Kötet, fezejet

 1     I,  VI   |      csak magad fel ne dúld: ott marad örökre. – És most – vezess
 2     I,  XIII |          ő csak Ocskay Lászlónál marad meg örökre; mert ő azt az
 3     I,  XIII |   mehetek.~– Kegyelmed akkor ott marad és vár sorára. A révnél
 4     I,  XVIII| mégiscsak hölgy, s a lovag lovag marad még a nőnemű sátán iránt
 5     I,  XX   |           s talán végképp meg is marad. Most már nincsen egyéb
 6     I,  XXII |       nap kitörölhetetlen emlékű marad Pozsony város krónikáiban.~
 7     I,  XXIV |          a világon megszűnt. Nem marad hátra más, mint a másvilágról
 8     I,  XXIV |         vesznek búcsút. Mindenki marad abban a hitben, hogy a béke
 9     I,  XXIV |     akkor tudom, hogy örökre itt marad.~Már akkor számára is hozták
10     I,  XXV  |          Az arc nélküli kísértet marad magára egyedül a lázbetegnél.~
11     I,  XXV  |       csinál vele, mikor egyedül marad?~Feltakarja a vérző sebet,
12     I,  XXV  |         ő az, aki boldog és élve marad; legyek én az, aki kiszenvedett. –
13     I,  XXVI |          majd eszébe jut. – Vagy marad csak Deliancsa. „Piros leszek,
14    II,  III  |          házam idehaza őrizetlen marad.~– Itt hagyom ezt a tíz
15    II,  III  |          veled megy, a másik itt marad. Írd alá, hogy láttad!~Ocskay
16    II,  V    |       Budetin várában is hűséges marad.~– Kotty belé! Szilvalé!
17    II,  VI   |        Az ethos, a morál ugyanaz marad, csak az alap változott
18    II,  VII  |      előle az „új” jóbarát; neki marad az elejtett vadnak a csontja.~
19    II,  IX   |         a korcsmáros úr majd itt marad, míg a társzekeret megvizsgáljuk:
20    II,  XII  |     magában, hogy mai nap otthon marad. Vasárnap úgysem adnak audienciát.
21    II,  XIII |      kegyelmedet: az én vendégem marad. Rendelkeztem, hogy a málháit
22    II,  XV   |      Egynehány város tető nélkül marad a télire. Addig van! De
23    II,  XV   |         még egy egész heti ideje marad a nagyasszonynak szekérre
24    II,  XVI  |       csak el: a többi férfi itt marad.~– Arra megint erős parancsom
25    II,  XVI  |         s Ilonka azontúl ott nem marad a házánál.~Asztalnál ültek,
26    II,  XVI  |          magával; s aztán itt is marad – nem a vendég, hanem az
27    II,  XVII |          Hisz a feleséged a tied marad, ha a kurucok elviszik is;
28    II,  XVII |        az ördögé lett, az ördögé marad. Oh, te ostoba! Feleséget
29    II,  XVII |     kiállja. S végül mégiscsak ő marad a győztes.~Amint belépett
30    II,  XVII |        nekem volt belőle elég, s marad holtig való elég.~Isten