1-500 | 501-730
Kötet, fezejet
1 I, I | hogy csak a nyelvtudósok és régiségbúvárok ismerik:
2 I, I | kettő kevély arra, amit tud, és amit jobban tud, mint a
3 I, I | magyarországi kotyvaszt, és megfordítva! – Most éppen
4 I, I | nem lehet annál cifrább és változatosabb. Egyik fél
5 I, I | kulcsot, s azt is lehúzta, és a többihez akasztotta a
6 I, I | dolmány elbocsátotta őt, és elment alunni.~Mikor a nagyasszony
7 I, I | hogy az a fejére repül és megcsípi.”~– No, már megint
8 I, I | feketét pompához használták), és sehogy sem akarta elvállalni,
9 I, I | leszálltak a nyeregből, és odasiettek. A szótlan elszörnyedés
10 I, I | karját fogta a násznagy és az egyik vőfély, felemelt
11 I, I | szívéből az eltemetett keserv, és átkokra fakad.~– Most tépd
12 I, I | ezüstszegekkel a halott nevét és éveit: a piktor és legényei
13 I, I | nevét és éveit: a piktor és legényei festik fehér tafotára
14 I, I | hideggel-meleggel itatni, kötözni, és egy sem bírt vele, az anyját
15 I, II | Valami zeng, zizereg a földön és a levegőben: az ezermillió
16 I, II | nádasok meg a fűzfás szigetek és martok, amik között kénye-kedve
17 I, II | pedig feles számú muskétások és lovasok állnak készen, a
18 I, II | gyaloghadat rác szerezsánok és morva puskások képezik;
19 I, II | pokróc, kengyelük madzagból és fűzfavesszőből, a hajdani
20 I, II | kalpag. Arcának a színe és mivolta felől olvasva is
21 I, II | férgekbül s a maróbb szégyenbül; és menni fürödni elébb a vízbe,
22 I, II | lekaszabolják a pattantyúsokat és az ágyúk védőrségét az utolsó
23 I, II | ijedtség megbénítja izmát és eszét, nem tudja, mihez
24 I, II | porfelleggel, szikhomokkal az eget és a földet. A szél fütyölése,
25 I, II | tömegek rivalgása hangzott, és a szél hajtotta ködfátyolképben
26 I, II | be, a nap már lement; ég és felhő skarlátpiros volt.
27 I, III | minden virágot: a kertben – és másutt?~Nagyobb igazságért
28 I, III | megérkeztét várják. Csak asszony- és leánynép. A férfiak óvatosak:
29 I, III | egy szép bokrétát, piros és fehér dupla szegfüvekből,
30 I, III | rézcsatokkal, öv, tarsoly és lóding ragyog az aranyozástól.
31 I, III | hátuk mögött, kantákkal és poharakkal, az első üdvözléstétel
32 I, III | hátul lóg egy varkocsban. És ez bizony sokkal szebb viselet,
33 I, III | bátyáról, aki mégsem bátya, és mégis több annál.~Valami
34 I, III | gabnásvermeim a kegyelmed kísérői és seregei számára. Meg van
35 I, III | szóra Ilonka elszaladt, és nem is jött elő többet.~–
36 I, III | ablakon, azt látja, hogy a vár és kastély közötti mezőn már
37 I, III | mellett megjárta az ütközetet és a várvívást. „El is hervadtak
38 I, III | pedig ügyelt a konyhára és a tányérváltásra meg a felszolgáló
39 I, III | Voltak azok között örvendetes és kevésbé kívánatos tudósítások –
40 I, III | aztán volt nagy vivátozás és pohárösszecsördülés.~„Borbély
41 I, IV | vezérnek, hogy idekinn van, és bebocsáttatást kér a Léva-vár
42 I, IV | Ellentmondasz-e az ördögnek és minden ő incselkedéseinek?)~
43 I, IV | akik a haza sorsán búsulnak és lelkesülnek, pajkos diáktársaság
44 I, IV | két kezében volt az eltűnt és hiába keresett kés, villa;
45 I, IV | a sült malacnak a fejét.~És ekkor a levágott malacfő
46 I, IV | kapitány nagyot sóhajtott, és elszomorodva forgatá a szemeit
47 I, IV | diadalútjában feltartóztatja és legyőzi?~A malacfő felelt:~–
48 I, IV | aki leányfővel maradt, és mégis özvegy.~Ocskay véget
49 I, IV | így tud a hasából beszélni és esküdni, aki ilyen szemfényvesztő
50 I, IV | elchangeírozni kést, villát, zászlót és hűséget, félek én annak
51 I, IV | előkérte a tintatartóját és tollát az íródiákjától,
52 I, IV | kértemre! Ezt én elültetem, és ki fog hajtani.~A nagyasszony
53 I, V | becsületes ember, jó magyar és nemesember legyen; iszákos,
54 I, V | kelljen mindig strázsálni és lesni, hogy mit beszél,
55 I, V | írhatott, férfi szereplők és férfi nézősereg számára,
56 I, V | inni, kártyázni, lovagolni és verekedni, akinek amennyivel
57 I, VI | négy év előtti! A táborban és a várbeli ágyúkkal annyi
58 I, VI | most érkezett meg lóháton, és le sem nyergeltetett.~Ocskay
59 I, VI | harmincon túl; de alakja és arca annál is idősebbnek
60 I, VI | az egész alak csupa csont és izom, egy-egy keze akkora,
61 I, VI | párbajnál a te segéded volt, és én, aki Tisza Gábor segéde
62 I, VI | tudjuk azt: testvéred – és én! – Most vedd eszedbe
63 I, VI | hogy elmondjak neked – itt és ma – csaknem szökve jöttem
64 I, VI | az azt megérdemli tőled. És aztán követeljük tőled azt,
