Kötet, fezejet

 1     I,  II   |         merre folyik, mutatják a messze elterülő nádasok meg a fűzfás
 2     I,  X    |          már a betörés híre nagy messze földet befutott. A rémület,
 3     I,  X    |       óriási Szent István-torony messze világító lámpájával volt
 4     I,  XI   |      égbe, hírt adni a túlparton messze távozott dandárnak, hogy
 5     I,  XI   |      égbe, hírt adni a túlparton messze távozott dandárnak, hogy
 6     I,  XV   |        egyformán: a tárogató oly messze elhallik!~Mikor Ocskay László,
 7     I,  XVII |        orcáját.~– Apa nincs itt: messze van.~– De az angyalka elviheti
 8     I,  XXI  |        bánt az ellenség. Hol van messze a farkas? Ez az ellenség.
 9     I,  XXII |      ágyúk üdvlövései dörögnek a messze kimagasló Czobor-hegy bástyafokáról,
10     I,  XXIII|          úgy fognak kegyelmedhez messze földről zarándokolni, mint
11     I,  XXIV |    lovagolva visszanézett erre a messze kimagasló alakra, aki úgy
12     I,  XXIV |         országos vásárai, amikre messze földről felgyülekezett a
13     I,  XXIV |         még a szomszédból is, de messze földről is összecsődül a
14     I,  XXV  |        homlokzatába eljutni, míg messze kimagasló bástyái az egész
15     I,  XXV  |      várat körülzárni. A bán oly messze járt a Dunántúl hadseregével,
16     I,  XXVI |     felhalmozva, ide hordták azt messze földről össze, mint legbiztosabb
17     I,  XXVI |        úrnak!” felhívástól, amit messze elkerekített áldomás követett.~
18     I,  XXVI |          fölállítva, lovasságunk messze külön táboroz a gyalogságtól;
19    II,  I    |   ellenőrizték, azok lettek tőle messze elszakítva.~Most már – szabad
20    II,  III  | építtettek, mely a Rieka patakot messze vidékről az ő várukba kényszeríté
21    II,  XI   |       negyedik.~Az a másik három messze van innen. Csak Ozmonda
22    II,  XI   |         hazatalál a városba.~Nem messze a kettős emlékkőtől volt
23    II,  XVII |           Egy katona, egy lovag, messze földön járó; egy hős, akit
24    II,  XVIII|        hogy merre forduljon.~Nem messze az országúttól, egy vályogvető
25    II,  XVIII|    sötétzöld hegyhátak között. A messze kiáradt Vág ezüsttel csillámlott. –
26    II,  XIX  |      robogott egymásra szemközt; messze a csapatok előtt a két ellenséges
27    II,  XIX  |    láncszemei nem engedik a tőrt messze behatolni, de mégis eltemető
28    II,  XIX  |       mögé mert tekinteni, olyan messze volt már a csatatértől,
29    II,  XX   |    tábortól elfoglalt területen, messze a kurucok minden seregétől.~