Kötet, fezejet
1 I, I | hangját.~– Een egy szóval se mondtam, hogy meghalt; csak azt,
2 I, V | leánykérőbe, mindeniknek azt mondtam: ott van a leány, édes uramöcsém;
3 I, IX | támolygott, szédült.~– Mondtam valamit? Nem… Tenni akarok
4 I, XIII | rekesztették el.~– Még nem mondtam el végig a tervemet. Most
5 I, XV | mondá neki:~– Tudod, mért mondtam neked az imént azt, hogy „
6 I, XVIII| Én csak a hallottakat mondtam el – rebegé Ozmonda, alázatos
7 I, XXI | alatt beteljesedik, amit mondtam.~Jót nevettek rajta.~Felvilágosodott
8 I, XXI | háborúba vinni.~– No, hát mondtam én, hogy háborúba viszem?~
9 I, XXII | a lelkemnek, amiért azt mondtam, hogy van Ocskaynál szebb
10 I, XXIV | már következik az, amit mondtam – folytatá Ozmonda, hideg
11 I, XXIV | hozatott a neje számára. Mondtam nekik, hogy azokban tokaji
12 I, XXV | soror Arminia?~– Ezt?~– Amit mondtam.~– „Olyan igaz angyali szív,
13 I, XXV | Higyje azt, hogy nem mondtam igazat. Miért is hoztam
14 I, XXV | hogy mind igaz volt, amit mondtam.~– Óh, én uram, én fejedelmem! –
15 I, XXVI | hangon kezde szólni.~– Én nem mondtam azt, hogy kegyelmetektől
16 I, XXVI | ujjaidat. Ugye, hogy igazat mondtam? Három ujjad roppant. Három
17 II, III | asszony a háznál?~– Nem mondtam én, hogy nincs. Csakhogy
18 II, IV | a házamtól haraggal. Én mondtam neki, hogy soha ne lássuk
19 II, XII | a becsületüket. „Én nem mondtam, hogy egyszerre viszem ki;
20 II, XII | kurucok ostromoltak, azt mondtam nekik: jöhettek; látjátok
21 II, XVII | Nem panaszoltam fel: azt mondtam, így kell annak lenni. Azt
22 II, XVII | így kell annak lenni. Azt mondtam magamban: elég soká voltam
23 II, XVII | házához, ki nekem halálom. Azt mondtam, nem bánom: megiszom a mérget,
24 II, XX | mondasz. Ellenben amit én mondtam, az megáll: „Ha te valaha
|