65 I, VI | Egyetlen ember által.~– És pro coronide elvetted nőül
66 I, VI | hogy maga a halálra ítélési és megkegyelmezési jelenet
67 I, VI | diadalszekeredbe fogom magamat, és húzlak. Nem állok be annak
68 I, VI | mellett kettőnket: öcsédet és engem: a mi testünk fog
69 I, VI | Isten igazsága ellen esküdni és elkárhozni érted… mindaddig,
70 I, VI | akik meg fogunk ölni: én – és az öcséd! Testedet nem fogja
71 I, VI | dúld: ott marad örökre. – És most – vezess át az „édesanyád”-
72 I, VI | asszony együtt volt: az anya és leánya. Régi jó ismerős
73 I, VI | Milyen délceg volt, és milyen jó! – suttogá az
74 I, VI | De nem! Ma nem átkozódom. És sohasem többet. Legyen áldott
75 I, VI | ölelte az ifjú párt: a vőt és leányát.~… Csajághy búcsúzott,
76 I, VII | kezén fordul meg: jövedelem és kiadás. Mennyi gond van
77 I, VII | baromfiudvarban kalekuti kakasok és pézsmakacsák tenyésznek.
78 I, VII | lelkészek, iskolamesterek, urak és parasztok, magyarok és tótok,
79 I, VII | urak és parasztok, magyarok és tótok, férfiak és asszonyok
80 I, VII | magyarok és tótok, férfiak és asszonyok mind abban vetekedtek,
81 I, VII | hevenyében új sáncokkal és pallizádákkal ellátni, mert
82 I, VII | kegyelmedet várja minden népség és a katonaság; úgy éneklik
83 I, VII | fogja vádolni mindenki. És én nem akarom azt megérni,
84 I, VII | Szedje össze magát kegyelmed, és tegyen nemkülönben, mint
85 I, VII | mint ahogy tettenek őseink, és tesznek mai napság annyi
86 I, VII | őutánuk. Ezt tegye kegyelmed, és mi is ezt tesszük. – Énnekem
87 I, VII | seregének a szétverése Schlick és Bottyán által nagy zavart
88 I, VIII | egymással szemközt a kuruc és labanc. Eddig mind a kettőnél
89 I, VIII | mind a két tábor. Kuruc és labanc egyaránt magyar és
90 I, VIII | és labanc egyaránt magyar és tót. A kuruc táborban még
91 I, VIII | saját lován, öltözetében és fegyvereivel. Ágyúik voltak,
92 I, VIII | vezette: Forgách, Bottyán és Eszterházy. Az első tanult
93 I, VIII | tetteivel szerezte hírnevét és vezéri rangját; Schlick,
94 I, VIII | a pisztolyt, odacélzott és lőtt. – A pisztoly három
95 I, VIII | látni; minden beszélést és legkisebb mozdulást is megtiltott
96 I, VIII | hogy a mindenféle írok és kenőcsök felkenésére szükséges
97 I, VIII | mivelhogy maga is veres, és izzadjék minél többet, kezeit,
98 I, VIII | Csajághy. – Mégpedig teljes és tökéletes diadallal. Megvertük
99 I, VIII | dandárral a várban, Forgách és Eszterházy uraimék pedig
100 I, VIII | megszorítják. Te csak pihenj addig, és izzadj az orvos rendelete
101 I, VIII | halál”. Aztán most már pólya és pelenka is van elég, amire
102 I, IX | napnak megvolt a maga terhe és a maga – veszekedése.~Mikor
103 I, IX | a tarsolyból a kártyát, és ütik naphosszant, manicheus
104 I, IX | folyik az árulkodás, nyíltan és titokban. A fejedelem előtt
105 I, IX | fejedelem az áttért Forgáchot és Bottyánt tábornokaivá tette.~–
106 I, X | rövid összebeszélés Ocskay és Csajághy között pediglen
107 I, X | meghányt-vetett terv volt ez Ocskay és Csajághy között, ami fölött
108 I, X | kezdjen a saját tetszése és belátása szerint hadjáratot…
109 I, X | a helységekben posztó- és vászonszövő gyárak; mindenütt
110 I, X | posztót, szameth darócot, és karassia kelmét meg kamuka
111 I, X | mind futottak családaikkal és sebtén összeszedett kincseikkel
112 I, X | az égre; amint Strassoldo és Csajághy összetalálkoznának.~–
113 I, X | sáncolat, csupán a mezei lakok és kertek palánkjainak tömege,
114 I, X | partján vannak?~A sorompón és az első sánckarózaton túl
115 I, X | vadászni. Azokat is lelőtték és megették, nem mintha jó
116 I, X | egyebet, csak, ami aranyból és ezüstből volt. A város végén
117 I, XI | mint a bezárt szobalég – és talán a szenvedés.~– A kurucok
118 I, XI | szédül, könnyű azon fel- és lejárni.~Ozmonda előre lehajítva
119 I, XI | lehajítva a görcsös botját és bőrövét, ami akadályára
120 I, XI | tűzlángja volt az.~A nő és a két gyermek felugrottak
121 I, XI | Csodálatos! Egy gyönge nő és két kicsiny gyermek, akik
122 I, XI | levágták. Dicsérjük Istent és a védszenteket, hogy megszabadítottak
123 I, XI | tizenhét éves hajadoné volt), és azzal megragadá Eleonóra
124 I, XI | Eleonóra hercegnő kezét, és csókjaival halmozá el, térdeihez
125 I, XI | odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát csókolgatá meg.~–
126 I, XI | sok könny fog kifolyni – és még talán sok nemes szív
127 I, XI | mint a bezárt szobalég – és talán a szenvedés.~– A kurucok
