Kötet, fezejet

501    II,  III  |      karbunkulussá vált a sok gyémánt és rubin között.~Biz annak
502    II,  III  |               Zsolnára.~Mikor Ozmonda és az ipa a lépcsőgádoron visszalépdegéltek,
503    II,  IV   |              nem érvényes a katolikus és a protestáns közötti házasság.”~
504    II,  IV   |         feleségét jön látogatni?~Férj és feleség pedig egymásnak
505    II,  IV   |               amit a szája mondott.~– És mikorra ígérte, hogy visszajön?~
506    II,  IV   |                Mire való ez? Felkelt, és utánament a belső szobájába.~
507    II,  IV   |              megolvasztja a gyémántot és a férfijellemet; az egész
508    II,  IV   |            értékét ki tudja fejezni – és feltalálta saját magát:
509    II,  IV   |          Érsekújvárra, a fejedelemhez és Bercsényihez, s meghozták,
510    II,  IV   |           pedig talált Ocskay – kávét és semmi mást. Egy betű írást
511    II,  IV   |                  Előszedte Blaskovich és Pestvármegyei leveleit,
512    II,  IV   |               notába ejtik, a feleség és a gyermekek is földönfutókká
513    II,  IV   |              is zárják őket. Bezerédy és társainak példája nem volt-e
514    II,  IV   |               hogy maradjon mellette, és ringassa. Aztán bátor léptekkel,
515    II,  IV   |        vesztél vele össze?~– Ezért.~– És nem azért, mert pápistává
516    II,  IV   |               a saját édesanyámat is, és nem nézek rá többet soha.~
517    II,  IV   |            Nagyon sok ellenségem van, és nagy, igen nagy emberek.~–
518    II,  IV   |               a ma született gyermek; és mégis annyira ellenem van
519    II,  IV   |          vádképpen a fejemhez vágnak, és mégis egy szót sem tudok
520    II,  IV   |              oda az ellenségeid közé, és hívd fel őket: „Ki vádol,
521    II,  IV   |             már értesülve van felőle, és nagy szívesen fogad. Hallhattad
522    II,  IV   |              Csak azt akarom, hogy te és gyermekeid, akik az én kincseim
523    II,  IV   |               bőkezű az áldozatokban, és szigorú a hűségben. Aki
524    II,  V    |    békebíráskodni, s mindent meglátni és mindenütt kitüntetni, hogy
525    II,  V    |                s megtartja a pénteket és a kántorszerdát; orvosságot
526    II,  V    |              a sok virágos abrosszal. És amellett mesél. Hosszú,
527    II,  V    |              Félnek a „megverés”-től.~És ezt mindennap háromszor
528    II,  V    |            kertek közül. Azok Budetin és Zsolna tornyai.~Mikor elvált
529    II,  V    |            láncolták békóval az úrnak és a szolgának a lábát. A hűséges
530    II,  VI   |               ígérted, hogy megjössz: és ma már Szent Mihály napja
531    II,  VI   |      Virágbokrétákkal volt tele szoba és tornác, cifrán felöltöztetett
532    II,  VI   |         tódult.~Új életpálya, hatalom és gazdagság állt előtte.~–
533    II,  VI   |               megnotáztassék. Nyíltan és titokban pártolja pénzzel
534    II,  VI   |             titokban pártolja pénzzel és csapatok gyűjtésével a lázadók
535    II,  VI   |                ha a vára ily félreeső és nehezen hozzájárulható nem
536    II,  VI   |               a bécsieknek? Aki nekem és a pereputtyaimnak szállást
537    II,  VI   |              most ennek a dicsvágytól és szerelemtől ragyogó arcnak
538    II,  VI   |           magához ölelte a gyermeket, és elaltatta. Maga nem tudott
539    II,  VII  |          mennek veled oda, ahol pénzt és hivatalt osztogatnak: a
540    II,  VII  |             minden rendes katonájával és a Felvidéken összegyűjtött
541    II,  VII  |        feladat! Sikerült.~Csajághynak és Ocskay Sándornak Érsekújváron
542    II,  VII  |           derék lakomával vártak urat és közlegényt: mindenki torkig
543    II,  VII  |            fényesen fogadtatott a bán és a többi nagyhatalmas német
544    II,  VII  |               bukkant egymásra Ocskay és a bán serege.~Ocskay saját
545    II,  VII  |               a bán megöleli Ocskayt, és megcsókolja az orcáját.
546    II,  VII  |               megcsókolja az orcáját. És abban a pillanatban megharsannak
