1-500 | 501-720
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, I | I. A zomotor~Ez a szó, „zomotor”, olyan
2 I, I | miféle alkatrészek kellenek? Ez igen bonyolult kérdés. Egy
3 I, I | akit megrúgott valaki.~Ez izgalmas konyhai értekezés
4 I, I | Micsoda pogány lárma ez itten! – kiálta felreccsenő
5 I, I | a törökök! Mit keres itt ez a sok csürhe nép? Csiba
6 I, I | Nini! Hát nem a Marci ez? A Gábor fiamnak az inasa?
7 I, I | anyám bátyját is megölték. – Ez nálunk a férfi sorsa. –
8 I, I | kötve ahhoz a szekrényhez – ez visszavonta. Csak azon kapta
9 I, I | élhetetlenke! Hogy lesz ez meg asszonyfővel? Akinek
10 I, I | Hát a Gábor bátyám nem ez? Van annál szelídebb ember
11 I, I | megharagítod, még meg is ver.~Ez csak elég jó indok volt
12 I, I | szorítva.~– Ah! Kinek a haja ez itt? Ez a sárga?~– Ez a
13 I, I | Ah! Kinek a haja ez itt? Ez a sárga?~– Ez a bátyád haja
14 I, I | haja ez itt? Ez a sárga?~– Ez a bátyád haja volt, mikor
15 I, I | pedig ittmarad ő egészen.~Ez már megint olyan szó volt,
16 I, I | fölébredtem. Ugyan mit jelent ez?~– Semmit. Verd ki a fejedből!
17 I, I | kedves, édes, jó anyám. Ez a párta juttatja még csak
18 I, I | meggyógyul tőle.~De már ez több volt, mint amit szív
19 I, I | De micsoda nagy lárma ez már megint odakint a konyhában!~
20 I, I | egészet ritka gyolcsvásznon. Ez az igazi pujpunellamártás.~
21 I, I | négylovas hintókkal. Mikor ez a lovas bekanyarodik a nyitott
22 I, I | mindenki megdöbben a láttára.~Ez nem a vőfély, a bokrétás
23 I, I | asszonynak való látvány ez!~– Nem, nem! Akarom tudni:
24 I, I | ahol az öregek búsulnak. Ez sem lát már se Istent, se
25 I, I | se embert.~– Hát igazság ez? – kiabál rikáccsá vált
26 I, I | háborúba ment, ott maradt; ez volt a sorsa. De mit vétett
27 I, I | édes húgám, férfiak dolga ez most már; nem asszonyoké.
28 I, I | így. Aztán, asszonyhúgom! Ez nem lesz ám mese! Két esztendő;
29 I, I | ölében tartá a fejét. – Ez az egy zugocska a házban
30 I, I | sírva-ríva keres ottan engemet.”~Ez volt a zomotor.~
31 I, II | le ne tévedjenek róla. Ez a hosszú töltés a tiszabecsi
32 I, II | végig lehet seperni. Akinek ez nem elég, annak a számára
33 I, II | száraz vihar. – Nem hoz ez egyebet, mint homokot. S
34 I, II | sáncait; de szembefúj, még ez is ellenségnek áll be.~A
35 I, II | szárnyék után látni; mert ha ez a vihar itt kapja a tábort
36 I, II | a „rongyos gárdát”.~No, ez ugyan rászolgált a nevére!
37 I, II | pirosabb posztóból van; ez az egész luxus, hosszú,
38 I, II | rajta. S ha akkorra még ez a kis zivatar is megérkezik,
39 I, II | Micsoda labanc ezred ez?~– A Pálffy-huszárezred,
40 I, II | halottak feketéllnek rajta.~Ez a szomorú hírnöksereg tudatja
41 I, II | megmondani, hogyan történt meg ez a csoda!~– Itt a rongyos
42 I, III | száz ilyen legyen, mint ez az egy ni!” – Annak a tallérnak
43 I, III | száz libertast (ha csak ez a baja), mert maga is ott
44 I, III | most a bátyja seregében.~Ez, meg a többi, így folyt
45 I, III | eleven labancot.~– Talán ez sem igaz!~Másnap már hajnalban
46 I, III | egymáshoz volnának nőve. Hát még ez az arc, ez a tekintet! Csupa
47 I, III | nőve. Hát még ez az arc, ez a tekintet! Csupa sugárzat
48 I, III | csügg le a vállára kétfelől. Ez még akkor szokatlan viselet
49 I, III | hátul lóg egy varkocsban. És ez bizony sokkal szebb viselet,
50 I, III | arany köddé változik át, s ez arany ködből bontakozik
51 I, III | meghozza őket a púpos kenyér”!~Ez a hetyke tréfálózás, egy
52 I, III | a kupához nyúltam, amíg ez a vár be nincs véve. Isten
53 I, III | várkapu felé. – De hátha ez csak gonosz kelepce? Hátha
54 I, III | lőnek egyszerre közéjük?~Ez volt a nagy szívdobogás!
55 I, III | virágnak tudja az értelmét: ez biztat, ez emlékeztet, ez
56 I, III | az értelmét: ez biztat, ez emlékeztet, ez reménységet
57 I, III | ez biztat, ez emlékeztet, ez reménységet ád, ez nefelejts,
58 I, III | emlékeztet, ez reménységet ád, ez nefelejts, emez meg égő
59 I, III | mindenkitől hallotta Ilonka, hogy ez a kegyetlen ember a legelső
60 I, III | kíséretéhez tartozó hősöket. „Ez itt Ebeczky Ádám, ez Berthóty,
61 I, III | hősöket. „Ez itt Ebeczky Ádám, ez Berthóty, ez Balogh István,
62 I, III | Ebeczky Ádám, ez Berthóty, ez Balogh István, ez Somogyi
63 I, III | Berthóty, ez Balogh István, ez Somogyi Ferenc, ez Andrássy
64 I, III | István, ez Somogyi Ferenc, ez Andrássy Mihály (mind nagy
65 I, III | rezes kard csügg alá.~– Hát ez mért van barátruhában? –