128 I, XI | szédül, könnyű azon fel- és lejárni.~Ozmonda előre lehajítva
129 I, XI | lehajítva a görcsös botját és bőrövét, ami akadályára
130 I, XI | tűzlángja volt az.~A nő és a két gyermek felugrottak
131 I, XI | Csodálatos! Egy gyönge nő és két kicsiny gyermek, akik
132 I, XI | levágták. Dicsérjük Istent és a védszenteket, hogy megszabadítottak
133 I, XI | tizenhét éves hajadoné volt), és azzal megragadá Eleonóra
134 I, XI | Eleonóra hercegnő kezét, és csókjaival halmozá el, térdeihez
135 I, XI | odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát csókolgatá meg.~–
136 I, XI | sok könny fog kifolyni – és még talán sok nemes szív
137 I, XIII | olyan ráncos, ripacsos volt és fekete. A szája széles volt,
138 I, XIII | a bőr. A haja sűrű volt, és annálfogva gubancos: jaj
139 I, XIII | felugrott, s a lábaival tombolt, és a karjaival hadonázott a
140 I, XIII | ő is az egész lelkéből! És az egészen más! Valami más!~
141 I, XIII | vigasztalni, beteggé tenni és meggyógyítani az ő hegedűjével.
142 I, XIII | előtt kell összerogynod, és a nyavalyatörőst mutatnod.
143 I, XIII | azután majd fölvesznek, és bevisznek az apácákhoz.
144 I, XIII | elfoglalt ágyúkat, fegyvereket és lovakat. Csapataink most
145 I, XIII | Én elhiszem, hogy nagyobb és rendezettebb erővel másodszor
146 I, XIII | ahol a császári vadaskert és az apácakolostor kőfalai
147 I, XIII | Kegyelmed akkor ott marad és vár sorára. A révnél van
148 I, XIII | Megteszem ezt a tempót!~És azután az egész lakoma alatt
149 I, XIII | vigasztaló reményadás; és annyi név nélküli érzésnek
150 I, XIII | harmóniává alakult káosza; jókedv és szomorúság – együtt; vagy
151 I, XIII | kicsordul a könnytől. – Mi az?~És még ezt is odaadja Ocskay,
152 I, XIV | átkelni, a lovasságával és a hajdúival pedig átment
153 I, XIV | fel, kálvinista, pápista és görög. Annak dobszó mellett
154 I, XIV | életében a nemzetet szolgálta, és semmi veszélytől soha meg
155 I, XIV | Kastélyaim voltak Tiszán innen és Tiszán túl (nádgunyhó, tudniillik),
156 I, XIV | nagyanyámat szurokba mártották, és úgy gyújtották meg! (Már
157 I, XIV | az egész hajdúság közt.) És ki tette mind ezt? Maga
158 I, XIV | szerkezetű lőfegyverekkel és hosszú dárdákkal ellátva:
159 I, XIV | ellenség!~Gyalogsága igen szép és rendezett volt a kuruc seregnek.
160 I, XIV | felfegyverkezve, puskával és karddal. A kurucok nem hordtak
161 I, XIV | aszerint, ahogy a kémek és portyázók hírül hozták a
162 I, XIV | szeli keresztül, a Tirna és Parna, de azok most be vannak
163 I, XIV | ökleivel ütve az asztalt és a mellét, fogadkozott, hogy
164 I, XIV | ha kell, az én hazámért és fejedelmemért! De minden
165 I, XIV | egész Heistert, ahogy áll és él: hol van egy darab papiros?~
166 I, XIV | aki mindig káromkodik.~– És én mégis inkább hiszek Balahó
167 I, XIV | ágyúzást. Különösen a fejedelem és kísérete volt az ágyútekék
168 I, XIV | ránézve minden sáncároknál és tűzaknánál; ez megállította,
169 I, XIV | találták a Wobezer, Trisler és Firmont kompániáit. (Ostromsisakos,
170 I, XIV | páncélos gyalogság, muskétával és hosszú dárdával ellátva. –
171 I, XIV | takarta a bujkáló alakot.~És ezalatt egészen közel ért
172 I, XIV | felemelni azt a hosszú kardot, és rákiáltani: „Egész famíliám
173 I, XV | van nyerve.~Két sakkhúzás, és azzal „matt”!~Az egyik sakkhúzás
174 I, XV | hada sem volt többé sereg.~És Ocskay László még mindig
175 I, XV | hangja üvöltött a síkságon és a hegyek közt egyformán:
176 I, XV | Mikor Ocskay László, öccsét és Pongráczot előre bocsátva,
177 I, XV | közepére megszabadít közülök. És akkor milyen derék dolog
178 I, XV | jártunk volna mind a hárman.~És Csajághy nem mondta neki
179 I, XV | francia táborvezére. Bámul és bolyong. A maga rendes eszével
180 I, XV | bolyong. A maga rendes eszével és stratégiai ismereteivel
181 I, XV | kuruc táborban küzdött, és nem szökött át, csak meglapult,
182 I, XVI | Annálfogva rohant azt felkeresni, és tudatni vele a magas kitüntetést,
183 I, XVI | a város összes asszony- és leánynépsége, féltében,
184 I, XVI | sárga volt a szégyentől és az epétől. Csak már „szamárevő”-
185 I, XVII | elefántcsontból, achát- és kalcedonfigurákkal. A kicsike
186 I, XVII | kegyelmességed minden reggel és minden este tizenkét Úr
187 I, XVII | este tizenkét Úr imáját és tizenkét üdvözletet, hogy
188 I, XVII | felhők alakot öltöttek, zöld és veres mozgóképek kezdtek
189 I, XVII | fenékre leszállnak, a veres és zöld együtt megint barna
190 I, XVII | himbálóztak még az ágain…~…És éppen ebben az órában II.
