Kötet, fezejet

 1     I,  XI   |         A neve Szunyoghy Ozmonda grófnő.~
 2     I,  XI   |         A neve Szunyoghy Ozmonda grófnő.~
 3     I,  XVIII|     félreérti az én szándékomat, grófnő.~– Dehogy értem félre, drága
 4     I,  XVIII|   csikorgó nyájassággal mondá:~– Grófnő! Most már cavalier servant-ja
 5     I,  XIX  |        Mármost tehát, méltóságos grófnő, tekintse magát úrnőnek,
 6     I,  XIX  |        mondta rá, hogy: „Igenis, grófnő, meglesz minden.” Ami pedig
 7     I,  XIX  |           Teljesítem parancsait, grófnő – mondá, s eltávozott.~Ozmonda
 8     I,  XIX  |    Ocskay megszólítá Ozmondát.~– Grófnő, ez itt nagyon veszedelmes
 9     I,  XIX  |       sor, hogy nevessen.~– Aha, grófnő; ön most énbennem fel akarja
10     I,  XIX  |          el is készül, s Ozmonda grófnő, kísérője, a lovagias Csajághy
11     I,  XIX  |        végett. Szunyoghy Ozmonda grófnő szólítá föl levélben, hogy
12     I,  XXII |       szavakat nem érté. Ozmonda grófnő magyarázta meg neki azokat
13     I,  XXII |    mielőtt a mondottakat Ozmonda grófnő lefordítja neki magyarra.~–
14     I,  XXII |        súgott Ozmondának, mire a grófnő, kihajolva a hintó ablakán,
15     I,  XXIV |             csak azt nem, hogy a grófnő apácává akar lenni. Majd
16     I,  XXV  |   Ozmondával se tudassa előre. A grófnő csak akkor értesült a drága
17     I,  XXV  |     lecsendesülni. Kitől tudja a grófnő ezeket?~– Én nem vagyok
18     I,  XXV  |          ezeket?~– Én nem vagyok grófnő, hanem soror Arminia. Nem
19    II,  V    |          Ilonkának, hogy Ozmonda grófnő Szunyoghy Gáspárnak a menye.
20    II,  VII  |          hiszen én küldtem azt a grófnő által kegyelmednek, hanem
21    II,  IX   |        te nem jössz; én jövök.~A grófnő állig és körömhegyig érő
22    II,  IX   |    fogadta:~– Ugyan minek jött a grófnő ide utánam?~– Én előre jöttem.~–
23    II,  IX   | Bocsásson meg rideg beszédemért, grófnő! De ha megfordultam is,
24    II,  X    |        csókolt Ozmondának, míg a grófnő csakugyan rá hagyta magát
25    II,  X    |          Az első ágon.~– Hisz az grófnő.~– A férje után.~– Eszerint
26    II,  XVI  |        viszi. Ő csábította el; a grófnő, az apáca, a cigányleány!
27    II,  XVI  |        Úgy? – monda rá Szunyoghy grófnő. Mintha nem törődnék vele.~
28    II,  XVII |        félj! Nem méreg – mondá a grófnő, visszatéve. – Csak szíverősítő;
29    II,  XXI  |        kézzel esengett előtte.~A grófnő pedig magasra emelve a fejét,