Kötet, fezejet
1 I, VI | olyan hidegek a kezeid? – suttogá a hozzásimuló hitves, aggodalmaskodva.)~–
2 I, VI | délceg volt, és milyen jó! – suttogá az özvegy. Mennyire szerette
3 I, VI | felejteni!~– Soha ez életben! – suttogá Ocskay.~– Eredj vissza az „
4 I, VII | itt magadra, egyedül? – suttogá a férj.~– Nincsenek-e velem
5 I, XI | fiú.~– Majd ha visszajön – suttogá az anya.~Azután visszavitte
6 I, XI | fiú.~– Majd ha visszajön – suttogá az anya.~Azután visszavitte
7 I, XVII| hiszem, hogy mindennek vége – suttogá Ozmondának. – Hogy lehetne
8 I, XXII| cseregyermekek vagyunk! – suttogá Ilonkának, s megcsókolta
9 I, XXII| nekünk elpusztítanunk! – suttogá Ocskay; azt hitte, hogy
10 I, XXII| nekünk elpusztítanunk! – suttogá a bán.~Visszatérőben aztán
11 I, XXII| asszonyom.”~– Vigyázzunk! – suttogá Eleonóra – Ocskay jön!~Arra
12 I, XXV | innom?~– Illés hollója – suttogá az apáca.~– Köszönöm a hollónak.
13 I, XXV | bágyadást érzett.~– Ozmonda! – suttogá.~Az apáca fölrezzent; azután
14 I, XXV | kezében.~– Soror Arminia – suttogá bágyadtan.~– Az én nevem
15 I, XXVI| Az én nevem „Deliancsa” – suttogá a cigány tündér.~– „Deliancsa!” –
16 I, XXVI| fénnyel a félredőlt kanóc.~Azt suttogá Deliancsa:~– Hát azt hiszed,
17 II, III | lovag szőke fejét, s azt suttogá: „Csodálatos, nagyon csodálatos.”~
18 II, III | csak előttem állt volna! – suttogá, a képre mutatva. – Szeme,
19 II, III | Ozmonda keze után nyúlt, s azt suttogá neki:~– Mikor mégy vissza
20 II, VI | Hogy Ozmonda van-e itt? – suttogá a fehér alak. – Hát ugyan
21 II, VI | Még nem érkezett meg – suttogá Ozmonda. – Minden napra
22 II, VI | Ejh, valaki meglát! – suttogá Ocskay.~– Ugyan ki látna
23 II, IX | hozok.~– Tartom az arcomat – suttogá Ozmonda, összehúzva magát
24 II, XV | írna fel arra, s halkan suttogá:~– Akkor hát az is igaz,
25 II, XV | szemeivel Istent keresve, suttogá (nem kiáltott) ezt a szíve
26 II, XVII| én elveszem ezt tőled! – suttogá Ozmonda, villogó szemekkel. –
27 II, XXI | ragadta meg az ő kezét, s ezt suttogá a fülébe:~„Özvegy vagy már…”~
|