191 I, XVII | ő férjének a zászlóit.~– És én mégsem hiszem, hogy mindennek
192 I, XVII | éjjelenkint leszöktem hírt hozni és vinni; holott csak ketten
193 I, XVII | felöltözöm diáknak, a tornácon és lépcsőgádoron lelopózom
194 I, XVIII| körül, a másik a belvárost és a várat keríti el, boltozatos
195 I, XVIII| Azonkívül, hogy természet és erődítmény védi, még az
196 I, XVIII| vár Trencsén, Vágújhely és Temetvény. Mind a háromban
197 I, XVIII| tette az éjszakát, támadók és védők jól láthatták egymást.
198 I, XVIII| magukat a labancok. Kard és dákos harcolt egymás ellen.
199 I, XVIII| kolostora. Ez a templom és kolostor a vörös barátoké
200 I, XVIII| amiatt, hogy a házakból és a templomból lövöldöztek,
201 I, XVIII| hűti meg magát.~– Ördög és pokol! Felejted, hogy vezéred
202 I, XVIII| szemérmet meg nem sértették. És most ti, kurucok, a szabadság
203 I, XVIII| a titka ki van találva, és mármost nézd meg és ítéld
204 I, XVIII| találva, és mármost nézd meg és ítéld meg, hogy istentelenség
205 I, XVIII| császári sereghez, mi áron és mi módon. Kinek mi a gyönge
206 I, XVIII| mivel megvásárolható? Név és személy szerint. Én ezt
207 I, XVIII| összekeverve istenítő gyönyörökből és ördöggé aljasító gonosz
208 I, XVIII| tartott? Igazi gyönyör volt-e és nem mámorital káprázata,
209 I, XVIII| kiküldted innen. Mikor Ozmonda és Ocskay László suttognak
210 I, XVIII| egy lánggal égő palást, és aztán kérdezd, ahogy inkvizítori
211 I, XVIII| sebeken át elvérzik – a hit!~– És még mindig van folytatása –
212 I, XVIII| Büszkén fölegyenesedett.~– És ennek az embernek mi az
213 I, XVIII| fúria lárváját vette föl – és akkor még igézőbb volt.~
214 I, XVIII| az ajtóhoz, felnyitá azt, és kikiáltott:~– Csajághy főstrázsamester
215 I, XVIII| pillanatban nem a dandárvezér és alvezére állnak egymással
216 I, XVIII| szemközt, hanem Ocskay László és Csajághy Márton. Két férfi,
217 I, XVIII| kardtávolnyira Ocskay elé, és jobbját folyvást a kardmarkolaton
218 I, XIX | sehogy sem állt a képéhez és alakjához ez a rögtönzött
219 I, XIX | Elfogadom a szíves ajánlatot. És mindenekelőtt arra kérem
220 I, XIX | susztermestert, egy csipke- és fehérneműáruló marchand
221 I, XIX | tudott közönyt parancsolni.~És Ocskay nem hagyhatta őt
222 I, XIX | temesvári táborba: magának és másoknak vesztére, akkor
223 I, XIX | is! Igen: ez az angyal. És mit tesz az ördög? Eljön
224 I, XIX | kiengesztelő szót a trón és a lázadás tűzhelye között,
225 I, XIX | kinyújtott kezemet meglássa, és esküdött, hogy boldog lett
226 I, XIX | hogy megtért. Mellém áll, és megrontói ellen fordul arccal. –
227 I, XIX | megrontói ellen fordul arccal. – És akkor azt mondja: „Kicserélem
228 I, XIX | asszonyom. Én nőmet szeretem – és tisztelem. Ő el fog jönni,
229 I, XIX | fogom adni érte cserébe.~– És én gratulálni fogok önnek
230 I, XIX | magával, ami csak szabó, varga és boltos volt Beckó városában;
231 I, XIX | egy sort legalább: „Élek és szeretlek!” Lehetetlen az,
232 I, XIX | erősebben sarjazik utána. – És aztán mindezt a titkot úgy
233 I, XIX | helybenhagyják, az időt és helyet megállapítják, ahol
234 I, XIX | ülök, elfogva mint túsz, és szeretnék hazajutni; cserében
235 I, XIX | levélben, hogy menjen fel, és siettesse a cserét. Én küldtem
236 I, XIX | Elhoztad nőmet?~– Rend és szokás szerint. Te is a
237 I, XIX | vele volt a nővel az anya! És milyen anya!~– De már a
238 I, XX | nagyon nevetni való volt ez!~És most már ismét egymáséi
239 I, XX | Mindjárt visszatérek!” mondá, és Csajághyval együtt kiment
240 I, XX | Isten hozzád, Ocskay!”~És Ocskay kirobogott a kapun,
241 I, XX | ez?~Ilonka csak ott állt, és bámult ki az ablakon át
242 I, XX | a tovarobogó férj után; és várta, hogy talán az egyszer
243 I, XX | mindjobban elfedi az esti köd, és mégsem fordul egyszer is
244 I, XX | külső hatalmasságok, Anglia és Holland közbevetik magukat,
245 I, XX | bíráskodni fognak Magyarország és Ausztria között, s ha lehet,
246 I, XX | földön! „Együtt leszünk hát, és együtt örülünk egymásnak! –
247 I, XX | ennek a boldogságnak is?~És ezt a potenciára emelést
248 I, XX | egész házi nép előtt. Anyósa és felesége oly szívdobogva
249 I, XX | ami e hőstett után közte és Csajághy között megtörtént.
250 I, XXI | azt a nótát, hogy Ocskay és Ilonka is megtanulhassák.
251 I, XXI | való.~Szalmát kért alomnak és érett túrót fehér cipóval;
252 I, XXI | gyékényszőnyegre Ocskay és Ilonka elé, törökösen, s
253 I, XXI | városába tervezni nem szabad. És így bizonyára hiába jött