66 I, III | Ilonka megkoszorúzott.~– Ez a vendég helye. Nálam a
67 I, III | hanem az utolsón.~– De ez a szék annak a számára van
68 I, III | asszonynénémet illeti meg ez a szék, mert a korponai
69 I, III | megölte.”~Iszonyú örömzaj! Ez a Kyba volt a réme, pusztítója
70 I, III | vezeti Szatmár ostromát.”~Ez is kapott egy hatalmas vivátot.~
71 I, III | férfiarc olyankor, amikor ez a dicsfény ragyogja körül: „
72 I, IV | érzékenyen végződött volna ez a mai lakoma, ha valami
73 I, IV | helyet az asztalnál, urak. Ez, tudom, hogy még nem ebédelt.
74 I, IV | Alázatos szolgájuk az uraknak. (Ez is elárulja, hogy idegen;
75 I, IV | lakomában részesülhetek…~(Ez jól indokolja a zászlócserélést:
76 I, IV | A nevetés mutatta, hogy ez félig tréfa.~A kapitány
77 I, IV | nevem ezentúl „Sárady”. Ez csak jó magyar hangzású
78 I, IV | inkább felfokozzák.~Ment ez a mulatság rendén, egész
79 I, IV | összecsapta a két kezét: „De már ez nincs Isten hírével.”~A
80 I, IV | Ocskaynak. – Nem tetszik nekem ez az új szövetséges sehogy!
81 I, IV | hallgatom – szólt Ocskay –, ez azt jelenti, hogy a haditörvényszék
82 I, IV | ne végződjék halállal.~– Ez bizony mindennapi dolog.~–
83 I, IV | S ezért megbüntetik? Ez már nagyon helyes! – monda
84 I, IV | nem akarta elhinni, hogy ez nem tréfa.~– Uramöcsém!
85 I, IV | Ezredes úr! No ugyebár, hogy ez csak ijesztgetés? Csak nem
86 I, IV | megpuskázzanak miatta?~– Ez bizony szomorú kötelesség –
87 I, V | ha pápista is; ámbátor ez nagy galiba lehet az összekelésnél.~–
88 I, V | Nagy gyönyörűséget okozott ez ajándékkal Tormássy a nagyasszonynak.~–
89 I, V | mért nem tetszik neked ez az egyik, az a másik? Nem
90 I, V | Mindenkinek nagyon megtetszett ez az új, még eddig ismeretlen
91 I, V | ismeretlen élvezet. Mennyivel más ez, mint a vad poéták darabjai!
92 I, V | téme.”~– Aztán mit tesz ez magyarul?~– Ha megmondom,
93 I, V(1) | Ez volt az a ritka emlékpénz,
94 I, VI | hogy nem jelenhetik meg ez örvendetes ünnepélyen, mivelhogy,
95 I, VI | szomorú lakodalom volt ám ez, mint a négy év előtti!
96 I, VI | menyasszonyhozó utazásra.~Ilonka ez időt arra fordította, hogy
97 I, VI | magára, úgy került eléje.~Ez volt az a Csajághy Márton.~
98 I, VI | Ocskaynak a száján nem jött ki ez a szó: „Isten hozott”.~Csajághy
99 I, VI | hajukat elöl befonva viseljék; ez eltakarja nálad mindenkorra
100 I, VI | Hanem aztán most én jövök ez epilóggal. – Győztél, diadalmaskodtál.
101 I, VI | megcsókolták egymás arcát.~– Amit ez órában hallottál tőlem –
102 I, VI | széttárta.~– Nézzétek: ez volt rajta halála óráján!
103 I, VI | megrettenve nézett rá, ha ez most átkot talál mondani
104 I, VI | tudnád felejteni!~– Soha ez életben! – suttogá Ocskay.~–
105 I, VII | beszél. A férjének csak ez volt címe a leveleiben: „
106 I, VII | az a gond őrá van bízva! Ez az édes teher. – Ocskay
107 I, VII | berendezve. (Igaz, hogy mind ez ideig a Sándor öccse kezelte.)
108 I, VII | vidéken. (Nem értek rá? Ez is jó tünemény.)~Nehogy
109 I, VII | magyarra. Aztán úgy megy ám ez a fordítás, hogy előtte
110 I, VII | pausánál egy ölelés.~(No, ez nem rossz metódusa az interpunkciók
111 I, VII | Pedig hát száz esztendőn át ez volt a kor uralkodó gondolatja:
112 I, VII | olvastátok belőle, hogy ez vagyok: áruló, szökevény,
113 I, VII | táborba, új bűnöket elkövetni!~Ez az egész patetikus kitörés
114 I, VII | Ocskay összerezzent. – Ez valóban a legnagyobb úr
115 I, VII | magasságban lakozó Isten! Bárcsak ez a boldog örömük háborítást
116 I, VII | soha. De hát Isten akaratja ez idő szerint, hogy ne csak
117 I, VII | feleségeddel?~– Majd elmondja neki ez a levél.~S indulni akart.~
118 I, VII | vissza.~Olyan rövid volt ez a hat hét!~Rövid a csókolódásra;
119 I, VIII | pisztolyt, s rásütötte Ocskayra. Ez is visszalőtt rögtön, de
120 I, VIII | két végével összeugrott. „Ez veszedelmes indicium!” Írt
121 I, VIII | hasonlítanak egymáshoz. Ez még hagyján, de csak a chirurgiai
122 I, VIII | Megvolt-e az ütközet? – Ez volt az első kérdése.~–
123 I, IX | hogy hírt hozzon neki. Ez megint nekiindította volna
124 I, IX | pedig fényes. Annak „adnak”, ez meg „vesz”. – Kész a veszekedés.~
125 I, IX | lengyel, svéd, francia, tatár. Ez mind más nyelven dicséri
126 I, IX | Közelről nézve, milyen próza ez! Messziről milyen magasztos
127 I, IX | fegyvert ragad!~Valóban, ez egész nemzet ott van már
128 I, IX | szét a labancait; hanem ez az ő érdemük, nekem pedig
129 I, IX | viselj hadjáratot. Tetszik ez az ajánlat neked?~– Elfogadom.~–
