Kötet, fezejet

 1     I,  III  |           azután jön a magam hada: utoljára ül le az asztalhoz a tisztikar,
 2     I,  III  |           hordatta fel a pincéből; utoljára már azokra a pókháló belepte
 3     I,  IV   |           még nagyobb elhüledezés!~Utoljára egy mély basszushang a keresztelőasztalka
 4     I,  IV   |            ott sem lettek volna. S utoljára elnyelte magát a kést, meg
 5     I,  VI   |           Most nem bírt magával.~– Utoljára vettem ezt most elő – szólt
 6     I,  IX   |           nyerte meg az ütközetet, utoljára a trombitás is előáll: ha
 7     I,  IX   |           azok meg az alvezérekre, utoljára a közkatona volt a hibás;
 8     I,  XIII |         ki-ki a maga sátora előtt.~Utoljára is magára Cinka Pannára
 9     I,  XV   |       Vállat vonnak, odább mennek. Utoljára rábukkan egy csapatra, mely
10     I,  XVII |       megint barna színűvé lesz.~– Utoljára a zöldek felemelkednek mind
11     I,  XXI  |           fejedelem!~A nagyasszony utoljára annyira ment, hogy tányért,
12     I,  XXI  |         egész mulatsága volt vele. Utoljára neki is énekelni kellett
13     I,  XXIII|       megint mint muzsikus cigány, utoljára mint kuruzsoló olajkáros:
14     I,  XXIII|           cibálta a saját üstökét; utoljára összerogyott, görcsös rángatózások
15     I,  XXV  |        akarja, hogy az övé legyen.~Utoljára az az egy apácaforma fantom
16     I,  XXV  |            egy új életszervezetbe. Utoljára elhagyja az eszmélet is:
17    II,  I    |           ellenséges csapatot, ami utoljára is alig lesz egyéb egy kémszemlésző
18    II,  III  |      üljetek le, faljatok! Majd én utoljára magam elé veszem a tálat.~
19    II,  IV   |         ezt?~– Anyám mondta. Mikor utoljára megcsókolta a két gyermeket,
20    II,  VI   |     Kivallod, hogy miért nevetsz?” Utoljára felkapta a török kést a
21    II,  IX   |           Pilátushoz küldözgettek, utoljára szöszön-boron kifizettek.
22    II,  X    |           zöld, végül a talitarka, utoljára a sárga. Ez már az asztal
23    II,  X    | utánaénekli azt az egész társaság, utoljára még táncolnak is hozzá.
24    II,  XI   |    távolabbról hangzott a tilinkó.~Utoljára már annál az ároknál találta
25    II,  XII  |         császárt meg akarták ölni. Utoljára a Burg udvari kápolnájában
26    II,  XIII |        Bécset, ők lesznek az okai! Utoljára, csakhogy megszabaduljanak
27    II,  XV   |         vele a fejedelmi udvarnál: utoljára is – a leányának a férjét
28    II,  XV   |          míg a munka bevégződik, s utoljára hagyni a kastélyt.~Hogy
29    II,  XXII |                 Még abban az évben utoljára hangoztatták a tárogatók