Kötet, fezejet

 1     I,  I    |    óhajtotta; de csak nem jöve meg. Mármost hát nála nélkül költik el
 2     I,  I    |            azt a hímzett mellényt. „Mármost te is ide kerültél”. – Erre
 3     I,  I    |        szúrt volna a szívébe!~– No, mármost ülj le csendesen, s ne feszengj
 4     I,  IV   |         napot ábrázolják – hogy hát mármost ők majd megkeresztelik az
 5     I,  VIII | borotválkozó eszközeinek étuijével! Mármost addig, amíg a gyorsfutár
 6     I,  XIV  |          képet! No iszen, nagyfejű! Mármost hát búcsúzz el a fejedtől,
 7     I,  XVI  |       lélegzetvétel nélkül. Úgy ni! Mármost ülj ide mellém!~S minthogy
 8     I,  XVIII|            titka ki van találva, és mármost nézd meg és ítéld meg, hogy
 9     I,  XIX  |         ismét Ozmondához fordult. – Mármost tehát, méltóságos grófnő,
10     I,  XX   |             úgy örült annak, hogy ő mármost hát brigadérosné lesz, mintha
11     I,  XXI  |            tenorát, ezt mondá:~– No mármost, édes híveim, jól ebédeltünk. „
12     I,  XXI  |        elrontani az ebédeteket – de mármost csak elmondom, hogy miért
13     I,  XXII |             gondolattól, hogy őneki mármost hazudni kell, – csak tréfából –
14     I,  XXII |            No, hát kedves jószágom, mármost tudod, hogy mihez tartsd
15     I,  XXII |        kellett volna ezt elmondani. Mármost hozzuk helyre a hibánkat,
16     I,  XXIII|        köszönöm. Megemlegetem róla. Mármost még egyre kérem kegyelmedet.
17    II,  I    |             örülni fog rajta.~– No, mármost hát Isten megáldja. Alá
18    II,  II   |         mondá neki a fehér barát:~– Mármost én gyónok meg neked.~– Nekem?~–
19    II,  III  |         mondom.~– No jól van. Hanem mármost hát nekem adj írást in optima
20    II,  IV   |       gyeplőt, mikor megvadultak, s mármost azok aztán viszik!~Otthon
21    II,  IX   |             volt a nevének.~– Hanem mármost mégis jó lesz bevárni a
22    II,  IX   |           mint Bezerédyt. Hanem hát mármost elég lehetett neked is a
23    II,  IX   |   szövetséges társak.~Az is világos mármost, hogy a „Fehér Angyal” kinek
24    II,  X    |              Kicsi híja volt.~– No, mármost siessünk haza! Tedd magadat
25    II,  XI   |         történt volna meg.)~– Hanem mármost ne várd, míg a politzeira
26    II,  XII  |             levágott bajusz helyét.~Mármost ha a fél bajusz odavan,
27    II,  XVIII|        Jávorka az úrnővel.~– De hát mármost hová menjünk, hová vigyem,
28    II,  XX   |    váltottak egy búcsúcsókot.~– No, mármost még egy üdvlövést a szép