Kötet, fezejet
1 I, XIII| az Iliásztól.~Cinka Panna cigányleány volt.~Ocskay hozta el Sopronból,
2 I, XIII| szerette Cinka Pannát.~A cigányleány remeke volt az asszonyi
3 I, XIII| magyar ember szívéből! Ez a cigányleány jobban értette, mint valamennyi. –
4 I, XIII| hogy ne beszéljen, mikor a cigányleány is itt van.~– Dejsz afelől
5 I, XIII| hallgass rám, Cinka Panna.~A cigányleány, megtudva, hogy tanácskozásban
6 I, XXI | egész család.~Gyalog jött a cigányleány, s odakinn havas fergeteg
7 I, XXI | ő mégsem volt átázva. A cigányleány, mikor utoléri a zivatar,
8 I, XXI | Mekkorákat hazudik a cigány!~A cigányleány nem bizonyozott az állítása
9 I, XXI | úgy akarta megtraktálni.~A cigányleány nagyot nevetett azon.~–
10 I, XXI | szemfényvesztés. Hallhatta a cigányleány a fejedelem udvaránál, hogy
11 I, XXV | az hercegnő, démon vagy cigányleány. Az asszonyszem kiverte
12 I, XXVI| a delejes tűztől.~A csúf cigányleány nagyot vigyorgott e szóra,
13 I, XXVI| egyszerre olyan szép barna cigányleány lesz belőlem, hogy még az
14 I, XXVI| kerültél ide? Hol termettél?~A cigányleány Ocskay térdén ülve, álla
15 I, XXVI| Én vagyok a, én vagyok a cigányleány,~Cigányvajda, cigányvajda
16 I, XXVI| barna szeretőről szól, de a cigányleány ránézett Ocskayra, s szőkére
17 I, XXVI| úgy pengett a sarkantyú, a cigányleány meg ott a vállán ülve, húzta
18 I, XXVI| ragad a zsírtól. Persze a cigányleány nem szokott mosdani.~– Te,
19 I, XXVI| érted. Egy sátoros ünnepen a cigányleány is megmosdik. A kedvedért
20 I, XXVI| Vissza, Attila!” Én vagyok a cigányleány, Deliancsa: aki elhozta
21 I, XXVI| kicseréltél velem? – Félsz, hogy a cigányleány elviszi magával, s elviszi
22 II, II | sokak által láttatott egy cigányleány, aki a magyar táborban kóricált,
23 II, II | Azt is beszélik, hogy az a cigányleány nem más lett volna, mint
24 II, II | nem folyt köztük a szó? „A cigányleány dalolt, én meg táncoltam
25 II, III | magától – ez nem Deliancsa, a cigányleány!~Ocskay lelke belejutott
26 II, IV | lobbantják. Mondd nekik: „A cigányleány dolgában nem ti vagytok
27 II, XVI | el; a grófnő, az apáca, a cigányleány! Elébb tetőled, azután a
28 II, XVII| grófné, holnap egy szép cigányleány!~– Nem igaz! – kiálta közbe
29 II, XVII| szép asszonya! Én voltam a cigányleány is! Én voltam minden és
|