130 I, IX | védelme alatt.~– Értem. Ez Bercsényi szarkazmusa megint.
131 I, IX | Isten! Hol voltál, mikor ez történt? Add vissza nőmet!
132 I, X | meghányt-vetett terv volt ez Ocskay és Csajághy között,
133 I, X | lecsapjon a kuruc fejére, ez most ott jár a Dunánál Károlyi
134 I, X | hozzánk édesgessétek. Aki ez ellen vét, golyóba fut!”~
135 I, X | ágán. Ott lesben megálltak.~Ez a mai éjszaka mindenképpen
136 I, X | Dornenkränzerin-apácák laktak.~Ez volt a legelső nagy épület,
137 I, X | parancsolá Ocskay a kurucoknak. Ez volt az, amit ő az égbe
138 I, X | is megvalósulhatott, hogy ez a vakmerő légió útjában
139 I, X | lábaik alatt. A kurucnak ez nem tetszett; Ocskay csak
140 I, X | Lőjed, tatár, lőjjed!~De már ez mégis vastag tréfa volt
141 I, X | hegyen-völgyön túl volt.~Hanem ez alkalommal nem azon az úton
142 I, XI | gyermek nyafogott, hogy ő ez előtt a bácsi előtt, aki
143 I, XI | egész tekintete!~– Látod? Ez az apa!~Akkor aztán tudott
144 I, XI | kíséretül hozzá. Hálazsolozsma ez; a múlt éjszakai csodálatos
145 I, XI | hercegnő, hogy úgy lesz! Ez a férfi – én ismerem őt
146 I, XI | ártatlanság fohászkodásai!~Ez a nő – kém Eleonóra mellett.~
147 I, XI | kém Eleonóra mellett.~Ez az a nő, akinek a két átkozott
148 I, XI | gyermek nyafogott, hogy ő ez előtt a bácsi előtt, aki
149 I, XI | egész tekintete!~– Látod? Ez az apa!~Akkor aztán tudott
150 I, XI | kíséretül hozzá. Hálazsolozsma ez; a múlt éjszakai csodálatos
151 I, XI | hercegnő, hogy úgy lesz! Ez a férfi – én ismerem őt
152 I, XI | ártatlanság fohászkodásai!~Ez a nő – kém Eleonóra mellett.~
153 I, XI | kém Eleonóra mellett.~Ez az a nő, akinek a két átkozott
154 I, XIII | sem az élesre fagyott sár.~Ez volt Ocskaynak az a kedvence,
155 I, XIII | a magyar ember szívéből! Ez a cigányleány jobban értette,
156 I, XIII | hüvelykujját kifeszíteni.~– Ez hát megvolna. Mondjad, uram,
157 I, XIII | Mennyi idő alatt történik ez meg?~– Ott leszek másnap
158 I, XIII | híveim, hogy tetszik nektek ez a terv?~– Veled megyünk,
159 I, XIV | egészen.~– Nem tökéletes munka ez! – mondá Ocskaynak. – Majd
160 I, XIV | Nem maradt egyebem, mint ez az ősi kardom. (E szónál
161 I, XIV | vissza tízszeresen. Itt ez az én kardom, ahol ezt látjátok
162 I, XIV | amit a hajdúságnál keltett. Ez aztán nem az a taktusra
163 I, XIV | csörömpölésétől; alig bírt ez a vihar lassankint elcsendesülni,
164 I, XIV | ágyút, s aztán rajta-rajta! Ez csak jeladásra való, azt
165 I, XIV | szorítja.~Nagyon szép terv volt ez! Csalhatatlan a sikerülése.
166 I, XIV | kurta nyak, a köpcös váll, ez a szakasztott Heister tábornok!~
167 I, XIV | poggyászszekér-vonatig eljutott, ez veszedelmesebb lett ránézve
168 I, XIV | sáncároknál és tűzaknánál; ez megállította, szétrobbantotta,
169 I, XIV | el! A fejedelem seregének ez a szárnya abban az ütközetben
170 I, XIV | látott, sem hallott.~Csak ez teszi felfoghatóvá, ami
171 I, XIV | hiába: megtette a tempót.~Ez volt az igazi kuructempó.
172 I, XV | alterego (másik magam)~Heistert ez a vakmerőség egészen dühbe
173 I, XV | szót ki meri mondani. Hisz ez az ütközet meg van nyerve.~
174 I, XV | sereg kétfelé van vágva. Ez az egyik sakkhúzás.~– Hát
175 I, XV | zászlóalját a császári sereg felé.~Ez az árulás egy perc alatt
176 I, XV | jószág. Olyan ütközet volt ez, melyben mind a két fél
177 I, XV | poggyászfedezetnek.~Ocskayt bosszantá ez a néma, rábámuló engedetlenség.~–
178 I, XV | kapitány, Bagocsay Náci. – Ez a mi emberünk. Csípd meg,
179 I, XV | patakot Heister hátvédül: ez hiúsította meg a kuruc portyázó
180 I, XV | jövő ellen fordul.~S arra ez, szakasztott azon a csengő
181 I, XV | kardostól együtt a porba esik.~– Ez az én vágásom! – motyogja
182 I, XV | visszatér a nagy verekedésből ez a rejtélyes alak, mintha
183 I, XV | Hát nem ismertél rá? – Ez a te öcséd, Ocskay Sándor.~
184 I, XV | tengeréjszakán át, hogy miként lett ez az ütközet elvesztve.~
185 I, XVI | ábrázatját kellemesebbé.~Ez is növelte a bosszúságát;
186 I, XVI | számot vetett az iránt, hogy ez rá nézve egészen pyrrhusi
187 I, XVI | merre hátra. – Még hozzá ez az ütés az orcáján. A sebet
188 I, XVI | vet az egész ütközetnek. S ez volt a helyesebb magyarázat.
189 I, XVI | a helyesebb magyarázat. Ez találta el az igazit. Hamarább
190 I, XVI | az asszonyok után látni. Ez még az evésnél-ivásnál is
191 I, XVI | mikor tréfából haragudott. Ez volt nála a két véglet:
192 I, XVI | Hadnagy úr! Mi dolog ez? Mikor önre várunk, ön szoknyák
