Kötet, fezejet
1 I, I | a hajadat. Viseld magad csendesen, mikor én beszélek. – Nem
2 I, I | szívébe!~– No, mármost ülj le csendesen, s ne feszengj annyit, hadd
3 I, I | ettül a szertül elaludt csendesen hajnal felé a leányka. Az
4 I, II | martjának sarkantyúja van, csendesen leereszkedtek a vízbe; a
5 I, II | feltorlott Tisza hullámai között csendesen közeledett az úszó csapat
6 I, II | fegyveres hadseregek. Maga a csendesen hömpölygő Tisza is bíborfényben
7 I, III | hangra a csatamén, mely eddig csendesen hagyta magát a parasztasszonyok
8 I, IV | sült malac elkezdett erre csendesen röfögni: „Oi, oi, röf!”~
9 I, VI | Nyughatik már jó bátyád csendesen. Testvére boldog lesz. –
10 I, VI | fiókjába. – Most már aludjál csendesen. Soha sem költelek fel már
11 I, VIII | állat egyszerre megállt csendesen.~– Hahaha! – kacagott Vak
12 I, VIII | kuruc tábor többi része szép csendesen aludt az Úrban, ezt az egy
13 I, XVIII| szólt a hölgy –, hogy én csendesen pihenni fogok? Hogy én ezt
14 I, XXII | szolgállak híven, hallgatok csendesen; őrizlek, oltalmazlak, vért
15 I, XXII | magát ellene védelmezni. – Csendesen, nyugodtan válaszolt.~–
16 I, XXIII| Ilonka még azután átsuhant csendesen Bercsényiné asszonyom szobájába
17 II, I | szemközt álló dalia csak ilyen csendesen beszélgetett egymással;
18 II, III | izensz? Beszéld el! Szóljunk csendesen!~S beszéltek csendesen.~
19 II, III | Szóljunk csendesen!~S beszéltek csendesen.~Nagyon sok izennivalója
20 II, III | találta, amint suttognak csendesen.~Éppen nyolc órát recsegett
21 II, IV | át a másik szobába, ahol csendesen beszélhetünk erről.~Ilonka
22 II, VII | csapatostól. Azután szép csendesen lekerült a Nyitrához, átúsztatott
23 II, XIV | visszariasztó!~Ocskay László csendesen végignézett rajtuk. Az ő
24 II, XV | Ocskay pedig közeledett nagy csendesen Léva felé: lassú haladással,
25 II, XVIII| elhagyta a házat, olyan csendesen suhant el.~Hanem azt jól
26 II, XVIII| s aztán megindultak szép csendesen a ködös éjszakában. A hatalmas,
|