Kötet, fezejet
1 I, I | nem jöhet? Miért küldött téged?~– Hát mert a cifra dolmánya
2 I, I | te lőj meg engem, mint én téged.~A nagyasszony közel volt
3 I, I | nem ettem vicispánhúst; de téged akkor bizony megeszlek!”
4 I, IV | kapitány. – Mért öntözött téged Furóné asszonyom forró zsírral
5 I, VI | Ne esküdj! Ne fogadj! Az téged meg nem tart. – Ha te rendes,
6 I, VI | csak hős hazafi lehet! De téged nem egyforma sárból gyúrt
7 I, VI | vezérem. Nekem fáj az jobban, téged, a hőst, a nép bálványát,
8 I, VI | mosolyogni kezdett.~– Nem téged, nem, édes. Nyughatik már
9 I, VI | talán nem is igaz.~– Hát téged nem vágtak le a többivel
10 I, IX | missziót akar rád bízni. Téged hatalmaz fel, hogy insurgáltasd
11 I, XVIII| karjait kezeinél fogva. – Hát téged meg lehet-e még ismerni,
12 I, XX | neki; de azt soha, hogy téged féltékennyé akart tenni
13 I, XXII | De hát mi kényszeríthet téged (már akkor tegezték egymást),
14 I, XXII | eb legyek, ha valaha én téged szeretni tudlak!”~ ~
15 I, XXIII| engem arra vegyen, hogy téged elhagyjalak valaha – hanem
16 I, XXVI | Ki vagy te? Hogy hínak téged?~– Az én nevem „Deliancsa” –
17 II, II | hadvezérnek, főbe kellene téged lövetnem azokért, amiket
18 II, IV | hogy soha el nem hagylak téged. Igazolja hozzád való szeretetemet
19 II, XVI | hozott a nemzetségére. – Téged gyalázott meg legjobban,
20 II, XVII | helyzet megöl engem is, téged is; s mi ketten együtt megöljük
21 II, XVII | senki terajtad kívül: hogy téged elvesztett, asszonyt nem
22 II, XVII | Fáj a szíve érte, hogy téged elrabolt tőle; ha halva
23 II, XVII | Lászlót! – Térj ahhoz, aki téged igazán szeret, imád, megbecsül,
24 II, XVII | szeret, imád, megbecsül, ki téged soha más nőért el nem tudott
25 II, XVII | régibb. Enyim volt, mikor még téged sohase látott.~– Az nem
26 II, XVII | Veled találkozzam, hogy Téged meglássalak, azt ne mérje
27 II, XVIII| belekontárkodott a teremtésbe, mikor téged csinált, hogy a jót a rosszal
|