1-500 | 501-695
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, I | menyasszony nagyon óhajtotta; de csak nem jöve meg. Mármost
2 I, I | nagy tapasztalatú szakácsa; de a mai napra még elhozatta
3 I, I | herceg archívumából!” – „De az én szakácskönyvem nyomtatva
4 I, I | jön el?~– Jönne biz az, de nem jöhet.~– Valami baja
5 I, I | fordítá szemeit az ég felé: de nem zokogott.~– De ne búsuljon
6 I, I | felé: de nem zokogott.~– De ne búsuljon a nagyasszony –
7 I, I | muzsikának, visszajövök hozzád”…~De a hímzett mellény csak nem
8 I, I | fegyvert köt, azt megölik. – De csak ne bajvívásban esett
9 I, I | reoccupatóig mindenhez értett, de aki a leányának még csak
10 I, I | még, hogy mi az a férfi.~– De már hogyne tudnám? Hát a
11 I, I | kisujjaddal meg találod ütni, de ha csak a szele éri is a
12 I, I | nem ettem vicispánhúst; de téged akkor bizony megeszlek!”
13 I, I | így mondta a bátyám! – De hát mért sírsz ezen megint?
14 I, I | A főkötő nehéz ruha!” – De bizony ne énekelj most világi
15 I, I | szétnyitva az imakönyvet.~De a leány szeme nem a szép
16 I, I | Hogyan? A könyvet is?~– De csak a könyvet. A hajat
17 I, I | talán majd meggyógyul tőle.~De már ez több volt, mint amit
18 I, I | Mennybéli Jehova Isten!!! – De micsoda nagy lárma ez már
19 I, I | pedig ugyancsak szokás; de még pisztolyokkal sem durrogatnak.~
20 I, I | kellene kivont kardnak lenni. De alig is lehet az arcára
21 I, I | kaptam egyet a homlokomra; de ezt számba se veszem most.~–
22 I, I | felnyílt ajkaival némán kérdi, de nem szólítja a rémjelenetet,
23 I, I | levágva; csak bámulja, nézi; de egy irgalmas könny nem jön
24 I, I | tisztelte, becsülte: semmi más. De a testvérét szerette nagyon;
25 I, I | még neki valaha a sors; de a bátyja haláláért fájni
26 I, I | Nem menyasszonyt költeni; de holtat virrasztani.~Nem
27 I, I | ütögetik ököllel az asztalt, de végighallgatják, amit egy
28 I, I | reggelre az is kész lesz.” De a belső házból rossz híreket
29 I, I | maradt; ez volt a sorsa. De mit vétett nekik a vőm?
30 I, I | volt, deli, sugár legény. De mégsem a bátyád lesz, hanem
31 I, I | három; nem adok nagy időt; de előteremtem én azt a vőlegényt,
32 I, I | sörénye, piros a dolmánya! (De ennél a szónál már nem állhatta
33 I, I | nyelvét elragadta a szó.) De Szentháromság-egy-Isten
34 I, II | megkísértheti az átjárást; de aki száraz lábbal vagy éppen
35 I, II | megvédve; míg a közeledőt de még csak egy bokor sem takarja.
36 I, II | Kárpátokon túl nem ismeritek; de nálunk sokszor előjön. A
37 I, II | megrohanhatnók a labancok sáncait; de szembefúj, még ez is ellenségnek
38 I, II | valaha úrféléé lehetett, de a viszontagság nagyon megviselte;
39 I, II | komám, szereted-e a vizet?~– De csak mosdásra.~– Tudod,
40 I, II | ellenség ütegével szemben; de úgy látszott, mintha nem
41 I, II | a hídon a fejedelem elé. De megnézheti azt még a hajadon
42 I, III | rajta semmi libertas.~Hajh, de van a hírnek dolga Ocskay
43 I, III | csak háromesztendős volt; de már akkor is szerette a
44 I, III | itt vágnák le sorba! Hejh, de végignézném!~Ilonka befogta
45 I, III | vár ellenség kezében van; de az asszonynép vakmerő –
46 I, III | a fejével. Fehér a mén, de a sörénye s a farka rózsaszínbe
47 I, III | mint a macska farka. – De nem is engedtem meg soha
48 I, III | akit csupa fény vesz körül; de ami fényből ő nem lát mást,
49 I, III | az ember, beszél, beszél, de a szája csukva, nem hallja
50 I, III | amit a nagyasszony beszélt, de a szemei azon a bokrétán
51 I, III | Tiszáné az üdvözletre. – De csak nem fognak talán most
52 I, III | mink: csak legyen kivel.~– De talán maguk a vezérek csak
53 I, III | golyóbis elérhetné őket?~– De biz úgy igyekeznek ők a
54 I, III | a kerepelő, olyan sűrűn. De a szemmel kísért alak meg
55 I, III | ezredeskapitánnyal, a várkapu felé. – De hátha ez csak gonosz kelepce?
56 I, III | maradt Furóné asszonyom. De még azt is elviszi magával
57 I, III | ha azt nem tenné meg.~– De ugyan gyere már! Hol mélázol
58 I, III | beleszólni a dologba.~– De már édes vitézlő öcsémuram,
59 I, III | László szelíd mosolygással –, de amint megadja magát, akkor
60 I, III | azért az egy szóért, óh, de megszerette!~Mikor aztán
61 I, III | helyen, hanem az utolsón.~– De ez a szék annak a számára
62 I, III | idegen füleknek meghallani; de Ocskay megmarasztá, hogy
63 I, III | kapott egy hatalmas vivátot.~De legnagyobb riadalt költött
64 I, III | Ocskay felemelte a poharát, de nem tudott szólni. Azért
