Kötet, fezejet

 1     I,  II   |           ellenfél első rémületéből magához térhetne, lekaszabolják
 2     I,  VIII |             mi történik vele.~Mikor magához tért, a sátorában találta
 3     I,  X    | határszélről minden rendes csapatot magához szedett, hogy összegyűjtött
 4     I,  X    |             a török-tatár légiót is magához vette, s ezzel a szedett-vedett
 5     I,  XI   |          felszökik. Azután odavonja magához a síró öccse fejét, s ő
 6     I,  XI   |          felszökik. Azután odavonja magához a síró öccse fejét, s ő
 7     I,  XIII |            Ocskay is lakomára hítta magához az alvezéreit az elfoglalt
 8     I,  XVI  |            monda Czobor Márk, amint magához térhetett a dicséretzáporból –,
 9     I,  XX   |    erőteljes két karral odaszorítva magához visszavívott kincsét. Dehogy
10     I,  XX   |           Isten az oltárról felvesz magához – az érzés könnyeivel.~Oh,
11     I,  XXIII|             ereszti az embert közel magához? Rúg, kapál, öklel, ha közel
12     I,  XXIII|             eredj! – monda neki, és magához ölelé.~Jávorka is értette
13     I,  XXIII|         arcot.~Ettől egy pillanatra magához tért a kór. Vértől elfutott
14     I,  XXIII|           görcsök elmúltak. Egészen magához tért. Halk, csendes hangon
15     I,  XXIV |          Ocskay egészen közel húzta magához Jávorkát, s a fülébe súgta:~–
16     I,  XXIV |         fogsz rajta.~Ocskay bevitte magához Jávorkát a belső szobájába,
17     I,  XXV  |             e másodszori ájulásából magához tért Ocskay, késő éjszaka
18     I,  XXV  |             volt másnap, mire ismét magához tért.~Ágya mellett látta
19     I,  XXV  |        Arminiának nevezték.~…Ocskay magához vette a levelet.~Nem volt
20     I,  XXVI |          Ocskay László behívta őket magához a táborkarába.~– Pongrácz
21     I,  XXVI |       előrementek fehérlő csontjai!~Magához tért, körülnézett: csak
22    II,  IV   |           kérdezé Ilonkától, erősen magához szorítva a hű teremtést.~–
23    II,  IV   |         borzadva ölelte, szorította magához ezt a féltett drága főt. „
24    II,  IV   |             még egyszer visszavonta magához a távozni akaró asszonyt,
25    II,  VI   |        nevessen többet úgy!…~Ilonka magához ölelte a gyermeket, és elaltatta.
26    II,  XVI  |      harcolni, mint az apám!~Ocskay magához szorítá a gyermeket, aki
27    II,  XVIII|           terült el a földön.~Mikor magához tért Ozmonda, mély csend
28    II,  XVIII|             akihez kívánkozzam, aki magához kívánjon.~– Hát én talán
29    II,  XX   |            rogyott le lováról.~Mire magához tért, a sebei be voltak