Kötet, fezejet

 1     I,  XIII |            jobbágya senkinek, mert a cigány nincs a hanthoz kötve, az
 2     I,  XIII |         levegőben. Jaj, de érti az a cigány: kicsalni a lelket a magyar
 3     I,  XIII |              daloljon. Aztán olyan a cigány: pénzedet adod neki, húzza
 4     I,  XIII |     hegedűjével. Az ilyent szereti a cigány!~Aztán meg tetszett neki
 5     I,  XXI  |                 Mekkorákat hazudik a cigány!~A cigányleány nem bizonyozott
 6     I,  XXIII|           aztán megint mint muzsikus cigány, utoljára mint kuruzsoló
 7     I,  XXIV |            vénasszony, az üstfoldozó cigány, közben egy-egy rongyos,
 8     I,  XXIV |        latinnal, tóttal, némettel és cigány aranymondatokkal, de hogy
 9     I,  XXIV |             egyszerre minden koldus, cigány, vénasszony fokost, kardot
10     I,  XXIV | letérdepeltek, s elkezdtek imádkozni cigány nyelven a „mining atyet”,
11     I,  XXVI |               Deliancsa” – suttogá a cigány tündér.~– „Deliancsa!” –
12     I,  XXVI |           Ihajnáré! ihajla!~Húzd rá, cigány, disznót adok,~Nem túrja
13    II,  XI   |             aminek a környékét csupa cigány meg koldus lakta földbe
14    II,  XVIII|             kell, amíg csak bírok!~A cigány odahajolt az úrnőhöz, s
15    II,  XVIII|         olyan tréfás kifejezést ad a cigány minden mondásának. – Hát
16    II,  XVIII|           tagadod! – nyújtá a szót a cigány. – Mi cigányok jövendőmondók
17    II,  XVIII|          tova akart futni. – Hanem a cigány egyszerre odaborult le eléje,
18    II,  XVIII|          Kánápé! (Ezt akkor mondja a cigány, mikor nincs fizetővendég.)~
19    II,  XVIII|               Hogy tudná mindezt egy cigány?~– Itt van a két dénárod
20    II,  XVIII|              az röptében elkapott, s cigány alázatossággal elhálálkodott
21    II,  XX   |    Érsekújvárra.~Volt Jávorkának egy cigány kéme, akinek legnagyobb
22    II,  XX   |               Jávorka rendeletéből a cigány kémnek egyedül kellett mindenütt
23    II,  XX   |         December 29-én jött vissza a cigány azzal a tudósítással, hogy
24    II,  XX   |              kastélyba hírt hozni.~A cigány visszatért azzal a hírrel,
25    II,  XX   |           nem ismert Jávorkára.~– No cigány! Ha tudsz hozzá – szólt
26    II,  XX   |              szép mátkádat.~– Nesze, cigány! – mondá Ocskay, odadobva