193 I, XVI | közepén, s kettőbe hasítja, ha ez a derék magyar ifjú ott
194 I, XVI | nyakát törte legott.~– De ez már valami istentelenség!
195 I, XVI | az én szám félre, he? Meg ez a bajusz! Egyik le, másik
196 I, XVI | tábornok, s mindenki azt mondá: ez a név bizony Scharodi.~Heistert
197 I, XVI | Scharodi csak elhűlt: „No, ez szép trakta lesz!”~– Tábornok
198 I, XVI | Kinek a kutyakörme kaparása ez a csúf kép itten? Tagadd
199 I, XVI | ha az én derék barátom, ez a magyar ifjú, akinek a
200 I, XVI | úr, vagy jól van találva ez a kép, vagy rosszul. Ha
201 I, XVI | jól találva a kép, akkor ez csak azt bizonyítja, hogy
202 I, XVI | másoknak az áttéréstől.~Ez egy kissé helyreigazította
203 I, XVII | A gyermekek örömestéje ez. Ha a puritanizmus minden
204 I, XVII | Micsoda leskelődő várakozás ez! Micsoda áloműző kíváncsiság!
205 I, XVII | aztán a négylovas szekér, ez az enyim.~Aztán következik
206 I, XVII | szablyát, a nyíllövő puskát. Ez az övé.~Az anyja kapja a
207 I, XVII | nem foghatom, honnan veszi ez a gyermek ezeket a gondolatokat –
208 I, XVII | szétterjengve, csoportosulva.~– Ez a kuruc tábor, ez a labanc
209 I, XVII | csoportosulva.~– Ez a kuruc tábor, ez a labanc tábor!~– Ott harcolnak
210 I, XVII | körös-körül.~– Mit jelent ez?~– Azt, hogy a kurucok körülfogták
211 I, XVII | őrzik a fejedelemnő lakását. Ez a Küszdenpfennig-ház egy
212 I, XVII | jön a vízkereszt ünnepe. Ez a diákság szabadalmas napja.
213 I, XVII | vagyok.~Eleonórának tetszett ez a kalandos terv. Gyanútalan
214 I, XVIII | összegyülekezik. Mert az volt ám ez idő szerint a hadiszokás.
215 I, XVIII | szárnyas angyalfő-faragványok. Ez volt Stibor vajda palotája.
216 I, XVIII | házait valaki meggyújtotta; ez aztán elég világossá tette
217 I, XVIII | Ferenc-rendiek kolostora. Ez a templom és kolostor a
218 I, XVIII | Egész reggel lett, mire ez a küldönce visszatért. Azalatt
219 I, XVIII | volt: mégpedig fiatal.~– De ez már istentelenség! – kiálta
220 I, XVIII | tanácsasztalt. – Becsület ez?~A marcona hadfi ránézett
221 I, XVIII | hajcécúban: azt hiszem, hogy ez elég becsület.~– De hát
222 I, XVIII | elég becsület.~– De hát ez a nő ott?~Csajághy vállat
223 I, XVIII | semmiféle asszonyi gúnyához. Ez az alak itten a bolondóci
224 I, XVIII | férfi módon megsebesített. Ez a nő legveszedelmesebb kéme
225 I, XVIII | rőtbarna betűkkel írottan ez volt olvasható.~– Én körül
226 I, XVIII | takaróját a kuruc goromba kéz? Ez itten nem asszonyember,
227 I, XVIII | hanem az ördög ivadéka! Ez Beliál leánya maga!~Ocskay
228 I, XVIII | megtámaszkodott benne. Elszédíté ez a szempillantás.~A következő
229 I, XVIII | Pedig azt hitte már, hogy ez a halottja olyan jól el
230 I, XVIII | kell tudnom mindazt, amit ez a némber a lelke sötétségében
231 I, XVIII | csintalankodást.~– Hahaha! Ez szép viszontlátás volt!
232 I, XVIII | bizony most is az vagy: csak ez a haragos homlok ne volna.~
233 I, XVIII | hősöm. Tudom én jól, hogy ez a perc, ez az alkalom nem
234 I, XVIII | én jól, hogy ez a perc, ez az alkalom nem a megfagyott
235 I, XVIII | Ocskay arca elveresedett ez emlékeztetésre. Még egy
236 I, XVIII | sóhajjal Ozmonda. – De hát ez elmúlt. Most nehezebb tête-à-tête-re
237 I, XVIII | sejtetted azt, hogy ami titkot ez a Bramarbas tőlem nehéz
238 I, XVIII | kínpadra vagyok feszítve, s ez a veres selyemköntös rajtam
239 I, XVIII | A túrócziak kiskirálya? Ez egy tiszta, becsületes jellem.
240 I, XVIII | tud a lelkére beszélni. Ez leghamarább ott lesz a megtérők
241 I, XVIII | felesége német grófkisasszony. Ez a szívéhez való titkos kulcs.
242 I, XVIII | Következik Bezerédy.~– Ah! Ez képtelenség. Ő, a fejedelem
243 I, XVIII | hűbérnöke. A lengyel jóbarát! Ez lehetetlen!~– Kimondám.
244 I, XVIII | Ocskay szívébe. Jól mondta ez az asszony: veszedelem volna,
245 I, XVIII | sorban Károlyi Sándor.~– Ah, ez rágalom! Ez őrült beszéd! –
246 I, XVIII | Sándor.~– Ah, ez rágalom! Ez őrült beszéd! – kiálta felugorva
247 I, XVIII | elhagyhassa a fejedelem zászlóit! Ez nevetséges.~– Aha! A kínpadon
248 I, XVIII | magyar fejedelemséget.~– Ez cudar rágalom! – kiálta
249 I, XVIII | homlokára látják írva? Még ez is?~Büszkén fölegyenesedett.~–
250 I, XVIII | kis bolondom.~– Asszonyom! Ez rémségesen komoly pillanat! –
251 I, XVIII | azokból, amiket mondott.~Ez volt rá Ocskaynak a válasza.
252 I, XVIII | rá Ocskaynak a válasza. S ez nem volt apodycticus hazugság.
253 I, XVIII | Csajághy szigorú tekintettel. – Ez hadi regula. Az elfogott
