Kötet, fezejet
1 I, I | kiabál rikáccsá vált hangon. – Megölték a fiamat. Jól
2 I, III | rossz híreket olyan alant hangon olvasá, hogy a szomszédjai
3 I, III | cetera. – Akármilyen lassú hangon igyekezett is Benjamin diák
4 I, VIII | s ott elkiáltá harsány hangon, hogy meghallhatta mindkét
5 I, XV | szakasztott azon a csengő hangon, ami Ocskay Lászlóé, ezt
6 I, XVI | két sasszárny, behemóti hangon rivallt rá kegyetlen haraggal
7 I, XVIII| kérdezé haragtól fojtott hangon Ocskay.~– Odabenn van! Dejszen
8 I, XVIII| kérdé Ocskay rekedtes hangon Csajághytól.~– Az könnyen
9 I, XVIII| úgy kérdezé felcsattanó hangon:~– Mit akarsz ezzel az asszonnyal
10 I, XVIII| Ez pedig csendes, szilárd hangon dörmögé e szókat:~– Kicserélem
11 I, XXIII| igazságot akart tenni, s békítő hangon jegyzé meg, hogy hiszen
12 I, XXIII| magához tért. Halk, csendes hangon monda Ocskaynénak:~– Milyen
13 I, XXV | óta – felelé ez suttogó hangon. – De többször felébredt
14 I, XXVI | érdes, rekedt, rikácsoló hangon:~– Hát itt ti dorbézolni
15 I, XXVI | vértől és portól, s nyugodt hangon kezde szólni.~– Én nem mondtam
16 I, XXVI | s gúnyos, fűrészreszelő hangon eláldá magát:~– No, hát
17 II, IV | odafordulva nejéhez, mondá érdes hangon:~– Neked az anyád beszélt
18 II, IV | azon az ismerős, szelíd hangon szólt hozzá:~– Ne haragudj
19 II, IX | szólt Ocskay tompa, kemény hangon. – Arról is meg vagyok győződve,
20 II, IX | megsajnálta, s szelídebb hangon szólt hozzá: de a szavakban
21 II, XIII | mazurkalépésben, s alig hallható hangon rebegett valami mentegetőzésformát;
22 II, XIV | bírája.~Szilárd és nyugodt hangon szólalt meg.~– Azon ember,
23 II, XIV | székéről, s száraz, kemény hangon mondá Heisternek:~– Végre
24 II, XV | mondá kemény, érzelemtagadó hangon.~– Te írtad? – kiálta fel
25 II, XVIII| térdeit, most már nem cigányos hangon, hanem zokogásba vegyülő
|