Kötet, fezejet

 1     I,  II   |                Ki tudja, mitől jön? Az ördög veri ilyenkor a feleségét.
 2     I,  IV   |          kapitány allonge-parókája. Az ördög elcserélte a fejeiket mind
 3     I,  VIII |            fogja se kard, se golyó: az ördög menjen azzal viaskodni!~
 4     I,  XVI  |             ismerjen az ütközetben. Az ördög fickó odalopakozott hozzám,
 5     I,  XVIII|             van, nem hűti meg magát.~– Ördög és pokol! Felejted, hogy
 6     I,  XVIII|             nem fehérszemély, hanem az ördög ivadéka! Ez Beliál leánya
 7     I,  XVIII|                azért Beliál leánya, ha ördög leánya is, mégiscsak hölgy,
 8     I,  XIX  |            leánya vagyok. Én vagyok az ördög, az a másik az angyal. –
 9     I,  XIX  |              az angyal. És mit tesz az ördög? Eljön békíteni, haragos
10     I,  XIX  |           véres kezeiket. Ezt teszi az ördög. Hanem a négernek az angyala
11     I,  XIX  |               Mert hiszen én vagyok az ördög, az pedig az angyal. Én
12     I,  XIX  |                az angyal. Én vagyok az ördög, aki nem rettegve vészt,
13     I,  XXIII|       kegyelmed. Mi úgy élünk, mint az ördög árván maradt hét fia.~–
14     I,  XXV  |        konyhájába jutott; s valamennyi ördög ott támaszkodik körülötte,
15     I,  XXV  |       megnyalja a száját – éhen maradt ördög! – Az apáca a lábával dobbant,
16     I,  XXVI |              mosdani.~– Te, Deliancsa, ördög bújjék beléd; de koromszagú
17    II,  I    |            Akkor meg már éppen a tüzes ördög ellen is mentek volna, ha
18    II,  III  |             Egyetek, eb vendégi, ha az ördög idehozott.”~– Én nem szoktam
19    II,  III  |                Ha addig el nem visz az ördög.~– Ne félts tőle: jó emberem
20    II,  IX   |      respektálni a másikon.~– Vigye az ördög az egész dicsőséget! Elcsaptam
21    II,  IX   |                szerencsémre elvitte az ördög a „Fehér Angyal”-t, a nagybátyámat,
22    II,  XII  | Harmincháromezer háromszázharminchárom ördög jönne is ide, Scharodi ezredest
23    II,  XV   |                mellet mellnek vetve.~– Ördög és pokol! – ordítá Ocskay,
24    II,  XX   |       gondolatot a szívemben. – De van ördög is, s ez meg azt súgta Ocskay