65 I, III | feje körül derengeni.~Jaj, de szép a férfiarc olyankor,
66 I, IV | idegen akcentussal ugyan, de magyarul beszélt a kapitány.
67 I, IV | asztalra Tormássy László. – De ilyen névvel ugyan énmellém
68 I, IV | minden ő incselkedéseinek?)~De mielőtt a keresztszülők
69 I, IV | nekem ellent ne mondjon.)~De már ezt meg kell fogni!~
70 I, IV | együtt veszi ezt el valaki. – De ni! Mi a ménkű?~Hát amint
71 I, IV | kegyelmed kezébe az én ollóm?~– De hogy kerül a kegyelmed láncára
72 I, IV | Keresték azt mindenütt nála, de nem volt sehol.~A kapitány
73 I, IV | összecsapta a két kezét: „De már ez nincs Isten hírével.”~
74 I, IV | sikoltozott Furóné asszonyom.~De még aztán sorba vette a
75 I, IV | gyámoltalan öreg anyja van otthon; de példát kell szolgáltatni,
76 I, IV | farmatringot, azt megérdemli; de csak ne oltsák ki az életét.~–
77 I, IV | lőttek” a szegény elítéltnek.~De mielőtt kettőbe roppanthatta
78 I, IV | a topolyfavesszőt.~Jaj, de szépen tudott kérni az édes
79 I, IV | Feljöhetsz a kézcsókolásra.~De biz azt a kézcsókot nem
80 I, V | igaz, hogy buzgó pápista: de emiatt ne legyen aggodalma
81 I, V | tied lesz, elviheted! – De biz az még mindig csak idehaza
82 I, V | hogy igaz biz az, úgy van, de hát ő valami mást keres.
83 I, V | könyveket sorba nyitogatja, de azok mind diákul, németül
84 I, V | égen megismerte a „Kost”, de a földön nem tudta megkülönböztetni
85 I, V | szökőkutacskák lövelltek eau de Cologne-t a nézőközönségre.
86 I, V | Óh, az nagyon jó lesz. De melyiket?~– Válasszon közülök,
87 I, V | fogja kegyed megtanulni.~– De ha nem mondja meg, akkor
88 I, V | embert! Menjen innen!~– De hat válasszon, hogy melyik
89 I, V | sejti, csak vágyja eddig; de ahová mások elvinni nem
90 I, V(1) | másikon ugyanazon oltár, de mellette egy páncélos dragonyos,
91 I, VI | kificamította; nem nagy a baj, de veszteg kell maradnia vele
92 I, VI | ebre nem bízhatja a hájat; de másodnapra a „tyúkverő”-
93 I, VI | jóval a harmincon túl; de alakja és arca annál is
94 I, VI | férfi szemközt állt már, de egyiknek az arca sem mutatta
95 I, VI | abból csak hős hazafi lehet! De téged nem egyforma sárból
96 I, VI | kegyelmüket. Elbocsátottak; de a németek zászlója alá kellett
97 I, VI | annyi levente epedezett, de senki se jobban, mint saját
98 I, VI | tudtam ezt – rebegé Ocskay; de szemeit nem bírta fölemelni.~
99 I, VI | olyan volt, mint a halál.~De a fájdalom torzította arc
100 I, VI | mosolyra derült egyszerre.~– De nem! Ma nem átkozódom. És
101 I, VII | ahogy a toll hegyéből kisül. De azoknál szebb dolgokat embernek
102 I, VII | példázta amaz emlékpénz is. De bizony a kor fogalmai még
103 I, VII | várát régen ostromolják. De Ocskay sokkal nevezetesebb
104 I, VII | a hosszú életben tart.~– De azalatt, amíg te itt a feleségeddel
105 I, VII | táborból a leveleket?~– Kaptam. De egyet sem bontottam fel.~–
106 I, VII | diadalához vagytok elegen.~– De olyan, mint te, nincs senki
107 I, VII | felesége, aki befogja.~– De cimbora! A szép feleség
108 I, VII | levelét eldobtad olvasatlanul. De itt van nálam még egy másik
109 I, VII | valami cikornyás stílus; de egészen szívhez szóló.~„
110 I, VII | háborítást ne szenvedne soha. De hát Isten akaratja ez idő
111 I, VII | embernek az ő boldogságát. De én abban éltem mindekkorig,
112 I, VII | Márton fejet csóvált erre. De hát lehet-e rossz néven
113 I, VII | hét!~Rövid a csókolódásra; de hosszú a verekedésre.~Ocskay
114 I, VIII | akármilyen nagy ember kegyelmed, de keresztülesünk egymáson!”~
115 I, VIII | városokat elpusztított; de most már előttük állt a
116 I, VIII | voltak, morva tüzérekkel, de azokban nemigen lehetett
117 I, VIII | reggel már csípős hideg volt, de délfelé erősen bemelegedett;
118 I, VIII | menjen azzal viaskodni!~De még nem volt ideje Bottyánnak
119 I, VIII | velem szembeállítsatok?~De Ocskay sem maradt neki adós.~–
120 I, VIII | vissza Ocskay.~– Kanál? De hegyes a legény! No, hát
121 I, VIII | Ez is visszalőtt rögtön, de egyik sem talált.~Arra mind
122 I, VIII | fúródhatott a golyó a testébe, de az ütés mégis oly erőszakos
123 I, VIII | egymáshoz. Ez még hagyján, de csak a chirurgiai eszközök
124 I, VIII | hamar kiéheztetjük őket, de hevenyében ostromra nem
125 I, IX | hogy küldtek neki levelet, de a küldött útközben labancok,
126 I, IX | nyelven dicséri az Istent; de egymást szidni mégis tudja.
127 I, IX | szolgálok a seregében.~– De ő mást kíván tőled. Egy