254 I, XVIII | felejtettem, hogy hiszen ez az alak itten asszonyféle.
255 I, XVIII | szabad tortúrázni, mert ez asszony, ezt nem szabad
256 I, XVIII | nem szabad agyonlőni, mert ez asszony – ennek szabad bennünket
257 I, XVIII | elárulni, megrontani, mert ez asszony.~– Úgy van.~– S
258 I, XVIII | markolatához akarná azt vezetni.~Ez pedig csendes, szilárd hangon
259 I, XIX | állt a képéhez és alakjához ez a rögtönzött udvariaskodás.~–
260 I, XIX | velem németül; mert engem ez a kultiválatlan nyelv zseníroz:
261 I, XIX | megszólítá Ozmondát.~– Grófnő, ez itt nagyon veszedelmes hely
262 I, XIX | őrzött kincs volt rá nézve ez asszony. Túsz az ő Ilonkája
263 I, XIX | felejteni: a másik nem; ez a különbség. Most már özvegy
264 I, XIX | még a vérpadra is! Igen: ez az angyal. És mit tesz az
265 I, XIX | Amidőn azt mondták: „Add ide ez asszonyt, hadd kínozzuk
266 I, XIX | egyszerre Ocskay szívét! Ez odatalált egészen.~Arcának
267 I, XIX | paripáikat. Milyen próza ez a hőskölteményben! „Nincsen
268 I, XIX | Talán akkor keletkezett ez a nóta.~Ocskaynak volt módja
269 I, XIX | amit Ilonka felől költött ez az asszony. Hátha igaz lehetne
270 I, XIX | nagyasszonyomtól sem kapott levelet ez idő óta. Hát az miért nem
271 I, XIX | nagyon hosszú kezd már lenni ez a kényszerített mulatság.~–
272 I, XIX | kacagott a legyezője mögött ez elszólásra.~– Nagyon szeretem,
273 I, XIX | ápolhatják megszenvedt tagjaikat; ez egy neutrális sziget a csatatéren.
274 I, XIX | neutrális sziget a csatatéren. Ez olyan szép gondolat, hogy
275 I, XIX | fölér vele. Kérem, járjon el ez ügyben minél nagyobb sietséggel.” –
276 I, XIX | legfelsőbb helyeket, ahol ez a dolog késik, s tíz nap
277 I, XIX | leányához illő gondolat-e ez?~Csajághy megszégyenülve
278 I, XIX | ebben az asszonyban. Hisz ez angyali gondolat! Valóban,
279 I, XIX | visszautasíthatlan cserét ajanlanak. Ez a nő mégsem olyan gonosz,
280 I, XIX | hördült fel Ocskay László ez alak láttára; s arca egyszerre
281 I, XIX | levelét ma kilenc napja.~Ez csak olyan krónikai szárazsággal
282 I, XIX | s azt mondja: „Ba, Ba!” Ez pedig nagy szó. Ez a superlativusa
283 I, XIX | Ba!” Ez pedig nagy szó. Ez a superlativusa mindennek,
284 I, XX | nagyon nevetni való volt ez mostan!~Onnan azután Ilonkát,
285 I, XX | nagyon nevetni való volt ez!~És most már ismét egymáséi
286 I, XX | köszönhetnek ők Csajághynak. Ez a példányképe a jó barátoknak.~
287 I, XX | utolsót soha el nem felejtem. Ez keserves munka volt.~– Az
288 I, XX | áll minden bizonnyal.~Hát ez a fokozása a boldogságnak:
289 I, XX | aztán, mikor azt látta, hogy ez is lóra kap, s a kapun kirobogva,
290 I, XX | kísérve.~Hát már mit jelent ez?~Ilonka csak ott állt, és
291 I, XX | Ocskay László úgy olvas ez arcban, mint a nyitott könyvben.~–
292 I, XX | keblére, mondá:~– De énnekem ez nem nagyobb boldogság; mert
293 I, XX | Anyánk is velünk lesz! – S ez így fog tartani, míg a világ
294 I, XX(1) | Ez a kifejezés abban az időben
295 I, XX(1) | II. Ferdinánd szava volt ez, „ich will euch schon katholisch
296 I, XX(1) | machen”, s innen maradt ez fenn példabeszédül Ausztriában
297 I, XXI | versét meg énekelte hozzá.~Ez az a nóta, amin egykor (
298 I, XXI | egy tudja talán csak, hogy ez Rákóczi Ferenc dala volt
299 I, XXI | uramnak.~A cigánytudománynak ez a kiegészítő része.~– No,
300 I, XXI | van, látod. Neked „áll” ez a nagy záros, abban van
301 I, XXI | városba bemégy nagy diadallal. Ez a zöld fa itt a diadal.
302 I, XXI | Hol van messze a farkas? Ez az ellenség. Ez a gyászos
303 I, XXI | farkas? Ez az ellenség. Ez a gyászos asszony a fejedelemasszony.
304 I, XXI | asszony a fejedelemasszony. Ez a hintó azt mondja, hogy
305 I, XXI | mert az csalfaságot jelent. Ez a zöld hetes meg ez a „nap”
306 I, XXI | jelent. Ez a zöld hetes meg ez a „nap” azt jelenti, hogy
307 I, XXI | nevét?~– Bizony Isten, nem.~Ez akkoriban nagy szó volt.~–
308 I, XXI | szóra, hogy: „Kinek kell ez a szép tilinkó?”, csak előugrott,
309 I, XXI | be kell törni Pozsonyba. Ez a parancsolat.~Ocskaynak
310 I, XXII | a pénzt. Pedig a pénzre ez van írva: „pro libertate”,
311 I, XXII | írva: „pro libertate”, s ez igazi ezüstből van. A fejedelem
312 I, XXII | szónokolnak. Bizonyára azt, hogy ez a nap kitörölhetetlen emlékű
313 I, XXII | fénytől körülragyogva?~S ez még csak a külső pompa;
314 I, XXII | rekedt volna; de Ocskaynak ez volt a régi álma. Csak forró
