Kötet, fezejet

 1     I,  IV   |              kezében volt az eltűnt és hiába keresett kés, villa; senki
 2     I,  XI   |                börtönük falait vívják.~Hiába örültek. – A tűz kialudt
 3     I,  XI   |                börtönük falait vívják.~Hiába örültek. – A tűz kialudt
 4     I,  XIV  |          Szegény jó Balahó! Nem mondta hiába: megtette a tempót.~Ez volt
 5     I,  XXI  |              való nekem az ilyen hely.~Hiába marasztották, nem maradt.
 6     I,  XXI  |               szabad. És így bizonyára hiába jött össze úgy az a kártya,
 7     I,  XXIII|               ki nem jöhet az ajtaján.~Hiába haragudott érte, mert kinevették.
 8     I,  XXV  |             mérgekkel torkig lakatják? Hiába is kérdeznék, mert aligha
 9     I,  XXV  | szerencsétlennek kell lenni. A gyilkos hiába imádkozik: ne vígy a kísértetbe,
10     I,  XXV  |               a kísértetbe, az áldozat hiába imádkozik: szabadíts meg
11     I,  XXVI |          homlokán ránc vonult végig, s hiába húzta Cinka Panna a fülébe
12     I,  XXVI |             miért töltötte itt a napot hiába? Egyszerre kiabáltak egymásra
13     I,  XXVI |           brigadéros. – Te se nézd ott hiába a faggyúgyertyát, indulj
14    II,  V    |                 hogy mi a teendőjük, s hiába is parancsolna nekik valaki
15    II,  V    |       eltartott három estén keresztül. Hiába kéredzkedett a fiacskáihoz,
16    II,  V    |                erre a megrohanásra; de hiába is biztatta Gáspár úr a
17    II,  VI   |              azt súgná a fülébe, hogy „Hiába csaltál el osztrák hazájába,
18    II,  IX   |            nyerges, kidőlt a hámból, s hiába biztatták, csak nem kelt
19    II,  IX   |             felé, mintha vágták volna. Hiába kiabált utána a másik fullajtár,
20    II,  XII  |        harangszót, hogy lefeküdjék. Ma hiába telik meg vendéggel a Fehér
21    II,  XIII |          megbánt álmait.~Nem lehet az! Hiába mondja az álmodó: nem szeretem
22    II,  XVI  |               sérti, pisztoly, mordály hiába prüszköli feléje a tüzét;
23    II,  XVI  |              prüszköli feléje a tüzét; hiába ágaskodik felé a csatamén:
24    II,  XVIII|                a szót az apja felől.~– Hiába tagadod! – nyújtá a szót
25    II,  XXI  |           László számára. A kurucokhoz hiába menne könyörögni; azok őtet