vissza is hozta a választ. Ritschán Ozmondán kívül még Csajághynak
 9     I,  XIX  | várakozókat nyájas mosolygással.~– Ritschán! – hördült fel Ocskay László
10     I,  XIX  |           Ocskay e nevet kimondá: „Ritschán”, elárulta a benn dúló szenvedélyt.~–
11     I,  XIX  |          dúló szenvedélyt.~– Igen. Ritschán ment föl érte a múlt napokban –
12     I,  XIX  |           megérthette belőle, hogy Ritschán nem ment kiszabadíttatása
13     I,  XIX  |             tehát az, hogy Ilonkát Ritschán kíséri idáig, az ő cselszövénye
14     I,  XIX  |         Ekkor lehetett látni, hogy Ritschán még biccent a kapott sebek
15     I,  XIX  |    zsalugádoros ablakú bárka volt; Ritschán felnyitá az ajtót, s kezét
16     I,  XIX  |         vedd le a hintóból – mondá Ritschán.~– Többieket? Kiket?~Odarohant.
17     I,  XIX  |          apa? – szólt a gyermekhez Ritschán.~Így csak becsületes ember
18     I,  XIX  |      kegyelmetek a cserébe – mondá Ritschán. – Mi hármat adunk vissza
19    II,  XIV  |       ismerős mégis volt közöttük: Ritschán. Annak az arcát is csak
20    II,  XIV  |       Szétnézett, ott látott éppen Ritschán mellett egy üres széket,
21    II,  XIV  |       leteszi rá magát.~Hanem erre Ritschán felugrott helyéről, s hevesen
22    II,  XIV  |           nem hiszi – vágott közbe Ritschán.~– Tábornok úr! – horkantott
23    II,  XIV  |         Mit csörömpöl a kardjával, Ritschán tábornok úr? Ocskay László
24    II,  XIV  |          lehetett menni.~– Igenis, Ritschán tábornok úr, igenis – erősködék
25    II,  XIV  |                Ocskay! – kiálta rá Ritschán, s az emberi jószívűség
26    II,  XIV  |        fensőbbségi tudatával; amíg Ritschán megfoghatatlan módon sem
27    II,  XIV  |         állapítjuk meg.~Most aztán Ritschán maga igazítá oda Ocskay
28    II,  XIV  |         éppen beszéltem, s amelyet Ritschán tábornok úrnak skrupulusai
29    II,  XIV  |      feladat, amit visszautasított Ritschán, amire azt monda: – „Nem!
30    II,  XIV  |        ellen! Erre nem leszek jó!”~Ritschán mondhatta ezt – mert ő német,
31    II,  XIV  |       zűrzavaros mormogásban, csak Ritschán suttogó szavát értheté meg