Kötet, fezejet
1 I, II | viszontagság nagyon megviselte; zöld dolmánya színét hagyta,
2 I, III | egy szakasz lovas kuruc, zöld dolmányban vagy égszínkékben,
3 I, III | visel, arany sujtásokkal, zöld szattyáncsizmáin arany a
4 I, VI | a lovát ott jártatta egy zöld mondúros hajdú a fák alatt:
5 I, IX | hányva a szegletbe, penésztől zöld halom.~Majd egyszerre felugrott,
6 I, XVII | életében nem lát. Az a szép zöld fa, aminek minden ágán virág
7 I, XVII | egy kis fiolából valami zöld nedvet öntött belé. Az,
8 I, XVII | felhők alakot öltöttek, zöld és veres mozgóképek kezdtek
9 I, XVII | fenékre leszállnak, a veres és zöld együtt megint barna színűvé
10 I, XXI | bemégy nagy diadallal. Ez a zöld fa itt a diadal. Ki is jössz:
11 I, XXI | csalfaságot jelent. Ez a zöld hetes meg ez a „nap” azt
12 I, XXII | várkapuk fellobogózva, az utcák zöld gallyakkal kirakva; ott
13 I, XXII | nagy torony hol veres, hol zöld bengáli fénytől ragyogott.
14 I, XXII | kíséretnek! Mind nyalka, zöld dolmányos, veres csákós,
15 I, XXIII| szásznak meg egy örménynek, s a zöld szattyánsarujának minden
16 I, XXIV | rongyos, ponyvafedett szekér, zöld ágakkal körültűzködve, előtte
17 I, XXV | medencéjében aranyhalak bujkálnak a zöld hínár közt. Hogy fognak
18 I, XXV | ablakkal, amin keresztül zöld, piros és sárga fénye volt
19 I, XXVI | vármegye tanácsasztalának a zöld posztója változik veressé.
20 I, XXVI | szökevények a fejedelem táborába, zöld csudákat mesélve a körülzárolt
21 I, XXVI | széles piros szegélyű, kopott zöld selyemviganó omlott alá,
22 I, XXVI | sercegett.~Még elalszik.~Hahaha!~Zöld erdőben ég a gyertya,~Az
23 I, XXVI | kiszívja a véredet. Nézz oda a zöld mezőre! Hatezer társad fekszik
24 II, I | egy ezredhez. Kék hajdú, zöld hajdú, sárga huszár, veres
25 II, IX | felnyomta a nyírott tarkójára a zöld bársonysapakját. – Hiszen
26 II, IX | haubicnál. – Nem jut az ember zöld ágra ezen az úton. A lelkem
27 II, X | rózsaszínű, meg a hupikék, azután zöld, végül a talitarka, utoljára
28 II, X | báróké, a kék a nemeseké, a zöld a polgárságé, a tarka a
29 II, XII | világított a sötétben rémséges zöld fényben, valami foszforos
|