128 I, IX | dorbézol részeg cimborákkal.” – De fogadom neked Istenemre,
129 I, IX | kastély épnek látszott, de mellőle ki volt vágva a
130 I, IX | bokáig gázoltak a borban.~De hát kik voltak azok?~Ocskay
131 I, IX | Nem hallja szavamat senki. De teszek valamit.~S azzal
132 I, X | hanem nyíllal tudtak lőni; de legnagyobb örömére rábukkant
133 I, X | dőzsölve, hol koplalva. De ennek a régi bajtársnak
134 I, X | jár, azt elhajthatjátok; de semmit fel ne gyújtsatok –
135 I, X | helyőrség a fővárosban – de mégis megdöbbentő volt az
136 I, X | meg az a görhes, sovány, de azért erős, csontos ló alatta,
137 I, X | Megint olyan jó helyre?~De nagy örömrivallással hallották
138 I, X | Lőjed, tatár, lőjjed!~De már ez mégis vastag tréfa
139 I, X | megkísérté üldözőbe venni, de a sűrűben oly nyílzáporral
140 I, X | nem mintha jó lett volna, de a dicsőségért: az egyiknek
141 I, X | kedvelője volt a régiségeknek; de azért nem vitt el belőlük
142 I, X | Ocskay-kastélyért már meg van fizetve, de Ilonkáért még nincs.”~
143 I, XI | felöltözve tér vissza. – De most már nem hölgy. Hanem
144 I, XI | térdeihez borulni törekvőn. De a hercegnő odaölelte őt
145 I, XI | felöltözve tér vissza. – De most már nem hölgy. Hanem
146 I, XI | térdeihez borulni törekvőn. De a hercegnő odaölelte őt
147 I, XIII | kimondhatatlanul szereti.~De még Ocskay is nagyon szerette
148 I, XIII | neki piros csizmája is; de azt többnyire a hátára akasztva
149 I, XIII | nótája”, „ősapáink dala”. De sok sarkantyú összezengett,
150 I, XIII | sarkantyú összezengett, de sok pohár összecsengett;
151 I, XIII | sok pohár összecsengett; de még több kard összepengett
152 I, XIII | hadonázott a levegőben. Jaj, de érti az a cigány: kicsalni
153 I, XIII | nagyúr, csak nála maradjon; de nem hagyta magát megfogni;
154 I, XIII | neki, húzza a hegedűből – de ha a lelkedet adod neki,
155 I, XIII | hagynod.~– Nehéz lesz az.~– De még a hegedűdet is.~– Az
156 I, XIII | korbáccsal gyógyítják meg; de ha semmi erőhatalommal ki
157 I, XIII | úgy? Hát nem én vagyok az? De hátha a szemem megcsal?~–
158 I, XIII | Fennhangon akármi bolondot; de súgva csak a nevemet mondd
159 I, XIII | magára vessen érte, amit kap; de fel nem tartóztat. Komoly
160 I, XIII | a füstje, mint a lángja, de hűbelebalázs módjára nem
161 I, XIII | ágyúdörgést kelet felől; de még az égő házak füstjét
162 I, XIII | küldesz – mondá Cinka Panna. – De úgy gondját viseld ám a
163 I, XIV | Ismertek engem bizonyára, de ismer az egész ország! Én
164 I, XIV | veszélytől soha meg nem rettent. De sok ezernyi ezer embert
165 I, XIV | hogy a hazámat eláruljam; de mégsem tettem meg. – De
166 I, XIV | de mégsem tettem meg. – De mit panaszkodom én a magam
167 I, XIV | öklében azt a hosszú pallost.) De fogadom igaz hitemre, hogy
168 I, XIV | beállt hozzá katonának.~De különösen kedvence volt
169 I, XIV | táborkari főnökének, vicomte de Feirville-nek, kit XIV.
170 I, XIV | ropogtatják a kártyán nyert diót.~„De mi most nem diót ropogtatni
171 I, XIV | keresztül, a Tirna és Parna, de azok most be vannak fagyva,
172 I, XIV | hazámért és fejedelmemért! De minden dibdáb labancnak
173 I, XIV | adom bitangra az életemet. De kaphassam csak egyszer azt
174 I, XIV | Hát ’sz a szurok fekete! De most már elteszem ezt a
175 I, XIV | csak befelé haragszik.~– De hát már arról ő nem tehet,
176 I, XIV | hadirendben áll a síkon. De a két tábor még nem láthatta
177 I, XIV | egymást a nagy hóeséstől. De azt már mind a két fél tudta,
178 I, XIV | feküdt, mellette a kardja; de amint az ágyúgolyó elbúgott
179 I, XIV | útjáról, ha megsokallja.~De az csak dobogott előre,
180 I, XIV | nyeregkápáig hasítja kétfelé. – De hát nem érhette. – A sors
181 I, XV | helyt, amíg ő velük van; de amint egy másik rajt állít
182 I, XV | szembe támadhatták meg. De azok mégis háromszázan voltak,
183 I, XV | labanc jutott egyre-egyre.~De amin legjobban elbámult
184 I, XV | magában Ocskay László. – De hát hogy vagyok én most
185 I, XV | elzüllött ezredese nyomába.~De Ocskay egyre csak arra a
186 I, XV | magát látná Ocskay László.~– De hát ki az az ember itten? –
187 I, XV | bátyja, a mindennapi életben; de a harc hevében szakasztott
188 I, XV | jelvényt letéptek magukról; de a megszontyolodásukból sejti,
189 I, XVI | felkelvén az asztaltól, hogy: „De már magam is kimegyek közéjük,
190 I, XVI | is növelte a bosszúságát; de különben is haragos volt.
191 I, XVI | tábort csak szétbontotta, de meg nem semmisítette; ellenben