315 I, XXII | mind magyar díszruhában. – Ez is az udvariassághoz tartozik.
316 I, XXII | a fejedelemnőt.~Ellenség ez, vagy barátné?~Ozmonda döntötte
317 I, XXII | meg előtte Ilonkát, mint ez az asszony.~Annyira fel
318 I, XXII | erősebbet. Nagyhamar rátalál, ez is őt keresi; a bájos Ozmonda,
319 I, XXII | cours finira à la cour. (Ez a pálya az udvarnál fog
320 I, XXII | tehetsége nem volt. Pedig ez nagyobb virtus, mint jó
321 I, XXII | Ocskay milyen kedves. – Ez Wratislaw prágai kancellár
322 I, XXII | megszólítani e cím nélkül.~Ez is Ozmondánál akadt fenn.~–
323 I, XXII | semmi tudást; tettetni pedig ez az arc nem képes.~Ozmondát
324 I, XXII | képes.~Ozmondát meggyőzte ez a gyanútalan tekintet arról,
325 I, XXII | bán, ki a házigazdát adta ez alkalommal, maga is korán
326 I, XXII | szőlőkertekkel, lenn az ódon város, ez idő szerint Magyarország
327 I, XXII | elfoglalt zászlók lakták ez odúkat, por-, rozsdalepte
328 I, XXII | miért nincsen az itt?~Hiszen ez az, amit az a két égő tekintet
329 I, XXII | erre neki felelni tudna ez a két okos nagy ember!~Ha
330 I, XXII | nehéz vasajtók nyíltak.~– Ez itt a mi kincstárunk – szólt
331 I, XXII | Szegény magyar vér!”~– Ez itt börtön? – kérdezé Ocskay.~
332 I, XXII | ezt súgta a férjének: – Ez a fogoly odabenn szegény
333 I, XXII | valamennyien belefojtva a Tiszába! Ez még kimaradt valahogy. –
334 I, XXII | anyjának a kastélyában. Most ez az utolsó ember a sors véletlenéből
335 I, XXII | homályosan világított terembe. – Ez volt a Pálffy-család kincstára.
336 I, XXII | Mondott-e neki valamit ez a mélán elmerengő arculat,
337 I, XXII | klenódiummal, a palóccal együtt. Ez a fickó az én nőm testvérének
338 I, XXII | foglyul ott őrizték. Nem járt ez ember semmi veszedelmes
339 I, XXII | arcától, hogyan kell ragyogni! Ez a tündöklő arc maga volt
340 I, XXII | Pálffy-majorátusnál.~Vajon mi volt ez tőle? Hogy kihozza az örök
341 I, XXII | hogy hiszen beszéljen hát ez a tuskó, ha meg akar szólalni:
342 I, XXII | gyönge csíráira gondolt? Ez az ember, akit most az életnek
343 I, XXII | a várkapitány?~– Bolond ez, vagy idióta! – mondá a
344 I, XXII | mint palóc golyhóság! Hátha ez az ember, mikor hallgat,
345 I, XXII | várta nejét. A felvidéken ez volt a legalkalmasabb hely
346 I, XXII | vagy hálósapka takart, ez a dúsgazdag göndör hajtól
347 I, XXII | kezében – orgonavirág volt az. Ez idő szerint a legújabb dísznövény
348 I, XXII | szépen köszönöm a bokrétát; ez az én kedvenc virágom. Ezt
349 I, XXII | csaknem kiesett a szerepéből; ez túlment a százados illetőségén.~
350 I, XXII | szó, amivel aludni mennek, ez békíti ki őket, ha összecivódnak.
351 I, XXII | másik ablakán a mezőre. Ez a közöny erőltetve van.
352 I, XXII | név, ami kimondhatatlan! Ez veszedelmes titok lehet.~–
353 I, XXII | férfi Magyarországon.~– Ah, ez naiv vallomás. A női erény
354 I, XXII | szigorból a verőfényes örömbe.~– Ez Rákóczi volt? – kiálta,
355 I, XXII(1)| hívták a legelső fagylaltot ez időben.~
356 I, XXIII | utánozá.~Ocskay ráismert ez alakra, még a színpadon.
357 I, XXIII | alakra, még a színpadon. Ez az ő pataki diákja volt,
358 I, XXIII | senki sem mondta volna, hogy ez az imént meggörnyedt komédiás.
359 I, XXIII | ráismert. Mindig tetszett neki ez a fiatalember, aki még csaknem
360 I, XXIII | maguknak elégtételt venni. Ez tetszett Ocskaynak Jávorkában
361 I, XXIII | Jávorkában leginkább, hogy ez mindenkinek ismeri a gyönge
362 I, XXIII | jutalmát sürgetni van itten, s ez a sok cifra erdélyi mágnás,
363 I, XXIII | járta körül a hadi lineát. Ez meg elfelejté Forgáchcsal
364 I, XXIII | két pedáns katonatiszt! Ez most képes egy ütközetet
365 I, XXIII | dörmögve kérdezék egymástól: ez lesz a jelszó: „Eb ura a
366 I, XXIII | megmagyarázni. Olyankor hangzik ez el a magyar ajkáról, mikor
367 I, XXIII | Hanem az lehetetlen, hogy ez tábori jelszónak volt most
368 I, XXIII | csoport üveget a zsebéből. – Ez itt az aqua vitae, ez a
369 I, XXIII | Ez itt az aqua vitae, ez a vincetoxicum, ez a salmagundi,
370 I, XXIII | vitae, ez a vincetoxicum, ez a salmagundi, ez a moschus,
371 I, XXIII | vincetoxicum, ez a salmagundi, ez a moschus, ez a nostoc Paracelsi,
372 I, XXIII | salmagundi, ez a moschus, ez a nostoc Paracelsi, ez a
373 I, XXIII | ez a nostoc Paracelsi, ez a salamandra theriacalis. –
374 I, XXIII | Ilonának bizalmas órákban. S ez az asszony azt mind el tudta
375 I, XXIII | megbántotta, csak az, hogy ez most beteg, s ő segíthet
