Kötet, fezejet
1 I, I | amin keresztültör a vér. Lova habzik, maga sárral-porral
2 I, I | erdő felől – fehér lesz a lova, piros a sörénye, piros
3 I, I | labancok vérétől lesz piros a lova sörénye, piros a dolmánya!~
4 I, VIII| a vér, s ő maga előre, a lova nyakára borult: az okos
5 I, IX | lehetett látni Ocskóra, még a lova is visszatorpant a látványtól,
6 I, XIII| laptikájával, amibe kis tatár lova van fogva. A laptikán tokaji
7 I, XIV | hozzá, megkapni bal kézzel a lova zabláját, jobbjával felemelni
8 I, XV | megakadályozták benne. Megragadták a lova kantárát, s nem eresztették
9 I, XV | belejutott a sömlyékbe; lova csülökig kezdett süppedni
10 I, XXII| annak, aki kergetett, jobb lova volt, mint nekem.~A bán
11 I, XXII| a porát is látni, amit a lova fölvert az úton.~Azalatt
12 I, XXIV| hangjaival. Ocskay leborult a lova nyakára, s úgy sírt, mint
13 I, XXIV| császárhoz, megragadta a lova kantárát.~– Ide be, az én
14 I, XXIV| kertekbe; egy sem törte ki se a lova lábát, se a maga nyakát.
15 I, XXV | valami pokolbeli darázsraj; a lova összerogy alatta, s ő maga
16 I, XXV | Ocskay László, amint a lova alól kiszabadíták, s sebesült
17 II, I | már senkinek a lába, se a lova nem volt fáradt; hanem megvolt
18 II, I | odaállt Borbély Balázs a lova feje elé, keresztbe a maga
19 II, I | fele józan: tudniillik a lova.~– De ott vannak az öcsém,
20 II, I | megmenekülését, hogy jobb lova volt, meg a nagy erdőnek.~
21 II, I | a harmadik meredeknél a lova belebukott a mélységbe,
22 II, VI | átvezető hídnál megtorpant a lova. Maga csak akkor tekintett
23 II, VI | hogy mitől ijedt meg a lova. – Egy fehér hölgyalak támaszkodott
24 II, IX | nem akadt volna; a négy lova közül az egyik, mégpedig
25 II, IX | hogy ha valahol kidőlt a lova az útban, a legelső azon
26 II, IX | delizsáncot, ráhasalt a lova nyakára, s a két nagy csizmával
27 II, XIV | Egyet elnyomtunk közülök; a lova elesett vele, a többi elszelelt,
28 II, XIX | látott sehol.~Üldözőjének a lova valahol elbukott egy árokban.
|