Kötet, fezejet

 1     I,  VI  |         markával, s azt dörmögé fülébe.~– Ha te ezt a jelenetet
 2     I,  VIII|         jó háborgatni.~Az mégis fülébe jött neki minden elzárkózottsága
 3     I,  XI  |      vállát, s a nevét suttogja fülébe: „Ozmonda!”~Arra az fölébred,
 4     I,  XI  |       másik hölgy valamit súg a fülébe, amire a felébresztett hölgy
 5     I,  XI  |     valamit súg a nagyobbik fiú fülébe, mire annak egyszerre kimegy
 6     I,  XI  |         s ő súg annak valamit a fülébe. Erre a kicsikének az arcán
 7     I,  XI  |      vállát, s a nevét suttogja fülébe: „Ozmonda!”~Arra az fölébred,
 8     I,  XI  |       másik hölgy valamit súg a fülébe, amire a felébresztett hölgy
 9     I,  XI  |     valamit súg a nagyobbik fiú fülébe, mire annak egyszerre kimegy
10     I,  XI  |         s ő súg annak valamit a fülébe. Erre a kicsikének az arcán
11     I,  XIV |     hajdúk kapitánya Esze Tamás fülébe:~– Hallod-e, bajtárs, sehogy
12     I,  XVI |     labanc tábornok odasúgott a fülébe:~– Nem kell ilyen szigorúan
13     I,  XX  |     Ocskayhoz, valamit súgott a fülébe, amire Ocskay nagy szemeket
14     I,  XX  |     azon Ocskay László, mikor a fülébe ment. – Csak soha ennél
15     I,  XXIV|     húzta magához Jávorkát, s a fülébe súgta:~– Elfogjuk magát
16     I,  XXV |       egyszer a vagdalkozás oka fülébe talál menni Ocskaynak, nem
17     I,  XXVI|         Ott csengett folyvást a fülébe a rossz jóslat: „egy indulat,
18     I,  XXVI|       hiába húzta Cinka Panna a fülébe a kedvenc nótáit, azt a
19    II,  I   |       aztán odadümmögött neki a fülébe.~– Ne kívánj magadnak, pajtás,
20    II,  II  |         a titkait bűnbánattal a fülébe súgja, holnap kálvinistává
21    II,  III |        László odasúgott az öreg fülébe:~– Hát „Ozmonda”?~Az öreg
22    II,  III |      odáig is sokat suttogott a fülébe.~Gáspár úrnak többszörösen
23    II,  IV  | megálmodtam.~Éppen akkor súgá a fülébe Ozmonda: „A katolikus férjnek
24    II,  IV  |       Nem hangzott többé Ocskay fülébe a nóta: „Három piros kendőt
25    II,  VI  |         kapitányok, hadnagyok a fülébe rágják a kurucnak a szép
26    II,  VI  |        egyszer csak azt súgná a fülébe, hogy „Hiába csaltál el
27    II,  XVII|      kerevetre: úgy suttogott a fülébe; rábeszélő, behízelgő szóval.~–
28    II,  XIX |     harcmező ezt a szót dörgé a fülébe: „A testvér dákosa megtalálja
29    II,  XX  |   átkarolta Deliancsa vállát, a fülébe súgva.~Jávorkának elég volt,
30    II,  XXI |        ő kezét, s ezt suttogá a fülébe:~„Özvegy vagy már…”~Ilonka