254 I, XXI | mellé heveredni a szénába és megmutatni neki, hogy hogyan
255 I, XXI | Elfogadom! – Elfogadom…~– És pedig azután a fejedelemasszonyt
256 I, XXI | Folytatta nagy komolysággal.~– És pedig ennek a végrehajtására
257 I, XXI | a végrehajtására azonnal és rögtön útra kell indulnod.~
258 I, XXI | brigadérosné asszonyom, és kegyelmed fog legelöl berontani
259 I, XXII | képviselje Erdély fejedelmét, és a magyarországi szövetséges
260 I, XXII | császári udvar küldöttei és a nagyhatalmak kitűnőségei
261 I, XXII | kell tudni fenntartani. És mindezt egy szerelmes idill
262 I, XXII | kimutatni, hogy ő „fejedelem” – és hogy az is akar maradni;
263 I, XXII | éreztetni vele, hogy ő „férj”, és lehet, ha akar, boldog ember.~
264 I, XXII | kaput nyit fényes kísérete és hintósora elé: a várkapuk
265 I, XXII | tűzhajókkal szokott szétrombolni, és hallotta annak a népnek
266 I, XXII | fogadják, hosszú taláros papok és nyestprémes városatyák:
267 I, XXII | gárdával a Tiszába öletett; és a nevezetes nagy hadvezérek,
268 I, XXII | francia könyvből olvas, és más, amit beszél. Azt írja „
269 I, XXII | ropogtattak el a vendégsereg és a városi nép gyönyörűségére,
270 I, XXII | albumomnak” a története.~És aztán elmondott Ilonkának
271 I, XXII | háromszögénél kétfelé szakadva; és aztán a végtelen távol,
272 I, XXII | valóságos paradicsom.~– És ezt kell nekünk elpusztítanunk! –
273 I, XXII | illuminálva volna – nappal.~– És ezt kell nekünk elpusztítanunk! –
274 I, XXII | kancellárok, a bánok, a prímások és miniszterek!~Ha felelni
275 I, XXII | ki küldte azt a levelet és kinek.~– Hová való vagy? –
276 I, XXII | láncodat is elviheted emlékül, és aztán, ha akarsz, beállhatsz
277 I, XXII | fogsz ülni, vele szemközt, és azalatt úgy kell parancsolni
278 I, XXII | világon. Arcában jóság, ész és erő van kifejezve. Festő
279 I, XXII | divinálhatná ki, hogy fessen hősnek és fejedelemnek valódibb arcot.
280 I, XXII | a német nyitott szájjal és csácsogva, a magyar a torka
281 I, XXII | magyar a torka mélyéből, és minden szót megropogtatva. –
282 I, XXII | fel Ilonka; borzongatva és csiklandozva attól a gondolattól,
283 I, XXII | kell, – csak tréfából – és szent célra és hivatalból –
284 I, XXII | tréfából – és szent célra és hivatalból – de az is nehéz.
285 I, XXII | kíváncsian hajolt előre, és rábámult a megszólítóra…~…
286 I, XXII | meg neki azokat németül. És azután a fejedelemnő válaszát
287 I, XXII | fejedelem szíves gondoskodását és kérdését. Egészségem nagyon
288 I, XXII | hogy testileg-lelkileg épek és egészségesek, jó órában
289 I, XXII | nagyobbik igen szelíd, komoly és jó tanuló; már latinul is
290 I, XXII | tanuló; már latinul is olvas és komfirmálva is van.~Rákóczi
291 I, XXII | lefordítja neki magyarra.~– És a kisebbik?~A fejedelemnő
292 I, XXII | mondják: „Apa távolban van, és talán éhezik.” – Mondja
293 I, XXII | a hófehér bársonykézre.~És Eleonóra még akkor sem ismert
294 I, XXII | veszedelmes, csak rám nézve az.~– És Ocskayra nézve nem?~– Éppen
295 I, XXII | képzelhetlen átváltozást, és leginkább azon csodálkozva,
296 I, XXII | a kancellár, Wratislaw, és azonkívül a közbeeső vidék
297 I, XXIII| járókelőket itt várja a Bécs és Budapest közt legjobb étkezőhely,
298 I, XXIII| szépen: kunok, örmények és tatárok, Abesszínia és Arábia
299 I, XXIII| örmények és tatárok, Abesszínia és Arábia lakói; dánok és spanyolok,
300 I, XXIII| Abesszínia és Arábia lakói; dánok és spanyolok, frankok, és németek,
301 I, XXIII| dánok és spanyolok, frankok, és németek, rácok és lengyelek;
302 I, XXIII| frankok, és németek, rácok és lengyelek; együtt a magyarokkal: –
303 I, XXIII| lovasság, a palotások piros és sárga dolmányokban, a francia
304 I, XXIII| szív, az eszes politikus és a bátor férfi nagy tulajdonságai
305 I, XXIII| megannyi csillag! Csak egy szó, és mind itt vannak az ember
306 I, XXIII| angol, hollandi, lengyel és orosz nyelven; elnevezték
307 I, XXIII| Hallja meg kegyelmed és nevessen, mi történt a mai
308 I, XXIII| két tábornok, Bercsényi és Forgách bementek a fejedelemhez
309 I, XXIII| rángatózások közt, úgy fogták fel és vitték a szobájába, ahova
310 I, XXIII| azzal megfordult a sarkán és kiment. Bercsényit emiatt
311 I, XXIII| összezördülést a fejedelem és tanácsosai közt; de Érsekújváron
312 I, XXIII| eltenni. A különben is kicsiny és ostromoktul elrombolt városban
313 I, XXIII| a fejedelem az udvarával és a fővezéreivel. Az emeleten
314 I, XXIII| személyzete, a másikon Eleonóra és udvarhölgyei; a földszinten
