Kötet, fezejet
1 I, I | görcsösen szorítá mind a két kezével a szívéhez azt a drága öltönydarabot,
2 I, IX | odatekintett, ahová Ocskay reszkető kezével mutatott, fel a magasba.~
3 I, XI | hölgy összetapsolt a két kezével, s mintegy esedezve emelé
4 I, XI | el.~A halavány arcú hölgy kezével érinti az alvó szobor sima
5 I, XI | hölgy összetapsolt a két kezével, s mintegy esedezve emelé
6 I, XI | el.~A halavány arcú hölgy kezével érinti az alvó szobor sima
7 I, XVI | tudod?~S háta mögé fordított kezével odatartotta eléje azt a
8 I, XVIII| gyönyörű termetét, két kezével összeszorítá azt keble fölött,
9 I, XIX | feleségemmel.”~A hölgy a két kezével a szétszórt hajába markolt.~–
10 I, XIX | torzították el vonásait egyszerre. Kezével a torkához kapott, mintha
11 I, XIX | diadalmas arccal nyújt két kezével előre.~Lehet már másfél
12 I, XIX | haragos képet csinál; két kezével lefelé csapkod. „Be! Be!”~
13 I, XXIII| Azután megfogta reszkető kezével azt a levelet, s bedugta
14 I, XXV | apáca fölemelte a fejét, s a kezével a szívéhez kapott. Hát látszik,
15 I, XXV | ébredőnek.~Az apáca sietett kezével és fejével tagadólag inteni.~
16 I, XXV | inteni.~A sebesült odanyúlt a kezével, hogy meggyőződjék róla:
17 I, XXV | találhatják ki.~Ocskay a két kezével szorítá azt a levelet a
18 I, XXVI | Sándor is közbelépett, egyik kezével a testvére, másikkal a fővezér
19 II, II | le is írni azokat a magam kezével. Itt küldöm azonban Pestvármegyei
20 II, III | Magdolna megcirógatá sovány kezével a lovag szőke fejét, s azt
21 II, III | lesz.~Azzal az öreg maga kezével helyezett az asztalra még
22 II, IV | jobban odabújt mellé, s kis kezével az arcát cirógatá.~Nem hangzott
23 II, V | fél század óta fonja saját kezével, szöveti saját takácsával
24 II, V | asszony Ilonkát a saját kezével festett ideál arcképe elé
25 II, VI | Ocskay kezét mind a két kezével.~– Itthon van az öreg? –
26 II, VI | Ozmonda belemarkolt mind a két kezével a hajcsimbókjaiba, s azoknál
27 II, IX | excellenciádnak legméltóságosabb saját kezével kell aláírni, és azután
28 II, XV | magát fektéből, mind a két kezével a szívéhez kapott, s aztán
29 II, XVI | le a koszorúkat. Amit a kezével el nem ért, azt a parázskaparó
30 II, XXI | azzal félretaszítva erős kezével maga elől az ajtóban álló
|