Kötet, fezejet
1 I, III | hallotta Ilonka, hogy ez a kegyetlen ember a legelső csatájában
2 I, IV | húzott tégedet nyársra a kegyetlen szakács?~A malacfő felelt:~–
3 I, IV | bátorságot, hogy egy olyan kegyetlen erős kezet halált csináló
4 I, V | szemérmetes módon megkerülve a kegyetlen nehéz kérdést.~… – Mégiscsak
5 I, VI | gyilkos golyó, amely életét kegyetlen kioltá.~Az anya kitörő fájdalommal
6 I, X | fehér kezeit látnám – mondá kegyetlen keserűen. – Ahogy azt meghallgatta
7 I, XIV | fejét; mert így csak egy kegyetlen ütést kapott rá, amitől
8 I, XVI | behemóti hangon rivallt rá kegyetlen haraggal a tisztelkedőre:~–
9 I, XX | Lehetnél-e hozzá olyan kegyetlen?”~Ocskay rögtön fölkelt
10 I, XXIII| fegyvert, hogy ami ilyen kegyetlen, cudar szó van a világon,
11 I, XXIV | kellett állani, minden szörnyű kegyetlen megkínzatás után a vele
12 II, II | szavam hozzá: kegyelmes és kegyetlen uraim!”~Csalatkozni fognak,
13 II, III | kezét.~– Ozmonda! Te egy kegyetlen játékot űzesz velem.~– Én
14 II, V | Szunyoghy Gáspár uram pedig kegyetlen, mordális ember volt. A
15 II, V | Gáspár uram aztán végre kegyetlen fenyegetések között megtiltá
16 II, V | találkozáson, s amilyen kegyetlen, dühös ember volt: meg is
17 II, V | csapatostól Budetin várába. A kegyetlen apa éppen rakatta már az
18 II, X | törtek ki e pillanatban kegyetlen visszatorlásra. Így vetteti
19 II, XV | jár a hősi bátorsággal, a kegyetlen vad indulatokkal társul
20 II, XVI | Krónika nem emlékezik ily kegyetlen télre, mint ez az utolsó
21 II, XVI | várat is körülzárolta a kegyetlen erős tél. A mély utakat
22 II, XVI | aki feleségeért harcol, kegyetlen, őrjöngő haraggal; szikrázik
23 II, XVII | Vajon igaz-e, amit az a kegyetlen vénasszony mondott, hogy
24 II, XVII | össze legyenek morzsolva, a kegyetlen vetélytársnő elővette a
|