192 I, XVI | édesdeden tűri az ember; de az ütés daganatja keserves.~–
193 I, XVI | szépen járhattunk volna. – De hol kódorog az ilyenkor? –
194 I, XVI | testi-lelki kedves barátjának; de az ordinánc tartozik azt
195 I, XVI | mint az istentisztelet.”~– De nem elébbvaló, mint a katonai
196 I, XVI | a szép refectoriumban.~– De az a legérdekesebb – monda
197 I, XVI | a nyakát törte legott.~– De ez már valami istentelenség!
198 I, XVI | Ilyen csúf pofa az enyim? – De még hagyján! – Hanem az
199 I, XVI | hogy rossz piktor vagyok; de nem vádolhatnak azzal, hogy
200 I, XVI | történt, azt nagyon sajnálom; de ennek se nem én, se nem
201 I, XVI | nekünk az ütközetben.~– De úgy hiszem, hogy ezt helyrepótoltam
202 I, XVI | ígért mozdulatodra vártam. De te csak a makkot sütötted
203 I, XVII | nincs itt: messze van.~– De az angyalka elviheti neki
204 I, XVII | elmereszté a szemeit.~– De kisfiacskám! Mit gondolsz?
205 I, XVII | A korona drága kincs.~– De az angyalka elég gazdag:
206 I, XVII | kapott, futva elmenekült; de elfogatott a francia király
207 I, XVII | jó tervem.~– Mondd el!~– De senkivel sem szabad azt
208 I, XVIII| már késő volt útját állni; de különben is szüksége volt
209 I, XVIII| A vérét lemosta a zápor, de a nevét nem moshatta le
210 I, XVIII| golyó találta el a testét; de egy sem ütött rajta valami
211 I, XVIII| Emberevő kedvükben voltak!~De az ellenfél sem igen könyörögte
212 I, XVIII| Trencsénnek, ahol állóhíd van, de azalatt Beckóval végeznek.~
213 I, XVIII| akármilyen kevesen vannak is, de gránátjaikkal az ostromlókban
214 I, XVIII| volt: mégpedig fiatal.~– De ez már istentelenség! –
215 I, XVIII| a homlokán is volt egy, de azt nem látta, azután meg
216 I, XVIII| látta, azután meg az arcán, de azt fel sem vette: annálfogva
217 I, XVIII| hogy ez elég becsület.~– De hát ez a nő ott?~Csajághy
218 I, XVIII| szólt Ocskay László. – De én azért mégsem engedem,
219 I, XVIII| kém volt, főbe lőhetitek, de meggyaláznotok nem szabad.
220 I, XVIII| harcban, égettek, gyilkoltak, de a női szemérmet meg nem
221 I, XVIII| barbároknal: „szibariták”. – De hallgassa csak meg valaki
222 I, XVIII| utáltam a hóhérmesterséget; de ennél az egynél egész gyönyörűséggel
223 I, XVIII| ezekbe a szép szemekbe. – De hát – tedd próbára magadat. –
224 I, XVIII| a csínytevésért szidják, de amint kihúzza a lábát a
225 I, XVIII| már, amióta nem láttalak. De bizony most is az vagy:
226 I, XVIII| maga az oroszlán esz meg. – De maga az a titok, amit belőlem
227 I, XVIII| könnyű sóhajjal Ozmonda. – De hát ez elmúlt. Most nehezebb
228 I, XVIII| ígéretekkel megvesztegetni; de lehet szép szóval. A hercegprímás
229 I, XVIII| Utolsó lesz, aki eldől, de akkor olyan nagyot fog esni,
230 I, XVIII| helyére, Ozmondával szemközt: de már nem volt bátorsága a
231 I, XVIII| esküvel megerősíteni. – De még van egy, akinek nevét
232 I, XVIII| haditörvényszék rendelkezik.~– De a fogolynővel én!~– Ah!
233 I, XVIII| bálványom, mint imádlak!)~De Csajághy e szavaknál kardmarkolatára
234 I, XVIII| karjait sem vette széjjel. De szemei bátran kiállták Csajághy
235 I, XVIII| kérdezé Ocskay.~– Nagy ár, de megéri. Egy ördögöt egy
236 I, XIX | vizet akart neki hozatni, de Ozmonda megnyugtatá: „Csak
237 I, XIX | Csajághy megcsóválta a fejét; de hát mit tehetett? Ha megtette
238 I, XIX | ne folyt volna a háború. De most már, hogy biztos helyen
239 I, XIX | ápolják a jótékony apácák. – De hát mit gondol ön, uram:
240 I, XIX | mikor a szobából kiment.~De a beckói ostromnak mégiscsak
241 I, XIX | utcán megjelenni lehetetlen. De hisz igyekeznek is rajta.
242 I, XIX | hazájának felemelkedése. – De minden gyanú között legnyugtalanítóbb
243 I, XIX | módját ne ejthette volna. De még csak Tiszáné nagyasszonyomtól
244 I, XIX | gyanút kitépni a szívéből; de olyan volt az, mint a gyepűbodza,
245 I, XIX | tudom eléggé nagyrabecsülni; de azért nekem mégis nagyon
246 I, XIX | szoktak itt.~– Keveset, de jól. Az itteni élet ellen
247 I, XIX | akarta mondani Csajághy, de biz az kiszaladt a száján.)~
248 I, XIX | leányának is tetszik. – De különösen az tetszik benne
249 I, XIX | anya! És milyen anya!~– De már a többieket magad vedd
250 I, XX | az anyának, a férjnek; de különösen annak a negyediknek,
251 I, XX | vagy érte?~– Hát hogyne!~– De hát kitől tudtad ezt meg?~
252 I, XX | hárman. – Nem is hárman, de négyen – sőt az ötödik is.
253 I, XX | Mindent elfelejtenék neki; de azt soha, hogy téged féltékennyé
