Kötet, fezejet
1 I, XXVI| XXVI. Deliancsa~A lélek sebe nem gyógyul
2 I, XXVI| hínak téged?~– Az én nevem „Deliancsa” – suttogá a cigány tündér.~– „
3 I, XXVI| suttogá a cigány tündér.~– „Deliancsa!” – szólt Ocskay, odavonva
4 I, XXVI| Hahahaaaj – kacagott fel Deliancsa, megvakarva öt körmével
5 I, XXVI| van-e már szeretőd, szép Deliancsa?~Arra is volt megfelelő
6 I, XXVI| célzott a szavával.~– No, no, Deliancsa. Majd az urad megver, ha
7 I, XXVI| gyűrűjét látja az ujjadon.~Deliancsa nagyot nevetett azon: a
8 I, XXVI| hajahaj!~– No, hát igyál, Deliancsa! Ismered ezt a bort?~– Hogyne
9 I, XXVI| koppantja a gyertyája hamvát.~Deliancsa arra a két ujja megnyálazott
10 I, XXVI| ki a világod!~Arra aztán Deliancsa folytatta a nótát:~Söröm
11 I, XXVI| Csókot kér a barna fattyú.~(Deliancsa úgy énekelte, hogy szőke
12 I, XXVI| nem szokott mosdani.~– Te, Deliancsa, ördög bújjék beléd; de
13 I, XXVI| félredőlt kanóc.~Azt suttogá Deliancsa:~– Hát azt hiszed, hogy
14 I, XXVI| eszébe jut. – Vagy marad csak Deliancsa. „Piros leszek, mint a rózsa;
15 I, XXVI| hajdúk.~– De soká mosdasz, Deliancsa! Lemoshattál már azóta hat
16 I, XXVI| ilyen csúffá.~– Hol van Deliancsa?~– Hol bizony? Elrepült.
17 I, XXVI| voltak.~Ott volt ismét a Deliancsa. Ölelte, csókolta. Az ölelés
18 I, XXVI| Én vagyok a cigányleány, Deliancsa: aki elhozta a fejedelem
19 I, XXVI| ujján. – Talán az egész Deliancsa képe, alakja, szavai, csókjai,
20 I, XXVI| talált egy szál női hajat.~„Deliancsa!”~… Csakhogy az az egy női
21 II, II | semmit.~Semmit? Hát az a csók Deliancsa ajkán?~Mit? Csak egy csók?~
22 II, III | eltaszítva őt magától – ez nem Deliancsa, a cigányleány!~Ocskay lelke
23 II, XX | írva:~„Itt vagyok!~ Deliancsa.”~Erre a névre, még ami
24 II, XX | hova visz magával? – mondá Deliancsa.~– Azt akkor mondom meg,
25 II, XX | jövendőmondásért, s aztán átkarolta Deliancsa vállát, a fülébe súgva.~
26 II, XX | még egy üdvlövést a szép Deliancsa tiszteletére.~S azzal mind
27 II, XX | megtöltve; ki lett lőve Deliancsa búcsúüdvözletére. A fegyver
|