Kötet, fezejet

 1     I,  XIII|       Borbély Balázs, Móricz István, Balahó Mátyás.~– Halljátok csak
 2     I,  XIII|            el végig a tervemet. Most Balahó uramhoz fordulok.~Balahó
 3     I,  XIII|             Balahó uramhoz fordulok.~Balahó uram a csendes idők alatt
 4     I,  XIII|           Hallom a szép szót – monda Balahó uram Ocskay megszólítására.~–
 5     I,  XIII|       napjának az éjszakáján azonban Balahó hadnagy uram harmadmagával
 6     I,  XIII|             a Duna-parton megtalálni Balahó hadnagy uram csónakját,
 7     I,  XIII|             a te asszonyodnak!~– Hát Balahó uram, mit szól hozzá?~–
 8     I,  XIV |                                 XIV. Balahó uram tempója~A második betörésnél
 9     I,  XIV |           egész szép kicsinált terv.~Balahó uramnak sem volt miért fölevezni
10     I,  XIV |              harsány vivátokat.~Csak Balahó uram nem volt kielégítve
11     I,  XIV |             Én vagyok az a hírhedett Balahó Mátyás, aki egész életében
12     I,  XIV |    ordítsátok: „Halál a nagyfejűre!”~Balahó uram rikácsoló hangja túlrecsegte
13     I,  XIV |             után még soká elháborog.~Balahó uram pedig – megtéve a tempót –
14     I,  XIV |           makrapipára.~– Mi a tatár, Balahó uram! – monda neki Ocskay. –
15     I,  XIV |           gombóc ezt a nevet rejté: „Balahó kapitány!”~Mindenki hahotával
16     I,  XIV |         nevetett a tréfán. Mivelhogy Balahó uramat szerte úgy ismerték,
17     I,  XIV |         lőnek, rögtön hasra fekszik.~Balahó uram azonban szörnyen megrestellte
18     I,  XIV |          leszek az a legény! – monda Balahó uram. – Csak ráismernék
19     I,  XIV |               azon könnyen segítünk, Balahó uram; mindjárt lepingálom
20     I,  XIV |          hogy „pinxit Sárody”.~– No, Balahó uram, hát itt van, ráismerhet
21     I,  XIV |           annál se látta meg a képét Balahó uram?~– Vakapád németje!
22     I,  XIV |      általános nagy nevetése közben. Balahó uram pedig mindehhez igen
23     I,  XIV |               Nem lehet minden ember Balahó uram, aki mindig káromkodik.~–
24     I,  XIV |            És én mégis inkább hiszek Balahó uramnak, mikor legjobban
25     I,  XIV |         gyalogcsapatjának az élén jó Balahó uram a hosszú pallosával.
26     I,  XIV |           ágyúkat: „Bukj le!” kiálta Balahó uram, s már akkor hason
27     I,  XIV |            ami ezután történt.~– No, Balahó kapitány uram! – szól egy
28     I,  XIV |               No hát lásd meg!~Azzal Balahó uram kiugrott a sorból,
29     I,  XIV |            lódult. Hanem akkor aztán Balahó uram két kézre kapta a pallost,
30     I,  XIV |       lecsaphatott volna.~Szegény jó Balahó! Nem mondta hiába: megtette
31     I,  XVI | kékre-pirosra attól az ütéstől, amit Balahó kardlapjától kapott, hogy