315 I, XXIII| földszinten tanyáznak Bercsényi és Ocskay, a feleségükkel és
316 I, XXIII| és Ocskay, a feleségükkel és cselédségökkel. Itt minden
317 I, XXIII| Doktor Wolffius lépcsőn fel és alá száguldoz, repülő parókával,
318 I, XXIII| bálványom, eredj! – monda neki, és magához ölelé.~Jávorka is
319 I, XXIII| bűnbocsánatot az eddig elkövetett és még ezután elkövetendő bűneimért?~–
320 I, XXIII| mindenekfelett szeretlek és becsüllek. Térj magadhoz
321 I, XXIII| becsüllek. Térj magadhoz és énhozzám. Rákóczi.”~– Csupa
322 I, XXIII| görcsös nyavalygása, a harag és kín ordításaival keverve.~
323 I, XXIII| a férjét – a nyelvével! És most íme utolérte a nemezis
324 I, XXIII| szorongatták: nagyot nyújtózott, és ásított utána. Ez annak
325 I, XXIII| nevemben a küldött levelet. És azután kérje ki tőle, hogy
326 I, XXIV | mint Eleonóra, a feleség, és Júlia, a testvér! Meg kell
327 I, XXIV | asszonyszív nem bírja meg.~– És most már következik az,
328 I, XXIV | fejedelemnő zárdába vonul, és én vele megyek. A mi kettőnk
329 I, XXIV | kedvesem, itt maradhatsz, és őrizheted a magad szerelmesét
330 I, XXIV | Jávorka felnézett az égre, és semmit sem felelt, csak
331 I, XXIV | bolondságnak tetszett.~– És most már nem tetszik ennek?~–
332 I, XXIV | vásárra különösen sok marhát és lovat szoktak felhajtani,
333 I, XXIV | törvényhatóságuk van, civil- és criminalcodexszel, mely
334 I, XXIV | fenyegeti, ha ordítanak és harapni akarnak. – Azok
335 I, XXIV | Bécsnek magának is elég koldus és azzal rokon népe, még a
336 I, XXIV | barát előáll prédikálni, és beszél olyan szépen, hogy
337 I, XXIV | latinnal, tóttal, némettel és cigány aranymondatokkal,
338 I, XXIV | mit tesznek.~A vásártér és a Favorita-kert között elvonuló
339 I, XXIV | amiben csak a császárnak és udvari népének volt szabad
340 I, XXIV | pusztítsa a köznép vetéseit és káposztáskertjeit, meg volt
341 I, XXIV | alkalomra vártak Jávorka és a rongyosai.~A vásár alkalmával
342 I, XXIV | annak a gonosz Heródestől és az infámis Heródiástól ki
343 I, XXIV | állt elő a kolduscsőcselék és marhavásár helyén. Azt az
344 I, XXIV | az országútnak.~A császár és kísérete fennakadt a bőszülten
345 I, XXIV | nekik érniök a császárt. – És ekkor teljesedik Ocskay
346 I, XXV | még tanúskodik a pompáról és magas ízlésről, amivel a
347 I, XXV | kiverte kezéből a fegyvert.~És Vöröskő-várott ellenségének
348 I, XXV | zálog, amiért Eleonórát és gyermekeit ki lehet csikarni
349 I, XXV | várukat akarja elfoglalni, és őket a fejedelmi udvar vendégszeretetével
350 I, XXV | éppen az ivásra, főzésre és mosásra szükséges vizet
351 I, XXV | vitézséggel fogadták; az erdő és a bástyák közötti sík mező
352 I, XXV | rögtön olvassa kegyelmed, és teljesítse parancsát.~–
353 I, XXV | egyszer, de kétszer is, és mégsem mondta a szekerésznek,
354 I, XXV | kell megsérteni a bánt”.~– És mire vár most kegyelmed?~–
355 I, XXV | jöttél őket háborgatni? És most azokat is megbántottad,
356 I, XXV | Kegyelmed megszabadított engemet és szegény leányaimat az ostromlás
357 I, XXV | kegyelmednek a saját orvosomat és pharmacopoeámat, bajának
358 I, XXV | sikeres meggyógyítására. És, hogy a kellő ápolásban
359 I, XXV | kell elfogadni az írokat és flastromokat.~Ocskay pedig
360 I, XXV | meg van merevedve. Még lát és hall; de keverve a valót
361 I, XXV | azok meghunyászkodnak, és szót fogadnak neki. Egyenkint
362 I, XXV | amin keresztül zöld, piros és sárga fénye volt a napnak.~
363 I, XXV | Az apáca sietett kezével és fejével tagadólag inteni.~
364 I, XXV | kegyelmed meggyógyítását. És ráhagyták. Vagy él, vagy
365 I, XXV | gyógyít kegyelmed?~– Imával és jeges vízzel.~– Az egyik
366 I, XXV | Hanem azután csupa gyönyör és paradicsom minden. – Én
367 I, XXV | hogy én írok kegyelmednek és nem a felesége; mert öröm
368 I, XXV | magasságos Istennek, épek és egészségesek. Ha beleegyezik
369 I, XXV | saját írásával: „Ilonka” és utána e sorszám: 100 000,
370 I, XXV | írószerekkel a sebesült ágya mellé, és odaült hozzá.~– Mondja toll
371 I, XXV | dobta le a tollat a kezéből, és nem írta ezt le.~– Leírta
372 I, XXV | nincs elérhetetlen távolság és magasság, ahol nincs semmi
373 I, XXV | mellé!~– Eleonóra nem fogoly és nem fejedelemnő többé –
374 I, XXV | Fejedelemséget cserélt.~– És a férje.~– Nem vágyik hozzá
375 I, XXV | bűnömet! – Csendesüljön le és aludjék!~– Nem tudok lecsendesülni.
376 I, XXV | végképp visszavonuljon, és vele együtt én is. Asszonyszív
