Kötet, fezejet
1 I, I | nagyvirágú rokolyákat adassa magára: „Nem negyvenöt esztendős
2 I, VI | ki az. – Keresztet vetett magára, úgy került eléje.~Ez volt
3 I, VII | anyai gráciájába szegény, magára hagyott feleségemet. – Engedelmes
4 I, IX | gyalogság, mindenik külön magára nyerte meg az ütközetet,
5 I, XIII | sátora előtt.~Utoljára is magára Cinka Pannára lett bízva,
6 I, XIII | Aki odáig utunkat állja, magára vessen érte, amit kap; de
7 I, XV | csatatér közepén maradt magára, ahol az ellenség az úr,
8 I, XVI | bealkonyodik, Nagyszombat magára hagyva áll.~Ellenállásról
9 I, XVIII| van, madame, vegye fel ezt magára!~A hölgyalak, amint e szóra
10 I, XVIII| nyújtott selyempalástot magára borítsa, odanézett teljes
11 I, XVIII| nagy dolgokat bíznak, őt magára hagyják.~– No, erről fölteszem.
12 I, XIX | Ocskay nem hagyhatta őt magára, hogy vezéri teendői után
13 I, XXV | arc nélküli kísértet marad magára egyedül a lázbetegnél.~Mit
14 I, XXV | kápráztak. Keresztet vetett magára.~– Hagyj magamra! Ne kínozz
15 I, XXVI | össze magát többet senkivel, magára harcolt. Akkor mindig győztes
16 I, XXVI | haditervét, amiben egyedül magára számított, senkinek a segítségére
17 I, XXVI | egyedül maradt.~Mikor így magára lett, ismét érezte azt a
18 II, II | a fegyverrel. A Felföld magára maradt.~Ocskay László megindult
19 II, III | látom először. Ugye, hogy magára ismer kegyelmed?~– Leszámítva
20 II, IX | nem ugyan az erkölcsre magára, hanem annak a látszatára.
21 II, IX | idáig, elhiheti, hogy itt magára nem hagyom: veszendőre,
22 II, XV | iszonytatóbb rémalakot nem ölthet magára, hogy őt megrettentse, mint
23 II, XV | körülötte, és látni egyedül, magára maradva, egy egész felgyújtott
24 II, XVI | lett öregasszony, mikor magára maradt. Mert Ilonka iszonyodva
25 II, XVI | csapásokat, s vigyázott magára. Most mutatta csak meg,
26 II, XVIII| csak éji köntösét vette magára. S ott hallgatózott az ajtón,
|