547    II,  VII  |            nekik össze kell aprítani, és se kérdve, se hallva nekivágtak,
548    II,  VII  |              pedig a saját ezredemmel és a kegyelmességed által rám
549    II,  VII  |             volt írva, a császár neve és pecsétje rajta.~– Ismerem
550    II,  VII  |            császár várja kegyelmedet, és óhajtja látni. Őfelsége
551    II,  VII  |          elfogadva, s az országnagyok és az összes generálitás színe
552    II,  VII  |               quaestora fizetheti ki, és csupán a kegyelmed kezeibe. –
553    II,  VIII |            Megosztoztak a lénungon.~– És most azután – szerteszéjjel,
554    II,  VIII |                ki merre lát! Ahogy ló és ember bírja, vágtassatok
555    II,  VIII |          Ocskay Lászlót élve elfogja, és hóhérnak adja!~Most már
556    II,  VIII |            volt: Beleznay, Bornemisza és Rácz Miska.~Mind a három
557    II,  VIII |               kezébe át nem adom! Tűz és vas engem úgy segéljen!~–
558    II,  VIII |             engem úgy segéljen!~– Tűz és vas engem úgy segéljen!~
559    II,  VIII |               a kemény szövetséget.~– És most tudja meg ki-ki, hogy
560    II,  VIII |            hagyja nyugodni. Érte megy és gyermekeiért, hogy elhozza
561    II,  IX   |           papramorgót, vágott dohányt és kiváltképpen mentül több
562    II,  IX   |          tessék kiszállni a hintóból, és bejönni a vámházhoz.~Jaj,
563    II,  IX   |               Scharodi Vencel. Bajusz és kecskeszakáll ugyan áldozatul
564    II,  IX   |              lapot maga.~Hisz Ozmonda és Scharodi régi szövetséges
565    II,  IX   |              ide, röptében elkapva. – És éppen abba a szobába, amely
566    II,  IX   |           Csak egy ajtó választja el, és abban is benne a kulcs.~
567    II,  IX   |      lépegetést az ajtótól az ablakig és vissza.~Egyszer aztán felnyílt
568    II,  IX   |              én jövök.~A grófnő állig és körömhegyig érő fehér ruhát
569    II,  IX   |         asszonyszemélyt, ha szép volt és fiatal, hamar megállították
570    II,  IX   |                kitanuljam az alkalmat és időt; megnyerjem a kedélyeket
571    II,  IX   |               megnyerjem a kedélyeket és indulatokat; elhárítsak
572    II,  IX   |           utat akarok nyitni. Érdemem és férfierőm! Ezekkel megyek
573    II,  IX   |       szavakban még mindig dölyf volt és keserűség.~– Bocsásson meg
574    II,  IX   |           saját kezével kell aláírni, és azután holnap reggel 9 órakor
575    II,  IX   |           legitimálni magát élőszóval és papirosokkal. – Egyébiránt –
576    II,  X    |               Van-e gyónási cédulája, és mikorról?~Ocskay mindenre
577    II,  X    |             gonosztettért megbüntetve és mi módon?”, akkor elszakadt
578    II,  X    |              a kérdezőnek minden hím- és nőnemen levő szenteit; amiért
579    II,  X    |              amellett igazi bécsi vér és hozzá fidélis cimbora. Hát
580    II,  X    |               Egy koszperdes, parókás és bársonykabátos úri ember
581    II,  X    |               tőle, hogy kinek híják, és mi a címe.~– Én Ocskay László
582    II,  X    |             füle mellé dugta a tollát és fölállt.~– Akkor én önt
583    II,  X    |               a sarkával mutatott.)~– És így énrám mikor következik
584    II,  X    |               cimbora volt – tányérok és poharak között; egészen
585    II,  X    |               ember, mint a kalamáris és porzótartó mellett.~– Nagyon
586    II,  X    |            anekdotát mondok el róluk.~És tartotta aztán víg történetkékkel
587    II,  X    |             esznek, isznak, énekelnek és táncolnak – item: aki nyilvános
588    II,  X    |            nyilvános szállókban férfi és asszonyszemély két egymás
589    II,  XI   |              egymásnak a csillagoknak és az asszonyok nyelvének a
590    II,  XI   |               csalogatják maguk után. És amellett arról is bizonyosak,
591    II,  XI   |              mind a kettőre felvésve, és alatta ez az epitaphium:~„
592    II,  XI   |            veszekedő testvérek, Péter és Mátyás, kik ezen a helyen