254 I, XX | a kegyelmed feleségére, de nem ám azért, hogy el ne
255 I, XX | jótállok a magam leányáról, de hát kegyelmedről ki kezeskedik,
256 I, XX | megy.~Utána jött Csajághy; de az már nem volt olyan nagyon
257 I, XX | párduckacagányt vette a nyakába.~De ami az útiöltözetnél is
258 I, XX | mosoly akart volna lenni; de az ajkai nem nyíltak szóra.~
259 I, XX | Az anyád inkább, mint te. De ő még jobban szeret mind
260 I, XX | férje keblére, mondá:~– De énnekem ez nem nagyobb boldogság;
261 I, XX | te Isten szent békéje, de nagy kincs vagy te a földön! „
262 I, XXI | hogy egy kicsit rongyos; de hát annak úgy kell lenni.~
263 I, XXI | cigányleányt a szobába beeresztik; de Ilonka jól ismerte már,
264 I, XXI | az a nóta, amin egykor (de még most is) annyit keseregtek
265 I, XXI | valami viselt köntöst.~– No, de addig csak mégsem megyek
266 I, XXI | azt Csajághy észrevette.~– De megijedt tőlem, kedves komámasszony!~(
267 I, XXI | elrontani az ebédeteket – de mármost csak elmondom, hogy
268 I, XXI | indulat.~– Én nem bánom! De ha az uram elmegy, én is
269 I, XXI | megyek vele minden háborúba, de én el nem hagyom többet.~–
270 I, XXI | uram utánam következik. De elég nem szép volt kegyelmedtől,
271 I, XXI | viszem?~Hát ugyan hová?~De már tovább nem bírta Csajághy
272 I, XXI | fejedelemnőt fogadni. Lesz ágyúzás, de csak puskaporral. Hahaha!~
273 I, XXII | aki most csak ragyog, de nem üt; azok között sok
274 I, XXII | között sok szép szem is van. De Ocskay senkinek a bámulatára
275 I, XXII | még csak a külső pompa; de hát mikor a díszmenet megérkezik
276 I, XXII | a torkába rekedt volna; de Ocskaynak ez volt a régi
277 I, XXII | valami felhő ment a nap elé, de Ocskay azt hitte, hogy az
278 I, XXII | be kellett púdereztetni, de az arcát nem engedte kifesteni,
279 I, XXII | találja ki, melyik volt?~De még rosszabb, ha megérti,
280 I, XXII | hogy „az Ozmonda albuma”. – De nem. Ilonka arca egy sugárral
281 I, XXII | kérdést intézni Ozmondához:~– De hát mi kényszeríthet téged (
282 I, XXII | szepesi gróffá kinevezni; de az erdélyi fejedelmi buzogányt
283 I, XXII | leszünk: te is, ő is, én is. – De ha a fejedelemnő könyörgése
284 I, XXII | alatta vagy fölötte van, de közepette soha sincs az
285 I, XXII | tizedik szavát hidd el; de ha még könnyezni is látod,
286 I, XXII | készülődéseket idején elláthassa; de a várbeli vendégeket már
287 I, XXII | udvarias üdvözlés után. De még sokkal szebbnek fogják
288 I, XXII | volt, ha nem is emberektől, de megőrzésre méltó ereklyéktől.
289 I, XXII | Mindenütt énekelték a mezőkön – de Pozsony fővárosának a várában
290 I, XXII | kedvetlenül felelt:~– Igen; de nem a rendes hadifoglyok
291 I, XXII | fütyölésre változtatta nótáját, de nem hagyta abba.~Ilonka
292 I, XXII | Ilonka nemhogy egy szóval, de arcának egy tekintetével
293 I, XXII | kegyelmetek kívánatára; de leginkább a kegyelmed jótállására
294 I, XXII | csak megleszek valahogy; de hogy eel meg majd nálam
295 I, XXII | mondogat magában valamit; de mást. „Te vagy az a hős?
296 I, XXII | sokféle nyelven beszél, de egyforma szívvel szeret.~
297 I, XXII | bámult. A szót ismerte, de a megfelelő fogalmat nem.~–
298 I, XXII | szent célra és hivatalból – de az is nehéz. Vajon kiállja-e?~–
299 I, XXII | hogy mihez tartsd magad! – De ki ne fecsegd az egészet
300 I, XXII | virágot megismerte Eleonóra; de a szavakat nem érté. Ozmonda
301 I, XXII | feldíszítve – folytatá Rákóczi –, de azt kérdezteti általam a
302 I, XXII | apával beszélni valaha!~De már ezt nem várta be Rákóczi,
303 I, XXII | minden jutalom elfogadása.~– De „ezt” talán? – mondá Eleonóra,
304 I, XXII | nézve ismeretlen titok volt; de tartotta magát szilárdul
305 I, XXII | az még valahogy kitelnék; de mit szól hozzá az arc, mely
306 I, XXII | arcából. Nem esett hazugságba. De a szíve mégiscsak nyugtalanul
307 I, XXII | tudja kegyelmed?~– Tudom: de nem mondhatom meg.~– Ej,
308 I, XXII | Ilonka nem tehetett róla, de kénytelen volt magát ellene
309 I, XXII | rá legalább a szemeiről, de a hangjáról sem a férjére.~–
310 I, XXII | tudtam megőrizni a titkot, de mikor úgy fájt a lelkemnek,
311 I, XXIII| hadseregét. Eleonórának mutatta, de az idegen uraknak volt szánva
312 I, XXIII| süveget átadni akárkinek, de nem eldobni.~Azt mondják:
313 I, XXIII| mégpedig Bercsényi asztalához, de kimentette magát, hogy később
314 I, XXIII| bizonyos, hogy veszteni baj, de minálunk még nagyobb baj –
