Kötet, fezejet
1 I, VII | vegyen.~– Ember! Mi történt veled? Kilopták belőled a lelket?~–
2 I, X | szorítod. Melyik ezred menjen veled?~– Majd kiválasztom én a
3 I, XIII| egyszer úgy beszélhessen veled, amikor más nem hallja.~–
4 I, XIII| tetszik nektek ez a terv?~– Veled megyünk, ahová vezetsz! –
5 I, XVI | dolgod, hogy odajuss. Megy veled kíséretül a három kompánia
6 I, XXII| elő, ő kegyelmeik akarnak veled beszélni.~Marci úgy tett,
7 I, XXV | folytatá:~„De tudatnom kell veled, nehogy mások, idegenek,
8 I, XXV | László. És mindazok, akik veled egy zászló alatt végzik
9 I, XXV | Elhagylak. De ittmarad veled az igazság, amit hozzád
10 I, XXVI| kacaglak, hogyan játszom veled! Iszonyúan gyűlölnélek,
11 II, I | édes vezérem, mert mi is veled futunk.~– Ezer sáncárok
12 II, II | hogy tenálad voltam, és veled beszéltem. – Ezek voltak,
13 II, III | Igen nevezetes dolgom van veled. Nem úgy kereslek, mint
14 II, III | írnom. Az egyik példány veled megy, a másik itt marad.
15 II, VII | itt lesz nálad, s mennek veled oda, ahol pénzt és hivatalt
16 II, VII | kit szekérre, s oda mennek veled, ahová viszed. – De hát
17 II, VIII| ahová a krónika beírta.~– Mi veled megyünk, veled teszünk.~–
18 II, VIII| beírta.~– Mi veled megyünk, veled teszünk.~– A többit majd
19 II, VIII| Istene, se szentje annak, aki veled akar tartani.~– Nem is esküszünk
20 II, XII | a kuruc generális; „ide veled, Ocskay László!”~Vakmerő
21 II, XII | a jámbor polgárokat; ide veled! Ha a császár megbocsátott,
22 II, XVI | én azt az órát, amelyen veled egy úton elindultam!~ ~
23 II, XVI | tündérasszony karjai között. – Le veled, immortellakoszorú!~S azzal
24 II, XVI | vagy, fiaimmal együtt, s veled akarok maradni mindig.”~
25 II, XVII| magamban: elég soká voltam veled boldog; meg kell azt így
26 II, XVII| míg csak élek; de, hogy Veled találkozzam, hogy Téged
|