593    II,  XI   |                emberlaktalan sétányon és utcán. Ruhája csupa sár
594    II,  XII  |                         XII. A Krethi és Plethi~Az a félelmes városrész,
595    II,  XII  |            űzze ki a zsidókat Bécsből és minden országából: ők elvállalják
596    II,  XII  |              bonyolítsa le az ügyeit, és hagyja el a várost és az
597    II,  XII  |         ügyeit, és hagyja el a várost és az országot. – Így maradt
598    II,  XII  |             ahol közel van a politzei és a militär. – A hírhedett
599    II,  XII  |              neki az ő kedves barátja és patrónusa: „Hiszen ami a
600    II,  XII  |               tíz körmére maga a nép, és cselekedjék!~A népharag
601    II,  XII  |             kőkút kámvájáról a zsidók és kurucok istentelen cimboraságát. (
602    II,  XII  |            vezettek, azalatt a Krethi és Plethi hada egyszerre csak
603    II,  XII  |             ellen, s itt is hősködöl, és agyba-főbe vered a jámbor
604    II,  XII  |        Scharodi pedig bezárta a kaput és kocsmaajtót; s azok mind
605    II,  XII  |               a kocsmája becsületéért és a jó cimboraságért.~Időnyerésről
606    II,  XII  |              Jávorkáék voltak. Ő maga és még két kuruc összeesküvő.~
607    II,  XII  |              az egész lázongó Krethit és Plethit: a „Fehér Angyal”
608    II,  XIII |               lázadás van a városban! És azután rettentő dobszóval
609    II,  XIII |       intéztek a zsidópiac, zsidóutca és húspiac ellen, hogy a katonaság
610    II,  XIII |          palástban, a bársonybarettel és a nagy ezüstfogantyús nádpálcával.
611    II,  XIII |       intéztek a zsidópiac, zsidóutca és húspiac ellen, hogy a katonaság
612    II,  XIII |               számára minden pompával és kényelemmel berendezve;
613    II,  XIII |              Burgwache fegyverbe állt és prezentírozott. Két sor
614    II,  XIII |              Fényesnél fényesebb urak és asszonyságok mindenféle
615    II,  XIII |           ruhába vannak öltözve, kard és tőr nélkül. A nagyobbik
616    II,  XIII |            bérmáló szülőik, a császár és császárné után.~Tehát ezek
617    II,  XIII |         szabályos, sima arc; de hideg és szenvedélytelen, átszegező
618    II,  XIII |               nyelven folyt a császár és Ocskay között. Ez volt a
619    II,  XIII |           idióma azokban az időkben – és még sokáig azután.~Ocskayt
620    II,  XIII |              nem volt a hízelkedésnek és magasztalásnak, mennyire
621    II,  XIII |               perduellió”-ban gyanús, és különben is, „ultima deficiens” (
622    II,  XIII |               Minő ellentét a tegnapi és mai est között!”~– Ad vocem „
623    II,  XIII |               most itt a bécsi tolvaj és naplopó csőcseléket folytonosan
624    II,  XIII |              haragtól.~Eddig csak dac és nagyravágyás volt indulatainak
625    II,  XIII |  méregerjesztője, most már a gyűlölet és harag is társul szegődött
626    II,  XIII |            vele tisztába jönni.~A düh és a dölyf beszélgetett a lelkével.~
627    II,  XIV  |   predikátummal, tábornoki kinevezést és aranyláncot, a tudvalevő
628    II,  XIV  |             két utóbbit, a kinevezést és az aranyláncot ugyan sohase
629    II,  XIV  |               tábornoki mellszalaggal és az igazi aranylánccal a
630    II,  XIV  |            körülülve osztrák császári és dán királyi tisztekkel.
631    II,  XIV  |             ellensége – vetélytársa – és bírája.~Szilárd és nyugodt
632    II,  XIV  |      vetélytársa – és bírája.~Szilárd és nyugodt hangon szólalt meg.~–
633    II,  XIV  |         pátosszal esküdözék: „Hitemre és lovagi szavamra fogadom,
634    II,  XIV  |               valami mély szánalommal és keserűséggel nézett a szeme
635    II,  XIV  |    operációval egyetértésben, Erdélyt és az Alföldet szorongatja.
636    II,  XIV  |             pernyébe omlott kazalokat és behányt kutakat napi járóföldre.
637    II,  XIV  |        császári hadsereget a Dunántúl és Erdélyben foglalkoztatja,
638    II,  XIV  |               össze a bányavárosokban és azoknak a környékén, s evégből