377 I, XXV | Legyen ő az, aki boldog és élve marad; legyek én az,
378 I, XXV | Ezen levelem adassék nemes és nemzetes Ocskói Ocskay Lászlóné
379 I, XXV | asszonynak, született nemes és nemzetes Tisza Ilonának,
380 I, XXV | gerjedelme miatt lett kiontva. – És ezt még nem gyóntam meg
381 I, XXV | még nem gyóntam meg soha, és nem kaptam érte absolutiót.~–
382 I, XXV | Takarja be kegyelmed az arcát és aludjék! Nem jönnek vissza
383 I, XXV | mikor az ember akarna, és nem térhet az éghez, ahová
384 I, XXV | vigaszt kérni, mikor szenved. És „ti” ezt az eget akarjátok
385 I, XXV | Kik?~– Te! Ocskay László. És mindazok, akik veled egy
386 I, XXV | jutott, hívására megjelen, és csodatételeivel megszabadítja;
387 I, XXV | állítva egy minden élők és csillagok fölött uralkodó
388 I, XXV | csillagokat, ha ellene vétettek. – És ennek a birodalmáért harcolsz
389 I, XXV | birodalmáért harcolsz te és a te társaid fejedelmestől
390 I, XXV | a másik: az nyitva volt, és egyre vérzett.~Egy napon
391 I, XXV | felváltotta a fiatalabb.~És akkor aztán Ozmonda elhozta
392 I, XXV | megmérgezett golyó, nem az a másik.~És senki sem vette észre, mi
393 I, XXV | sebesülttel, felnyitotta a könyvét és olvasott, ha rálesett valaki,
394 I, XXV | bánnak. Ebben az Érsekújváron és Nagyszombatban szerzett
395 I, XXV | fővezérek versengése; az út és mód magában a magyar nemzetben
396 I, XXV | kísérlet volt Ozmondától és azoktól, akik ezt a levelet
397 I, XXV | azt mondják, hogy részeges és szokása szerint dorbézol;
398 I, XXV | zsoldot, azt mondják, rabol és sarcoltat; ha előretör,
399 I, XXV | híve ő most a fejedelemnek és az egész fölkelés ügyének,
400 I, XXV | fú!” – Az öccse, Sándor és valami Csajághy nevű főstrázsamester
401 I, XXVI | együtt jár. A szerelemhez és a hazához. A csapodárság
402 I, XXVI | a hazához. A csapodárság és az árulás ikertestvérek.
403 I, XXVI | lelkét.~Mikor Ilonkájától és gyermekeitől visszatért
404 I, XXVI | lánccal a lelkén is előretörni és fölfelé.~Még csak most kezdett
405 I, XXVI | tervei voltak.~Vak Bottyánnal és Bezerédy Imrével egyesülten
406 I, XXVI | kegyelmi levelet, a kinevezést és az utalványt. Ez volt a
407 I, XXVI | Bayreuth-ezredet levágta, erődöt és várost felprédált, elpusztított,
408 I, XXVI | savanyú alma között, a muszka- és a németbarátság közt, mégiscsak
409 I, XXVI | érzületére, hogy a feleségét és gyermekeit, kiket magával
410 I, XXVI | szíve is – van szépsége, és gonosz szenvedélye. – Ezekkel
411 I, XXVI | Volt két alvezére: Csajághy és az öccse, Sándor. Azok két
412 I, XXVI | táborkarába.~– Pongrácz és Turkoly átszökése óta nem
413 I, XXVI | megindulunk.~Mikor Csajághy és Ocskay Sándor elhagyták
414 I, XXVI | vizsgálták össze Löwenburg és Krumpach tábornokok, s bevehetetlenekül
415 I, XXVI | sáncait rendes hadsereg és derék polgárőrség védte;
416 I, XXVI | százszorosan lett megfizetve.~És Ilonka erre azt írta a férjének
417 I, XXVI | csak az országban, Trencsén és Lipótvár, ahol erősebb had
418 I, XXVI | palotásezredek, a sárga és veres testőrmuskétások;
419 I, XXVI | Pultavánál harcolt ezredei, és csak igen kis rész „mezei
420 I, XXVI | kívánta. Efölött a fejedelem és fővezére között nagy összekocódások
421 I, XXVI | két hadvezért, Heistert és Pálffy bánt, ezalatt Ocskay
422 I, XXVI | Pálffy bánt, ezalatt Ocskay és Vak Bottyán verték maguk
423 I, XXVI | eredetű háziúr a vezért és tábornokát. – Ismerjük a
424 I, XXVI | lakomákat, délben kezdődnek, és éjfél látja végüket; kivált
425 I, XXVI | Ocskay László maga volt méla és kedv nélkül. Mi nyomta a
426 I, XXVI | a kedélyre, mint kámfor és tömjén. Az egész társaság
427 I, XXVI | kard csorbákkal fűrészes, és markolatig fekete a vértől.~
428 I, XXVI | vitézség, ha ez megeshetett? És ki verte őket széjjel, ki
429 I, XXVI | armádiát, s a fejedelem és a fővezér arcára írja föl
430 I, XXVI | kiabálását.~Végre Csajághynak és Ocskay Sándornak sikerült
431 I, XXVI | nyugodtan, ahogy nemes urakhoz és hadvezérekhez illik.~A közbenállón
432 I, XXVI | megtörlé arcát a vértől és portól, s nyugodt hangon
433 I, XXVI | veszedelmünkben. Heister és Pálffy már a trencséni híd
434 I, XXVI | mert körmünkön ég a tapló.~És itt ismét Ocskayhoz fordult
435 I, XXVI | tekintse azt, hogy Ocskay, és a mi egész dandárunk hetek
436 I, XXVI | hogy bánatában embernek és Istennek szemrehányásokat
437 I, XXVI | kergesse még a vért szégyen és haragköltögető szó is. –
438 I, XXVI | diadalmas hősei: Pálffy bán és Heister tábornagy uraim.~
