Kötet, fezejet

 1     I,  I    |          is itt van, s a vőlegény mégsem érkezik. A nagyasszony türelmetlen
 2     I,  I    |            deli, sugár legény. De mégsem a bátyád lesz, hanem vőlegényed,
 3     I,  III  |       hazatérő édes bátyáról, aki mégsem bátya, és mégis több annál.~
 4     I,  VIII |           a szomjúság. Az ütközet mégsem tudott megkezdődni. Bercsényi
 5     I,  XIV  |           a hazámat eláruljam; de mégsem tettem meg. – De mit panaszkodom
 6     I,  XVII |      férjének a zászlóit.~– És én mégsem hiszem, hogy mindennek vége –
 7     I,  XVIII|      Ocskay László. – De én azért mégsem engedem, hogy a női szemérem
 8     I,  XVIII|     Akárhogyan van is a dolog! Az mégsem illett! Elvenni tőle az
 9     I,  XIX  |         cserét ajanlanak. Ez a nő mégsem olyan gonosz, mint amilyennek
10     I,  XX   |         órát a harangon; s a férj mégsem jött vissza.~Ilona odaállt
11     I,  XX   | mindjobban elfedi az esti köd, és mégsem fordul egyszer is vissza.
12     I,  XX   |      távollétük után.~Hanem egyet mégsem mondott el Ocskay László
13     I,  XXI  |      hegyek között, hanem azért ő mégsem volt átázva. A cigányleány,
14     I,  XXI  |      köntöst.~– No, de addig csak mégsem megyek el, amíg egy kis
15     I,  XXV  |        egyszer, de kétszer is, és mégsem mondta a szekerésznek, hogy
16     I,  XXVI |        Enyim az utolsó cseppig! – Mégsem ismersz? – Én vagyok a hadrontó
17    II,  II   |          S még íme itt van. – Hát mégsem oly pontosan teljesül annak
18    II,  XII  |      belől történik, azt az egyet mégsem tudta meg, hogy ugyanazon
19    II,  XII  |         az ostromtól. A katonaság mégsem érkezett.~Ocskay borzadozva
20    II,  XV   |           evangélista állítja is, mégsem hiszem el! Hogy Ocskay László,
21    II,  XVI  |        közel van a feleségéhez, s mégsem igyekezik vele találkozni;
22    II,  XVI  |          alakú, nagy kupolájával, mégsem siet oda – talán tudná is
23    II,  XXI  |     Elmúlt egy óra, kettő, három; mégsem mondták neki, hogy szabad