376 I, XXIII | Ilonka.~– Miért? – kérdezé ez hörögve.~– Én sokáig voltam
377 I, XXIII | én betegségem? – kérdezé ez fogcsikorgatva. – Vitustánc?
378 I, XXIII | keresztül lehetett látni. „Ez a kutya szív.”~– Megengedi
379 I, XXIII | fölé, halkan dörmögve.~– Ez talán kiszabadítja azt a
380 I, XXIII | fürdőkre; azoktól elmúlik ez a nervozitás.~– Igazán elmúlik?
381 I, XXIII | nyújtózott, és ásított utána. Ez annak a jele, hogy a görcsök
382 I, XXIV | elveszteni azt, akit szeretünk: ez is nehéz csapás; de visszanyerni,
383 I, XXIV | kegyelmed? – mondá Jávorka. – Ez nehéz dolog lesz, mikor
384 I, XXIV | ismerni már a gulyáikról: ez a széles piros szegélyű
385 I, XXIV | országos búcsúra. Bécs városa ez idő szerint nevezetes a
386 I, XXIV | alapnyelv, azt nehéz kitalálni.~Ez az egész búcsújáró csőcselék
387 I, XXIV | császárt.~Ravaszul volt ez a terv kifundálva.~Ahol
388 I, XXIV | feneke be van nőve fűvel. Ez idő szerint az árok vízzel
389 I, XXIV | derekaikról a köteleket. Ez talán valami kegyes szertartás?
390 I, XXIV | lovak szájába fognak vetni. Ez lesz az egész lószerszám.~
391 I, XXIV | Éppen olyan állat, mint ez az alabárdos itt ni! Páncél
392 I, XXIV | száján, sarkantyú a lábán!”~Ez nagyon tetszett az ájtatos
393 I, XXIV | három fokoson látható volt ez F. R. II. Rákóczi névelőbetűi.
394 I, XXIV | a kétségbeesett harcot. Ez csak pillanatokra tarthatta
395 I, XXIV | a császári kísérettől.~„Ez aztán marhaszerencsétlenség! –
396 I, XXV | felhalmozva. Ha Forgáchnak sikerül ez a csapás, a hadjárat sorsa
397 I, XXV | csapás, a hadjárat sorsa ez évre el van döntve. Ocskayra
398 I, XXV | most kísértettanya mind. Ez az egy élte túl a háborút.
399 I, XXV | nap már nem állítana meg ez a vár senkit. A nagy kaszamátaüregek
400 I, XXV | fejükre szóratni a bombákat: ez lehetetlenség volt Ocskayra
401 I, XXV | teljesítse parancsát.~– Ez a parancsolat? Akkor hát
402 I, XXV | nagyon nagy buzgóságnak ez szokott lenni a jutalma.~
403 I, XXV | pedig attól tartottak, hogy ez a bán felesége részéről
404 I, XXV | fátyollal, s éppen azért ez a legfélelmesebb.~Hah, milyen
405 I, XXV | Nem vágták le a lábamat? – Ez volt a második szava az
406 I, XXV | Csak reggel óta – felelé ez suttogó hangon. – De többször
407 I, XXV | már meg voltam halva; s ez nekem olyan jólesett. Olyan
408 I, XXV | örömhír van benne. A címén ez áll: Ocskay László brigadéros
409 I, XXV | nem lett felolvasva.~– Hát ez? Mi van még itt?~– Egy név,
410 I, XXV | meggyógyulok. – Tudom, hogy ez az idő még rövidebb ideig
411 I, XXV | sebkötelékre.~– Mit jelent ez az öltöny, amit ön visel?~–
412 I, XXV | fejemet, arról tanúskodik ez a levél, amit a kegyelmed
413 I, XXV | De minő rend viselete ez?~– A „Samaritana”-rendé.~–
414 I, XXV | a fejedelem maga is csak ez idő tájon tudta meg doktor
415 I, XXV | másvilágban? Én azt képzelem, hogy ez a hit már csak az asszonyokra
416 I, XXV | mondod. – Hát nem volt-e ez már egyszer így? Még száz
417 I, XXV | korona elfogadása végett.~Ez volt az igazi megmérgezett
418 I, XXV | erős szívet megejthet! – Ez az oka, amiért Ocskayt nem
419 I, XXV | kegyelmednek hozni, nem mérget.~– Ez a levél se nem ír, se nem
420 I, XXVI | Azok már útban voltak. Ez lesz a felelet a bazini
421 I, XXVI | felelet a bazini csábítónak. Ez a lesújtó csapás! Akkor
422 I, XXVI | tábornokká, aki vesztett. Ez sem döntötte meg. Nem kötötte
423 I, XXVI | kinevezést és az utalványt. Ez volt a válasz.~Amíg ő Ausztriát
424 I, XXVI | átszökött a császári táborba.~Ez volt az első áruló!~– A
425 I, XXVI | pátenst, a donatiót mind ez a rossz lélek hozta el a
426 I, XXVI | hullani. Hidd el nekem, hogy ez az a „Runa”, aki Attilának
427 I, XXVI | kiáltva: vissza, Etele! Ez a mi gonosz Valkűrünk, a
428 I, XXVI | dolorosát”.~A diákok énekeltek.~Ez a himnusz nem vigasságot
429 I, XXVI | nagyobb irtózat ráismerni ez alakra.~A hívatlan rémvendég
430 I, XXVI | volt a magyar vitézség, ha ez megeshetett? És ki verte
431 I, XXVI | kideríttessék, s akinek a fejére ez kisül, annak a feje guruljon
432 I, XXVI | szavakkal a vezérek! Anélkül is ez volt mindig a legnagyobb
433 I, XXVI | Hová, merre vitték? – Ez a legelső kérdés. Van-e,
434 I, XXVI | ezen a pusztán keresztül ez a végtelen út, amit nem
435 I, XXVI | Minden szent el ne hagyj! Ez a Lilith maga! Az első embert
436 I, XXVI | a ketten nevettek rajt.~Ez ám a becsület.~Nem szeretem
437 I, XXVI | hagymaszagú. Addig nesze ez a kutyaharap-csók.~S dévaj
438 I, XXVI | megtudná. Hanem az szőke volt, ez meg fekete. – De hát nem