315 I, XXIII| ezredét a morva posztóból; de mi idebenn, akik a nagy
316 I, XXIII| lehet bennük valami igaz, de hogy a való mennyire meghaladja
317 I, XXIII| Ocskayt éppen útjában találta, de úgy tett, mintha nem látná
318 I, XXIII| határozatának bevezető mondata lett, de az értelmét ma is nehéz
319 I, XXIII| szobájának ajtaja; nem nyílt, de szakadt, s kirohant rajta
320 I, XXIII| az érc kardtok elgörbül, de nem törik; a kardot sem
321 I, XXIII| vont:~– „Multi rixantur de lana saepe caprina.” (Sokan
322 I, XXIII| kecskeszőr fölött is.)~– De hát a tábori jelszó? – sürgölé
323 I, XXIII| azt, hogy „coki tenger!”. De melyik az igazi?~Jávorka
324 I, XXIII| Összekaptak egymással?~– De meg egy kicsit a harmadikkal
325 I, XXIII| sorja, patrónus uram.~– De éppen most, mikor a külföldi
326 I, XXIII| fejedelem és tanácsosai közt; de Érsekújváron nem lehet azt
327 I, XXIII| is a vitustáncot járná, de már galoppban; minduntalan
328 I, XXIII| az emplastrum diacodion, de mit használ mind, ha a páciens
329 I, XXIII| terbenedictumot a szívgödrére. De őfelsége nem engedé meg.~
330 I, XXIII| tréfával térdelt le előtte; de a tréfa mélyén komoly érzelem
331 I, XXIII| fejedelem papirosra írna.~– De ki merné ezt a fejedelemtől
332 I, XXIII| szíve – dörmögé Ocskay.~– De még ott van a „nostoc Paracelsi”
333 I, XXIII| büszkesége. Ha azt megsértenők, de még olyan érzékenyen, ő
334 I, XXIII| máriapócsi csodatevő szűzhöz. De azzal, hogy Bercsényit rávette
335 I, XXIV | mely neki kedvező volt, de nem annak a négyfolyamos
336 I, XXIV | szeretünk: ez is nehéz csapás; de visszanyerni, ismét boldognak
337 I, XXIV | kísérni fogja a határig – de a feleségét nem viszi ám
338 I, XXIV | Abban töröm a fejemet, de akkor tudom, hogy örökre
339 I, XXIV | Igenis: szolgálatjára.~– De hát miért nem feleltél akkor
340 I, XXIV | állítottak a palotája elé; de nem azért, hogy megtiszteljék
341 I, XXIV | népe, még a szomszédból is, de messze földről is összecsődül
342 I, XXIV | cigány aranymondatokkal, de hogy mi az alapnyelv, azt
343 I, XXIV | többieknek is voltak beghárdjaik; de azokat Jávorka mind leprédikálta.
344 I, XXIV | hozatta fel tálra téve. De a dicső még ekkor sem sírt. „
345 I, XXIV | Sisaktörő, gonosz szerszám. De ami még hitelesebbé tette
346 I, XXIV | szidva minden szenteket, de különösen azt, akinek a
347 I, XXIV | kellett hagyni az üldözéssel.~De meg arra is kellett gondolni,
348 I, XXV | hadakozik. Egy francia főtiszt, De la Rivière, ki fogolyképp
349 I, XXV | valóság, azt Forgách tudja; de nem mondja meg senkinek.
350 I, XXV | egész fegyverzetével együtt.~De még Ocskay idejében kemény
351 I, XXV | kért tanácsot az eszétől; de ha nő került haragjának
352 I, XXV | lehetetlenség volt Ocskayra nézve. De hitte, hogy elfoglalhatja
353 I, XXV | levelet; nem is egyszer, de kétszer is, és mégsem mondta
354 I, XXV | Ő már sok sebet kapott, de ilyen veszedelmeset sohasem.
355 I, XXV | merevedve. Még lát és hall; de keverve a valót a képzelettel.
356 I, XXV | eszközöket a fejükhöz hajigálni, de aztán megint olyan érzés
357 I, XXV | azt sem nézte ördögnek, de ugyanazon alak volt, akit
358 I, XXV | hogy meggyőződjék róla: de hirtelen visszakapta azt.
359 I, XXV | felelé ez suttogó hangon. – De többször felébredt kegyelmed,
360 I, XXV | soha?~A sebesült folytatá:~„De tudatnom kell veled, nehogy
361 I, XXV | ágyban fekszem; megsebesülve; de nem veszélyesen. A golyó,
362 I, XXV | alá mondtak.~Folytatták.~„De légy megnyugodva, szerelmes
363 I, XXV | alak közeledik feléje.~– De minő rend viselete ez?~–
364 I, XXV | porosz király kálvinista.~– De hát ki mondja azt, hogy
365 I, XXV | életemben. Számba sem veszem. De ennek minden cseppje éget.
366 I, XXV | hagyj el!~– Elhagylak. De ittmarad veled az igazság,
367 I, XXV | erőszakos keze küzd ellene; de kibékíthetik, megjuhászíthatják,
368 I, XXV | az. Jó partizánvezérek, de arra nem valók, hogy hadvezetés
369 I, XXV | a legnagyobb malleusunk. De lehetetlen, hogy sokáig
370 I, XXV | magyar szövetséges rendeknek; de azért már veszett nevét
371 I, XXV | sebesített meg.~– Nem sebesítés, de seb begyógyítása volt a
372 I, XXVI | fátum erősebb Jupiternél: de nem erősebb a férfiakaratnál.~
373 I, XXVI | mindig ott hordta a lelkén, de új erőt hozott magával még
374 I, XXVI | kardjával, s áruló a szívében. De Ocskay László nem a hírt,
375 I, XXVI | bűnlajstromot tudtak felolvasni. De hát melyik kuruc vezér nem
376 I, XXVI | volna?~– Még nem sejdítem. – De hogy támaszokat keres, azt
