Kötet, fezejet
1 I, I | hírrel, biz een.~– Hát a fiam nem jön el?~– Jönne biz
2 I, I | benne volt.~– Meghalt a fiam? – kiálta fel Tiszáné, s
3 I, V | már úgy szeretem, mintha fiam volna. Nosza, válassz közte.
4 I, V | uradnak fogadod, akkor is fiam lesz, ha bátyádnak fogadod
5 I, V | bátyádnak fogadod el, akkor is fiam lesz. No, hát mondd ki azt
6 I, VI | háború alatt, ahol a „lelkem fiam” elhalt, a Pálffy-ezrednél.
7 I, VI | Testvére boldog lesz. – Pihenj, fiam, pihenj! – Jöjjetek: most
8 I, VI | visszaadta. Hiszen van már megint fiam. Áldassék az Isten!~S azzal
9 I, VI | többet álmodból. – Pihenj, fiam, pihenj. – Hiszen itt van
10 I, VIII | viganója mögött! Eredj haza, fiam! Anyádasszony tejes kását
11 I, XIV | kettéhasították, kis csecsemő fiam felszúrták dárda hegyére,
12 I, XX | a dolgot.~– Igaz biz az, fiam uram, hogy én mindig vele
13 I, XXIII| fekete. Azt csak nem tagadod, fiam, hogy hadseregünk hatalmas?~– „
14 I, XXIII| fintorgott.~– Hová oly sietve, fiam? – kérdezé tőle Ocskay.~–
15 I, XXIV | ható szava volt annak.~– Fiam! – mondá az ifjúnak Ocskay. –
16 I, XXVI | a tisztek közül.~– Édes fiam – mondá neki a brigadéros. –
17 II, I | töröksíp-fúvó trombitást.~– Hej, fiam! Tudod-e a nagyszombati
18 II, I | csataindulója.)~– Csak te fújd, fiam, azt a nagyszombati nótát.~
19 II, III | Aki miatt szegény Gáspár fiam elölte magát a török háborúban.~–
20 II, III | Aranyos ember vagy, édes fiam. Aranyos ember. Ugyebár,
21 II, XV | Hogy Ocskay László, az én fiam, ide jöhessen, felgyújthassa
22 II, XV | aki a te nevedben, édes fiam, azt a bolondságot írta,
23 II, XV | mellényt, az én szerette jó fiam, Gáborom köntösét, azt tegyétek
24 II, XV | tegyétek oda. Oh, édes jó fiam! Hol van az a te erős kezed?
25 II, XV | kegyetlenül bánik! Alszol, kedves fiam? Mindjárt jön az anyád,
|