639    II,  XIV  |               fogok ruházni, pontosan és erélyesen végre is hajtandja.
640    II,  XIV  |               Bécsből magával hozott, és a Tököli harámbasa vezérlette
641    II,  XIV  |         jöttél közénk?~Leégetni Lévát és vidékét s valamennyi magyar
642    II,  XIV  |           térdeit? Megragadja a kezét és csókjaival elhalmozza, és
643    II,  XIV  |             és csókjaival elhalmozza, és könyörögjön előtte, sírva,
644    II,  XIV  |         nyakából a tábornoki szalagot és az aranyláncot, s odadobja
645    II,  XIV  |          filantropizál; hanem hallgat és cselekszik – engedelmeskedik
646    II,  XIV  |          cselekszik – engedelmeskedik és végrehajtja, amit rábíztak.
647    II,  XIV  |          Ocskayt visszatartá Heister.~És azután egy teljes óráig
648    II,  XIV  |             akkor megszorítá a kezét, és elbocsátá maga elől, ironikus
649    II,  XV   |               az ötven tallérok után. És így egészen kedvére való
650    II,  XV   |           intézkedését rovásra szedje és gyanúval kísérje. Ez az
651    II,  XV   |               a szándéka Ocskaynak. – És amellett folyvást gúnyolódott
652    II,  XV   |               nagy zsivajgással rácok és labancok a kastélya felé.
653    II,  XV   |      nagyasszonyt, belső cselédjeivel és Tormássy Lászlóval, fogadására
654    II,  XV   |           Szállj nálam!~Ocskay sápadt és fázott. Megfogadta, hogy
655    II,  XV   |               egy sebhető része volt: és ezt találták el!~Rohant,
656    II,  XV   |                Mindjárt jön az anyád, és fölébreszt!~Oda kellett
657    II,  XV   |            hordani eléje a deszkákat, és ott ácsolni össze a szeme
658    II,  XV   |               ahhoz a kastélyhoz ott, és gyújtsátok fel!~Kókány Laci
659    II,  XV   |         mellet mellnek vetve.~– Ördög és pokol! – ordítá Ocskay,
660    II,  XV   |             míg a gyászmenet elvonul.~És még azután is ott kellett
661    II,  XV   |       kegyelem fáját) Ilonkának adta, és kellett neki hallgatni,
662    II,  XV   |              házi kertben elsírolnak.~És még azután is ott kellett
663    II,  XV   |             is ott kellett neki állni és hallgatni, ahogy a lelkész
664    II,  XV   |               s nem jött ki az ajkán.~És még azután is ott kellett
665    II,  XV   |             senki sem volt körülötte, és látni egyedül, magára maradva,
666    II,  XVI  |              vihette, ami a szekerére és a hátára fért. A Tisza-kastélyból
667    II,  XVI  |               utasításba, hogy a Bars és Nógrád megyei városokat
668    II,  XVI  |      csapatjai is a legderekabb német és tót gyalogok. Ez ellen küldte
669    II,  XVI  |           Pálffy bánt, Ocskay Lászlót és Ebergényit. El kellett dőlni,
670    II,  XVI  |          egész haditerv, amit Heister és a táborkar bölcsei nagy
671    II,  XVI  |               Ocskay László ott volt, és maga osztotta a parancsokat.~
672    II,  XVI  |               Hanem fogd ezt a vasat, és szurkáld a szívén keresztül;
673    II,  XVI  |         Elhallgatott, arca elfehérült és mozdulatlan lett. – Ezen
674    II,  XVI  |           mégis atyja gyermekeimnek – és én mégis szeretem őt.~S
675    II,  XVI  |        tudatva vele, hogy a családját és a kincseit kíséri ugyan
676    II,  XVI  |            hadvezéri nehéz kötelesség és a többi –, de a „kisbíró”,
677    II,  XVI  |          nyebojcsikok” sem jobbak!) – És ami a legfőbb, ilyen télvíz
678    II,  XVI  |             hintóval, amiben Ocskayné és a gyermekek ültek, megindult
679    II,  XVI  |          egész kuruc csapatnak; ember és ló bukfencezett körülötte
680    II,  XVII |      holnapután indulni kell. Ilonkát és a két gyermeket pedig nem
681    II,  XVII |            hordhatja magával. Ilonkát és Ozmondát hogy hagyja egy
682    II,  XVII |         pillantása sebet üthet rajta.~És Ilonka akart rajta sebeket
683    II,  XVII |       alvezérei. Ezektől még egyszer, és újra meg újra, végig kellett
684    II,  XVII |            engem.~Ilonka vállat vont, és mosolygott hozzá.~– Nem