377 I, XXVI | el a számára Bécsből.~– De azokat László bátyám mind
378 I, XXVI | Mert én nem hiszem!…~– De hát mégis kitaláltad, hogy
379 I, XXVI | Jól van. Én sem hiszem. De lehetetlen volt ki nem gondolnom.~„
380 I, XXVI | bátyjának az idejövetellel. De Csajághy még tartotta a
381 I, XXVI | ejtve: az öreg ágyúk közül de csak egyet sem sütöttek
382 I, XXVI | diadal nemcsak megaranyozta, de valóságos aranyra váltotta
383 I, XXVI | Felbontod, ha halva leszek.~– De hát kinek van az a homlokára
384 I, XXVI | egyenesen állva.~Hű volt még, de már nem szeretett.~Itthon
385 I, XXVI | áruló patyolat rávallott!~Na de hagyján! Rakovszky, Okolicsányi
386 I, XXVI | posztója változik veressé. De nagyobb dolog is történt
387 I, XXVI | vasában tart.~Hű volt még; de már nem hitt!~ ~Amit
388 I, XXVI | fölmenteni Trencsén várát; de meghúzni magát annak ágyúi
389 I, XXVI | Ő is ivott a többiekkel; de a bornak nem volt az ő kedve
390 I, XXVI | szomorúbbá tette a társaságot.~– De mennyivel szebb ennél Palestrina
391 I, XXVI | vértől.~Irtózat ránézni; de még nagyobb irtózat ráismerni
392 I, XXVI | Lehetetlen! Nehéz sebbe esett! De hát ki volt az ellenség,
393 I, XXVI | gyalázat az ilyen hadvezetésre!~De amíg ezt elmondta Ocskay,
394 I, XXVI | egymásra mind a ketten; de Ocskay dörgő szava legyőzte
395 I, XXVI | kettőnek útjában állt.~– De én az „árulás” szót az apostolnak
396 I, XXVI | kegyelmetektől jött az árulás – de valóban árulásnak volt dolga
397 I, XXVI | feje guruljon el a földön! De ne keressék kegyelmetek
398 I, XXVI | dölyfösen a haragos vezér. – De fennmarad mindenesetre az
399 I, XXVI | kegyelmed, fővezér uram, de mi azt a vádat, hogy az
400 I, XXVI | fordult színlelt nyugalommal, de minden szavából kiérzett
401 I, XXVI | elvihették Nyitraszerdahelyig. De meglehet, hogy megrekedtek
402 I, XXVI | aztán kezeiket nyújták; de nem egymásnak, hanem csak
403 I, XXVI | tárogatósok faluhosszant; de nem jött a kastély felé
404 I, XXVI | úgy van rájok hajigálva, de ahol deli alakot fed, szoborrá
405 I, XXVI | ugyan barna szeretőről szól, de a cigányleány ránézett Ocskayra,
406 I, XXVI | karikagyűrű az ő jegygyűrűje; de aztán csak azt gondolta
407 I, XXVI | bort isznak, amíg szépek. – De kelmed nem szereti a szépet,
408 I, XXVI | ki adja meg azt a csókot?~De hát ki ne adná meg azt a
409 I, XXVI | Deliancsa, ördög bújjék beléd; de koromszagú a pofád.~– Kemencében
410 I, XXVI | Kemencében hálok, galambom. De válogatós a szájad! – S
411 I, XXVI | A barna az otthon van, de hát a szőke hol jár vajon?
412 I, XXVI | Kedves, édes rózsám,~ De boldog volnék!~A nótának
413 I, XXVI | szőke volt, ez meg fekete. – De hát nem történt-e meg egyszer,
414 I, XXVI | rám illik a babám csókja.”~De soká jön vissza. De sokáig
415 I, XXVI | csókja.”~De soká jön vissza. De sokáig mosdik! „Hét bőre
416 I, XXVI | állított kuruc hajdúk.~– De soká mosdasz, Deliancsa!
417 I, XXVI | elterülve.~Eszméletlenül, de nem álomlátatlanul.~Mély,
418 I, XXVI | visszaadom a gyűrűdet, de egy szál hajammal körültekergetem.
419 II, I | ezer ember is egy rakáson, de abból tíz nem tartozott
420 II, I | lengyelül, svédül, németül; de hallani nem akartak semmi
421 II, I | összeterelni, rendbe állítani; de mire hátat fordított nekik,
422 II, I | hallottátok az ütközetet?~– De hallottuk a szotyákoktul,
423 II, I | Podhrágyában.)~– Futás bizony. De még milyen nagy! Szétverte
424 II, I | kapni a veres köpenyegből?~De hogyne akartak volna? Nem
425 II, I | tudnám!~Szép nóta volt; de a hozzá való verset még
426 II, I | mind az én vendégem lenne. De Borbély Balázs rongyos gárdája
427 II, I | kell – ajándékképpen is.~– De annak a háta mögött ott
428 II, I | józan: tudniillik a lova.~– De ott vannak az öcsém, Sándor
429 II, I | egymásra a pisztolyainkat?~– De ez jó lesz.~Aztán mind a
430 II, I | azt a nagyszombati nótát.~De még Borbély Balázs is ungorkodni
431 II, I | ungorkodni kezdett. Hogy de már mégis! Egy kis próbát
432 II, I | szerencsésen meghaladta, de a harmadik meredeknél a
433 II, I | kerülte el az agyonzúzatást, de az arcát megütötte és elájult;
434 II, I | Most már – szabad a vásár!~De hát hogy tudhatta ezt a
435 II, II | rád, írja a fejedelem.~– De énhozzám nem is jutott el
436 II, II | innen Vak Bottyánhoz megyek, de lopva útba ejtem Pálffy
437 II, II | most nekem elmondtál.~– De mint áldozárnak, meg kell
438 II, II | fehér barát továbbment. De otthagyta a töviseket Ocskay
