Kötet, fezejet
1 I, I | használták), és sehogy sem akarta elvállalni, hogy azokat
2 I, III | közöltettek.~A nagyasszony el akarta hagyni az asztalt, azt mondván,
3 I, IV | Tiszáné nagyasszony nem akarta elhinni, hogy ez nem tréfa.~–
4 I, VIII| rendelte el. Nagyon jól akarta csinálni a dolgot. Két alvezére:
5 I, VIII| felveté. Csak a nyelvét akarta látni; minden beszélést
6 I, IX | irigykedők mendemondáit. Meg akarta mutatni, hogy neki is spártai
7 I, XIV | hajdúságát most már előre akarta küldeni a fejedelem derékhadához:
8 I, XV | még egyre harcolt, s nem akarta elhinni, hogy vége van az
9 I, XVI | egész kuruc sereg.~Senki sem akarta ezt elhinni.~Elhitték aztán,
10 I, XVII| Pater Renatus szelídíteni akarta a kérdést.~– Nem, kisfiacskám.
11 I, XIX | kárörömmel tekinte reá. El akarta azt titkolni jobban.~– Nem
12 I, XIX | még én! (Ezt csak magában akarta mondani Csajághy, de biz
13 I, XIX | angyali jóságú ötlettel akarta éppen Ozmonda Ocskay szívére
14 I, XXI | Cinka Panna számára, úgy akarta megtraktálni.~A cigányleány
15 I, XXII| azt először látja.~Ezt nem akarta Ozmonda kitanulatlan hagyni.~
16 I, XXVI| Győzni akart! Lehetetlenné akarta tenni, hogy a sarkában lappangó
17 I, XXVI| cimborám” volt neki. Maga előtt akarta azzal a szóval tán bezárni
18 I, XXVI| hatalmas várat csak úgy akarta Ocskay elvenni, mint az
19 I, XXVI| hadával Wsetin sáncai alá. Ő akarta itt maga bevégezni az életét.~
20 I, XXVI| torkába dugta az ujját, – nem akarta azt az áldomást magával
21 I, XXVI| csókolta. Az ölelés meg akarta fojtani, a csók meg akarta
22 I, XXVI| akarta fojtani, a csók meg akarta égetni. Láng jött ki a szeméből,
23 II, V | budetini várban.~Ilonka el akarta magától hárítani ennek a
24 II, XII | kacajt, aminek az okát nem akarta Ocskay megmondani. – Ocskay
25 II, XV | macedó eredetű görög, aki ha akarta, magyar volt. Ezt használták
26 II, XV | Tormássy László biztatni akarta. Hajszolta a cselédeket,
27 II, XV | örök nyugodalmat.” Utána akarta rebegni, hogy „ámen”, s
28 II, XVII| akart rajta sebeket ütni.~Akarta őt megkínozni, megalázni,
29 II, XVII| pillanatában: s aminek az okát nem akarta megmondani. „De bolond vagy,
30 II, XX | a nép reá lázadt, s szét akarta tépni a foglyot; kővel,
|