685    II,  XVII |      cigányleány is! Én voltam minden és mindenütt!~S e vakmerő vallomásra
686    II,  XVII |              szerint a katolikus férj és a protestáns nő közötti
687    II,  XVII |               közötti házasság semmis és haszontalan. Ez a ház már
688    II,  XVII |                Tudd meg, jó barátném, és essél kétségbe, hogy én
689    II,  XVII |            Neveti a maga bolondságát. És mikor így felkacagott öngúnyolva,
690    II,  XVII |     mindennapi megszokás: nekem üdvöm és elkárhozásom! Te élsz és
691    II,  XVII |              és elkárhozásom! Te élsz és újra élsz, ha tőle elválsz;
692    II,  XVII |              én megsemmisülök – itt – és a másvilágon.~Ilonka most
693    II,  XVII |              Egész nemzete eltaszítja és gyűlöli. Tudod ezt?~– Én
694    II,  XVII |             Tudod ezt?~– Én fölemelem és szeretem.~– Miért? Mi jogon?~–
695    II,  XVII |               a vezérlő angyala, égbe és pokolba. Akarod tudni a
696    II,  XVII |               elővette a szekrényéből és elolvastatá vele azt a levelet,
697    II,  XVII |             végigveté magát a földön, és megsiratta keservesen elvesztett
698    II,  XVII |              a könnyek, asztalhoz ült és írt.~Levelet írt Ocskay
699    II,  XVII |          fényében. Eltértél hazádtól, és én követtelek, mint hű hitestársad;
700    II,  XVIII|            ott hallgatózott az ajtón, és leste, hogy mi fog most
701    II,  XVIII|      kinézésük volt cigányos. Ilonkát és két gyermekét felültették
702    II,  XVIII|              csörtettek alá szekérrel és lóval igaz cigánymódra: „
703    II,  XVIII|             elfogjam Ocskay Lászlót – és bakó kezébe adjam.~– Ne
704    II,  XVIII|      földiekben, se égiekben hitem. – És aztán tudja azt kegyelmed,
705    II,  XVIII|             Te aztán mozdíts meg eget és földet, hogy még egyszer
706    II,  XIX  |             egyéb világa, mint a harc és a tivornya.~Azok se váltak
707    II,  XIX  | összekeveredik vele úgy, hogy kurucok és Ocskayék egyszerre jutnak
708    II,  XIX  |     várbelieknek; mire azokat Heister és Pálffy minden oldalról megtámadja.
709    II,  XIX  |        arcvédővel, mely csak az orrot és az ajkat takarta; de amely
710    II,  XIX  |           másik is összeszedje magát; és amint a vágtató paripák
711    II,  XIX  |           magát, hogy kezében a kard, és az arra való, hogy a dákos
712    II,  XX   |        cimborájával, Trencséni István és Szeredi Pál hadnagyaival,
713    II,  XX   |              kortyondi fráterek, híva és hívatlan ott termettek,
714    II,  XX   |              a dínom-dánom, mintha éj és nap összeragadt volna.~E
715    II,  XX   |               Ocskay László Ocskón ül és tivornyázik.~Jávorka rögtön
716    II,  XX   |               lóra ülteté az embereit és megindult.~Mikor Szluha
717    II,  XX   |      erdőségbe kerültek, ahol szálfán és bozóton kívül napi járóra
718    II,  XX   |               azt a vidéket. Ez a Vág és Dodvág közötti hosszú lapály:
719    II,  XX   |               azok után, amik e férfi és e nő között történtek, ezek
720    II,  XX   |          üdvözölve a nagyságos urakat és asszonyságokat, akik mind
721    II,  XX   |             hagyott társaihoz.~Ocskay és cimborái belefáradtak a
722    II,  XX   |              mordályaikat a levegőbe… és elfeledték újra megtölteni.
723    II,  XX   |               volna, csak ágaskodott, és egy helyben forogva toporzékolt.~
724    II,  XX   |           ízekre vagdaltatni magamat, és visszavágni rájuk.~– Késő
725    II,  XXI  |         Ocskay Lászlót. Eléje sietett és megszólítá:~– Óh, asszonyom.
726    II,  XXI  |               Ilonka odarohant hozzá, és térdre esett előtte.~– Én
727    II,  XXI  |           brigadéros, Volfárt ezredes és Palkovics Ferenc főstrázsamester.~
728    II,  XXII |                           XXII. Porok és hamvak~Heister szavának
729    II,  XXII |          kísért!~Pálffy János, a bán, és Károlyi Sándor, Rákóczi
730    II,  XXII |              azoknak, akik szerettek, és aki szeretve volt mind a