Kötet, fezejet
1 I, XVI | dolog ez? Mikor önre várunk, ön szoknyák után szaladgál!~–
2 I, XVIII| tudtad innen küldeni.~– Ön félreérti az én szándékomat,
3 I, XVIII| Az az én feladatom.~– Az ön feladata? – szólt Ocskay
4 I, XVIII| Ocskay csodálkozva. – S ön ebben a percben még arra
5 I, XIX | lovag uram, hogy siessen ön nekem egy szabómestert felhajhászni,
6 I, XIX | fölöttem az ezredes úr, míg ön odajár – nem azért, hogy
7 I, XIX | veszedelmes hely lesz.~– Hogyan? Ön megszólalt? Azt hittem,
8 I, XIX | házra hullanak.~– Az az ön dolga, kedvesem. Ha egyéb
9 I, XIX | kemence odalán.~– Tudja ön, min kacagtam az elébb olyan
10 I, XIX | Nem gyanítom.~– Mikor az ön alvezére azt mondá, hogy
11 I, XIX | énvelem itten, mint ahogy az ön hitvesével bánnak odafenn
12 I, XIX | nevessen.~– Aha, grófnő; ön most énbennem fel akarja
13 I, XIX | másoknak vesztére, akkor ön nem tartá bűnnek olyan mélyen
14 I, XIX | nyelvre, mit a szív beszél? Ha ön szenvedett miatta, nem szenvedtem-e
15 I, XIX | Most már özvegy vagyok, ön pedig házas. Ki veszi el
16 I, XIX | percig azt hittem, hogy ön kitalálta ezt a rejtélyt.~
17 I, XIX | hadd kínozzuk halálra!”, ön azt felelte: „Nem engedem!” „
18 I, XIX | apácák. – De hát mit gondol ön, uram: ha még Ritschán fel
19 I, XIX | nem talált épülni, s az ön angyala azt izeni vissza,
20 I, XIX | ülhet. Bizonyosan ismeri ön, Ritschán tábornok az.~–
21 I, XXV | jelent ez az öltöny, amit ön visel?~– Lemondást. Bűnbánatot.~–
22 I, XXV | mondani: „nem!”, akkor írja ön fel a kolostorom falára,
23 II, IX | azok a szolgálatok, amiket ön nekem fölajánl, rám nézve
24 II, X | nagy flegmával: „Vegyen ön csak elő egyet a strafbolletákból,
25 II, X | Amiért elmulasztotta ön föltenni a mellszalagját.~
26 II, X | mellett.~– Nagyon jól tette ön, hogy a Fehér Angyalba jött
27 II, X | észre se veszi.~– Ne féltse ön azt a grófnőt!~– Jól van,
|