439 II, II | halandó emberével valóban, de a kegyelmedével haudquaquam.”~(
440 II, II | brigadérost vették elő; de az kimosta magát. A trencséni
441 II, II | lakó Szunyoghy Gáspár. – De mindenek felett való nagy
442 II, II | tanácsosától, Vaytól hallottam; de mások is beszélik, hogy
443 II, II | mind nemcsak valószínű, de bizonyos! – És ugyanezt
444 II, II | ütközet „után”, nem előtte; de az mindegy, ott látták!
445 II, II | annak a közeledését várta. De Eszterházy tábornok eleve
446 II, II | mikor a kas megtelt mézzel.~„De hátha még nekem is lesz
447 II, II | el van temetve, alszik – de hát a másik: Ocskay László,
448 II, II | a dicsőség mámora után. De aztán mikor az undor ki
449 II, II | egyedül Ocskay László maga – de holt volt „az” már!~
450 II, III | legyen, aki meg akar szállni. De még a völgyben fekvő úri
451 II, III | magának tartani a dicséretet. De azt a legfelső mondatot,
452 II, III | bocsásson meg e címezésért).~– De nagyon jól van. Én vérségi
453 II, III | veszedelem?~– Még nem történt; de erősen fenyegeti. Tudja
454 II, III | ne fogadta volna: „Ejnye de kár, éppen most végeztük
455 II, III | Falu végén van a korcsma.~– De én éppen ide akarok szállni.~–
456 II, III | írást olvasni közelből jó, de messziről embert megismerni
457 II, III | megismerni nem jó.~– Ejnye, de okos pápaszemre tett szert,
458 II, III | szert, kedves urambátyám.~– De mit urambátyámozol te engem?~–
459 II, III | nagyanyád két vénasszony volt. De csak hagyd azért az urambátyámozást;
460 II, III | hozott fel a lépcsőn.~– De biz itt akarok maradni éjszakára –
461 II, III | lovakat lenyergelhetitek.~– De énnálam még csak vacsorát
462 II, III | hogy agyonitta magát!~– De az asszony miatt való bújában,
463 II, III | megadták a tisztességet.~– De már akkor foglalj helyet,
464 II, III | aranyat?~– Az is jó lesz.~– De én ezt a kincsesládát sem
465 II, III | Viselem az útiköltséget.~– De kíséretet is kell magammal
466 II, III | az kettő – Bécsben is.~– De én úgy tudom, hogy ahol
467 II, III | Van hát! No, hát itt van. De hát ahhoz neked semmi közöd.
468 II, III | mint egy ötvös.~– Értek is. De az soká fog tartani. Te
469 II, III | mert biz az rossz volt. – De hát a szépasszonynak minden
470 II, III | Biz az kozmás is volt; de nem az volt a fő hibája:
471 II, III | aki elbújtál előlem?~– De most rám találtál?~– Óh
472 II, III | akit megcsalhattam érted; de most csak magamat csalhatom
473 II, III | hagyott drágaságoknak.~– De még le is kellett újra írnom.
474 II, III | takaríttassa el az asztalt!~De bizony Ozmonda nem fogadott
475 II, IV | csapatok a megriadt hadból: de azok mind kurucok; nem lehet
476 II, IV | olvas. Titkosírás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja,
477 II, IV | csak az, hogy foga jön, de meglehet, hogy valami ki
478 II, IV | hogy annak ez nagy baj, de hű gondviselés mellett elmúlik
479 II, IV | elmúlik veszedelem nélkül. De talán másnak is baj? Kinek?~
480 II, IV | az ősszel, szüret után.~De most már az ajkai is elárulták,
481 II, IV | töröknek való kotyvalék az; de ő saját maga a legnagyobb
482 II, IV | Még magam sem tudom. De sejtem, hogy nem maradhatunk
483 II, IV | Az rettenetes egy szó. De neked nem szabad azt megtenned,
484 II, IV | viszesz bennünket oda!~– De hová? Asszony!~Ilonka felkapta
485 II, IV | eláztattak a fejedelem előtt.~– De te tisztára mosod magadat?~–
486 II, IV | hogy most itt vagyok nálad. De szükséges, hogy magammal
487 II, IV | semmi árulást elkövetni. De annyi eszem van, hogy megkötözött
488 II, IV | engem. Bűnöm még nincs; de van itt Sztropkón sok felhalmozott
489 II, IV | legyetek: ahol a labanc se, de a kuruc se férhet majd hozzátok;
490 II, IV | szégyent nem hozok a fejemre. De csúfságot sem hagyok tenni
491 II, IV | Én arra készen vagyok. De hogy becsület nélkül éljünk,
492 II, IV | tudnám soha elviselni.~– De hát ki mondja ezt?~– Anyám
493 II, V | tartott gyermekükre: „Ejnye, de szép gyermek!” – Félnek
494 II, V | aranykincseimet zálogba; de pénzt csak akkor ád, ha
495 II, V | cipőjéből a Hegyalja borát. De valamennyi ifjú gavar között
496 II, V | mindjárt a korbácshoz kapott. – De a Katinkánál az ütés-verés
497 II, V | a maga bandériumával. – De mielőtt ilyen nagy halálos
498 II, V | Katinka pedig a kastélyba. De már akkor megtudta az apja,
499 II, V | készen erre a megrohanásra; de hiába is biztatta Gáspár
500 II, V | Igenis, nénémasszony; de hát az egész történet csak
1-500 | 501-695 |