439 I, XXVI | kesely; az mind, a hókával és a daruszőrűvel együtt ott
440 I, XXVI | hopp.”~Ocskay ottmaradt és ivott. Most már szürcsölve
441 I, XXVI | hallucinációk, amik a gyilkos és öngyilkos agyát szokták
442 I, XXVI | fejezve, ami vágy, gyönyör és epedés.~A nóta elhalt a
443 II, I | mámorának, a gyönyör mámorának és a dicsőség mámorának az
444 II, I | had mindenfelülről: gyalog és lovas egyszerre. A gyalogok
445 II, I | mert sokat ivott-evett. És így megérem azt, hogy magamnak
446 II, I | éppen így állt Zólyomnál, és éppen így Stráznicánál szemben,
447 II, I | szemben, álló egész nap, kuruc és labanc, s nézett farkasszemet
448 II, I | vannak az öcsém, Sándor és Csajághy Márton pihent ezredei.~–
449 II, I | agyonzúzatást, de az arcát megütötte és elájult; most már ismét
450 II, I | miszerint Ocskay Sándor és Csajághy Márton a maguk
451 II, II | eredményre jutott Ocskay a Balog és Csáky ezredeivel. Azoknak
452 II, II | Porosz-, Hollandországnak, és az ortodox muszka cárnak
453 II, II | ellenséghez át akar szökni. És oda volt mellékelve Pyber
454 II, II | neki, hogy állnak a dolgok, és azt is, hogy tenálad voltam,
455 II, II | is, hogy tenálad voltam, és veled beszéltem. – Ezek
456 II, II | belévegyült. Lásd ébren és álmodban az égő mindenséget,
457 II, II | el tizenkét Pater nostert és tizenkét Ave Mariát.~– És
458 II, II | és tizenkét Ave Mariát.~– És hány credót?~– Semmi credót!
459 II, II | csendes lett a világ a Nyitra és Vág közötti vidéken. Pálffynak,
460 II, II | ezred számára némely zsoldot és muníciót. Az írá sub rosa
461 II, II | elpanaszolta neki a közte és a fővezér közt levő egyenetlenséget,
462 II, II | hadvezérek tökéletlenségeit, és azután megizente általa
463 II, II | seregétől: duzzognak egymásra. És továbbá, hogy a fejedelem
464 II, II | hadiszállásán is látták megjelenni, és a brigadérossal sokáig beszélgetni;
465 II, II | valószínű, de bizonyos! – És ugyanezt a cigányleányt
466 II, II | ittunk együtt, míg a bor és a józan ész el nem fogyott!”
467 II, II | sógorát, Botka Mihályt és Somogyi ezredest; mind a
468 II, II | tüzes pillantás megfordít, és önmagad ellenkezőjévé tesz”.
469 II, II | szavam hozzá: kegyelmes és kegyetlen uraim!”~Csalatkozni
470 II, II | leveleket írni, a fejedelemhez és Bercsényihez.~Nem látszott
471 II, II | őrséggel, ellátja eleséggel és lőszerrel. Mihelyt pedig
472 II, II | egész terv olyan őszinte és olyan egyszerű volt.~A Fehér-hegyek
473 II, II | összegyűlt ezredét Blaskovichcsal és Pestvármegyeivel a Fehér-hegyek
474 II, III | egyszerre elvész előlünk az út és a kísérő patak; mintha igazán
475 II, III | csodálatosabb holdbeli tájkép. – És ennek a vár alakú bércegyetemnek
476 II, III | parancsoló tömkelege a bástyáknak és tornyoknak, amiknek ablakai
477 II, III | egész világtól elzárkózott, és amellett a várát rendes
478 II, III | van gerjedve.~A fejedelem és Bercsényi aztán válaszoltak
479 II, III | legkegyelmesebb asszonyom és rokonom”, s úgy írva alá
480 II, III | legalázatosabb szolgája és atyafia”. A levél tartalma
481 II, III | megkezdetni. Én a feleségemet és gyermekeimet félek magukra
482 II, III | famíliáját, amikor jön és megy, minden kíséretestől
483 II, III | állt, hogy semmiféle útját és módját a szerzésnek nem
484 II, III | goromba lenni, mint a pokróc.~És ezt az embert okvetlenül
485 II, III | tervét. Az egyre zavarodik és nem tisztul.~Estefelé járt,
486 II, III | hagyta a Vágon túl. A város és a vár oly közel esik egymáshoz,
487 II, III | meggörbült hát, kurta kezek és lábak, az orrig felhúzott
488 II, III | kezébe a sok közül előbb.~– És ezt a marha sokaságú kincset
489 II, III | éhes az ember! Aztán ami jó és drága, hozasd elő!~Gáspár
490 II, III | darabnak a neve, formája és a többi.~– Hát hisz azt
491 II, III | lábasmarhával, mindig csak arany- és ezüstmarhával, ebbe nem
492 II, III | kezdett már goromba lenni, és ha már átvette volna Ocskaytól
493 II, III | veszem a tálat.~Ozmonda és Ocskay leültek egymással
494 II, III | barátnak nem hiszek többet.~– És így apácának sem? Hát nem
495 II, III | Bezerédyt?~– Meg a sógorát és az ezredesét.~– Hihetetlen!~–
496 II, III | végigszemlélgeti.~Ozmonda és Ocskay szót fogadtak: annyira
497 II, III | törvények szerint, egy katolikus és egy protestáns között való
498 II, III | között való házasság semmis és érvénytelen.~Ocskay minden
499 II, III | légvonatot?~Nagyot hallgatott, és hosszan elbámult a végtelen
500 II, III | Ozmonda fölkelt a helyéről, és bezárta az ajtót.~– Mondd
1-500 | 501-730 |