439 I, XXVI | lett belőle? Hol történt ez? – „Szép állat a hattyú,
440 II, I | sáncárok tele ördöggel! (Ez volt akkor a legnagyobb
441 II, I | kicsodák.~– Hahhó! Hisz ez a rongyos gárda! – kiálta
442 II, I | Ocskay meglepetve ismert rá. Ez maga volt a bán, Pálffy
443 II, I | gondol olyanformát: hátha ez a bolond fejű Ocskay most
444 II, I | egymásra a pisztolyainkat?~– De ez jó lesz.~Aztán mind a ketten
445 II, I | Rád-é vicsorítja még?” (Ez volt a lovasság kedvenc
446 II, I | saját ezredét összeszedni.~Ez arra volt jó, hogy Ocskay
447 II, II | mind hazament. Már minálunk ez a szokás: ha valahol megvernek
448 II, II | Minő nehéz gyónástitok ez!~– A fejedelemnek ellentmondok,
449 II, II | énhozzám nem is jutott el ez a levél.~– Azért mégis ki
450 II, II | ideiglenes parancsnoka.~Igen! Ez a Blaskovich István! Ez
451 II, II | Ez a Blaskovich István! Ez még itt van. Pedig mit jósolt
452 II, II | jósolt felőle Ozmonda? Hogy ez lesz az első, aki el fogja
453 II, II | számára. Egyre azok közül ez volt írva: Cito, citissime!
454 II, II | Leggyorsabban! Saját kezébe!) Ez Blaskovich írása volt.~„
455 II, II | kegyelmedével haudquaquam.”~(Ez a haudquaquam azt teszi,
456 II, II | felbontva találta Ocskay; ez Blaskovichhoz volt címezve;
457 II, II | Blaskovichhoz volt címezve; ez állt benne:~„Vitézlő ezredes
458 II, II | ami fegyvereinket érte. Ez mondta el bizonnyal a bánnak,
459 II, II | áruló hírmondás megvivője. – Ez mind nemcsak valószínű,
460 II, II | lapjára azonban alul még ez a szó is volt írva „vertatur” (
461 II, II | volna, összefogdostatta ez összeesküvés fejeit, magát,
462 II, II | vadul kimeredő szemeket, ez elkékült ajkat: ez a tekintet
463 II, II | szemeket, ez elkékült ajkat: ez a tekintet elég lett volna,
464 II, II | Volt oka mért reszketni. Ez mind halálát érezte. Összeomlik,
465 II, III | idegen földről jövőnek, hogy ez a vidék valami hatalmasan
466 II, III | vezetnek ki belőlük az erdőbe.~Ez a sok vár akkor épült még,
467 II, III | előtte a szívét feltárni.~Ez a szív, ez volt Lietava
468 II, III | szívét feltárni.~Ez a szív, ez volt Lietava várához a kisajtó.~
469 II, III | férfiúi tökéllyel felruházott. Ez az ábrándkép volt Ocskay
470 II, III | Minden hősi dicsőségén túl ez volt Ocskaynak a legfényesebb
471 II, III | Lengyel Magdolna előtt. Ez a legderekabb asszonytartó
472 II, III | mint egy obsitos katona – ez előtt a sok apró-cseprő
473 II, III | úrnő áldását adta a fejére.~Ez a vár is be lett volna hát
474 II, III | vannak egymáshoz. Hanem ez csak a madárnak vagy kőszáli
475 II, III | Abban lakik a budetini borz.~Ez Ozmondának az apósa.~Hogy
476 II, III | vettetem be, mégis bemegyek.~– Ez actus majoris potentiae!~–
477 II, III | mikor akarsz továbbmenni?~Ez a kérdés elég okát találta
478 II, III | érzi eborrod a szagát”? Ez csalt ide látogatóba? Dej’
479 II, III | Tudom én mindennek a nevét. Ez bracelet, ez reliquiarium,
480 II, III | mindennek a nevét. Ez bracelet, ez reliquiarium, ez diadema.
481 II, III | bracelet, ez reliquiarium, ez diadema. Fel lesz írva,
482 II, III | fejedelem viselte valaha! Meg ez a pendeloque! Ezekkel az
483 II, III | potom zálogárban itt maradna ez a temérdek sok kincs mind.~–
484 II, III | Megállj csak! Hátha nem igazi ez a drágakőféle meg ezek a
485 II, III | ide a cincogás.~Jó ember ez a Gáspár úr addig, amíg
486 II, III | eltaszítva őt magától – ez nem Deliancsa, a cigányleány!~
487 II, III | galvanütés, vonaglott végig ez a szó. – Összeborzadt.~Honnan
488 II, III | Összeborzadt.~Honnan jön reá ez a hideg? Talán a falak fújják
489 II, III | odasimulva Ocskay vállára. – Ez órában, ha úgy kívánod.~–
490 II, III | is tudja talán, hogy mi ez. Káposztalé játssza benne
491 II, III | főszerepet.)~– No hát, mi ez? – pattogott Gáspár úr. –
492 II, III | Ugyan hoztok-e még valamit?~Ez a hajdúnak szólt, aki egyre
493 II, III | a hajdúra pörölni tótul. Ez a legválogatottabb neme
494 II, IV | keserűség fog abból támadni, ha ez a terve sikerül. Meglehet,
495 II, IV | mondani: „Nagy baj lenne, ha ez a gyermek most valami küteget
496 II, IV | Hiszen bizonyos, hogy annak ez nagy baj, de hű gondviselés
497 II, IV | Egy kicsit neheztelt érte. Ez mégis túlságig vivése a
498 II, IV | puritanizmusnak. Mire való ez? Felkelt, és utánament a
499 II, IV | felölelé térdepeltéből.~– Mi ez? Te a Szűz Máriához imádkozol?~
500 II, IV | Minő nagy áldozat volt ez ettől az asszonytól! Ha
1-500 | 501-720 |