Kötet, fezejet
1 I, I | kegyetlenek; magam is kaptam egyet a homlokomra; de ezt számba
2 I, II | indiánusok, míg az ellenfél egyet gondol, addig ők kettőt
3 I, V | hangzása van.~– Válasszunk ki egyet. Én kegyedet, szép húgom,
4 I, VI | lealkudhatatlan árt. Kettőt, nem egyet. Követeljük tőled, hogy
5 I, VI | vagy. Maradj az! Ezt az egyet követeljük tőled mi ketten:
6 I, VII | parancsolat. Fogott is Ocskay egyet; az meg is harapta a kezét,
7 I, VII | leveleket?~– Kaptam. De egyet sem bontottam fel.~– Hát
8 I, XV | dörmögé fogcsikorgatva, s egyet jobbra, másikat balra vágva,
9 I, XVIII| kéznél van.~– Hozzatok egyet! – parancsolá Ocskay a két
10 I, XX | hosszú távollétük után.~Hanem egyet mégsem mondott el Ocskay
11 I, XXII | a császár pedig ezt az egyet nem akarja aláírni. Kész
12 I, XXII | uram; ugyan válasszon ki egyet ezek közül a láncok közül
13 I, XXV | ő maga a sok golyó közül egyet a combjába kap. („Bizonyosan
14 I, XXVI | öreg ágyúk közül de csak egyet sem sütöttek ki. Az emberi
15 I, XXVI | hol Bercsényi taszított egyet, hol Ocskay László rántott
16 I, XXVI | csüngnek alá, amik, ha a fején egyet lendít, csilingelnek; borzas,
17 II, I | szűk nekik Európa, ha meg egyet elvesztünk, a rókalyukba
18 II, III | Kedves cimborám. Mondanék még egyet. – Odahaza sztropkói váramban
19 II, V | testben járnak.~– Én ismerek egyet, aki onnan való, az egy
20 II, VII | bölcs ember voltál. Csak egyet füttyents nekik, ez a sok
21 II, IX | De ha megfordultam is, egyet nem tudtam magamtól elhagyni,
22 II, X | flegmával: „Vegyen ön csak elő egyet a strafbolletákból, s írjon
23 II, X | kiegészítse a traktát, behozatott egyet a tokaji boros átalagokból.
24 II, XII | falain belől történik, azt az egyet mégsem tudta meg, hogy ugyanazon
25 II, XIII | hadjárataiban „szerzett”, soha egyet sem tett fel. Ez már pénzen
26 II, XIV | összeesküvők lehettek.~– Egyet elnyomtunk közülök; a lova
27 II, XVI | alatt, a három alig tett egyet. A többi megfagyott. – Hanem
28 II, XVII | bajod nincs? – Már ezt az egyet pedig nem fogod megkapni.
29 II, XVIII| édes szent asszonyom; de egyet meghagyott mégis, az Istent. –
|